Elkötelezett hívei vagyunk, eszünk ágában sincs kilépni, sőt! Minden erőnkkel a megszilárdítására törekszünk. Persze kritikusan, megreformálása útján, ezt hangsúlyosan hozzátesszük új szerelmi vallomásunkhoz.

A sajtó meglepetéssel fogadja az újabb hajtűkanyart, vagy inkább száznyolcvan fokos fordulatot, mely pedig egyáltalán nem szokatlan Orbán világában.

Harminc-néhány éve gyakorolja a pálfordulás alantas művészetét, köpi le, szúrja hátba, ejti el hasznavehetetlenné vált ideológiai paneljait, szövetségeit, támogatóit (a Fidesz éppen most harminc éve lépett be a Liberális Internacionáléba – jó kis évforduló, nem illik megemlékezni róla, mint a Fidesz születésnapjairól), emel, csábít magához addigi ellenségeket ("csuhásokat", oroszokat, kommunista Kínát, sokat gúnyolt rögmagyarokat) a maga nagyobb hasznára, és szemrebbenés nélkül.

Jó, tudjuk! Nem is az a lényeg, hogy egyesek, politológusok, sajtómunkások még mindig, újra és újra elcsodálkoznak ezen. Hanem hát: miért?

A válasz roppant egyszerű: jönnek a választások! A híveket és a habozókat mozgósítani kell!
Népszerűtlen jelszavakkal, lejárató kampányokkal, intézkedésekkel nem lehet választást nyerni!

Márpedig mozgósító erőben Orbán nagyon jó! Fel kéne végre fogni! Sokszorosan veri a korábban kormányzó, jelenleg ellenzéket.
Tömör, közérthető csatakiáltások, mindegy, hogy igazak, vagy hamisak: jól hangozzanak az egyszerű talpas számára! Megmozgassák szívét-lelkét, alantas indulatait! Az értelem mellékes!

Márpedig az Unió Orbán és bandája minden alpári, lejárató kampánya, Bayer gyalázkodása, Szijjártó, Kovács Zoltán bugris harciassága, Deutsch neoprimitív lólengései és Varga Judit állhatatos, túltengő agresszivitása, na meg az Unió tesze-toszasága ellenére népszerű honpolgáraink, még az Orbához húzó honpolgáraink többsége, összességében túlnyomó többsége számára.
És nem bírja belevenni a makacs fejébe, hogy miféle előnyünk származna abból, ha kilépnénk onnan.

Ezzel tehát le kell állni, legalábbis átmenetileg!

Azon kívül most van napirenden a magyar helyreállítási alapok elfogadásának/ismételt elutasításának ügye, az Európa Parlament pedig újra és újra, legutóbb pár napja követeli az Unió Bizottságától, hogy végre érvényesítse a szankciókat a renitens magyar és lengyel állammal szemben.

Oda se árt egy kicsit dörgölőzni! Ezek a friss nyilatkozatok, a Fudan-népszavazás engedélyezése mind alkalmasnak tűnnek arra, hogy meglágyítsák kissé a strasbourgi szíveket, újabb erőt adjanak a halogatáshoz a valódi döntési pozícióban lévő brüsszeli aktakukacoknak.

Ráadásul vége a Merkel-korszaknak, az előrejelzések szerint még a CDU-korszaknak is.
A szociáldemokraták pedig nagyon nem csípik Orbánt, aki így elveszítheti legnagyobb patrónusát, aki eddig rendszeresen kihúzta a szarból, amibe magát keverte.
Persze Magyarország a német hadiipar legnagyobb vásárlója, megelőzi még Amerikát is. Ez pedig nagymértékben csökkentheti a leendő, eddig Orbán-kritikus német kormány ellenszenvét! Viszont ezt előre nem látni.
Úgyhogy jobb az óvatosság!

Az új, Brüsszel-barátságában tetszelgő vonalvezetés leszerelheti az Orbán-hívek egy részének egyetlen kormánykritikus fenntartását.

Népszerűtlen intézkedéseket pedig továbbra sem hozunk! Utáljátok a járvány miatti megszorításokat? Nem lesznek! Sőt! A meglévőket is eltöröljük! Kórházakban, orvosi rendelőkben, tömegközlekedési eszközökön se kötelező a maszk! Iskolákban se! Sehol! Tömegrendezvényeken különösen nem! Zárt térben pláne.

Ezt az általuk is manipulált (nem veszem föl a harmadik oltást és társai) közhangulatnak alárendelő és a magyar nép hagyományos fegyelmezetlenségére is építő, életveszélyes, és tömeges megbetegedésekhez, a járvány eszkalálódásához vezető semmittevést, amit a kormány most már másfél éve – esetenként: minden február-márciusban pánikba esve – művel, nyár óta az oltási kampánnyal is felhagyva (utáljátok? Akkor hagyjuk!) olyan jelenetek tarkítják, mint az emberügyi minisztérium tegnapi döntése a színházakban kötelező maszkviselésről, melyet délutánra visszavontak. Orbán nyilván nem akart ellenreakciókat, ezért újra győzött az elmebaj.

Akár muris is lehetne ez az elv- és szakszerűtlen, önlejárató tökörészés, ha nem sírni, vagy törni-zúzni lenne kedvünk miatta: így kormányoznak, így vezetik ezt az országot!

Ebbe simul a nyilasok legújabb kis akciója, a néhány tucat lézengő részvételével az üres kormányfői rezidencia előtt tartott oltásellenes tüntetés is. Támogatjuk! Őket. Ők meg minket. Mindenben. (Csak csendben csak halkan, hogy senki meg ne hallja!)

Szóval hát, most éppen Brüsszelben óhajtunk maradni!

Talán ezért kapott zöld utat Orbántól Schmidt Mária ordas, tahó, faragatlan, a kalandozó, fél Európát felégető, kirabló, gyilkolászó eleink szellemi, mentális, morális szintjére hajazó kirohanása az eddig példaképnek tekintett (Brexit!) Boris Johnson ellen.
Mert az szankciókat sürgetett a magyar-angolon ismét minősíthetetlenül garázdálkodó náci "szurkolók" senki által nem fékezett tombolása miatt.

Van itt minden, habogva, a dühöngő elemebeteg módjára hetet-havat összehordva. A gyarmatosítástól, melyhez a ma élő generációknak köze nincs, a keresztény kultúrkörben mellesleg szokásos letérdeplésig, melyre nálunk "nincs igény". Johnson pedig, egy szétesőben lévő kis ország vezetőjeként inkább kussoljon, és söpörgessen a saját portája előtt!

Mert hát Johnsont ugyebár nem szeretik Brüsszelben. De most legalább összeszarja magát a fúria eligazításától.
Persze lehet, hogy bosszúból kiutasítja a szétesőben lévő országában tengődő nyolcszázezer magyar gazdasági menekültet.

Úgyhogy, Hölgyeim és Uraim, nincs itt semmi csodálkozni való! Pillanatnyilag Brüsszel a barátunk.

Igaz, azért módjával! A menekültkérdés például! Mert a migránsveszély, legújabban eddigi barátaink, az afgánok menekülése, örök, mozgósító erejű téma.

Pont ellenkező irányba, Pakisztán felé hagyják el ugyan az országot, de hát Magellán óta mi, nem laposföld-hívők tudjuk, hogy egyszer csak körbeérnek! Direkt ide tartanak! Hozzánk, az Ígéret Földjére!

Bakondi már látja is őket.