h i r d e t é s

Az állam, az Orbán-kormány nem képes távlatilag gondolkodni....

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Az állam, az Orbán-kormány nem képes távlatilag gondolkodni....

2018. október 10. - 09:20

 

Az állam, az Orbán kormány nem képes távlatilag gondolkodni magáról, működéséről, céljairól és annak lehetséges megvalósításáról. Egyszóval: majdnem semmiről sincs elképzelése!

Forrás. fideszfigyelo.blog.hu

Az államháztartás rendszerének átláthatatlansága, a közpénzügyek esetlegessége a legkirívóbb példa. (Az állami vagyonkezelés átláthatatlanságát, az ezzel járó előnyöket a bürokrácia számára.)

A kialakult szabályozórendszerek torzak. A torzulásoknak politikai és államszervezeti-bürokratikus okai vannak. A közérdeksértő pártpolitikai igények túlzott hatása a választás-finanszírozás reformja és a párt klientúra igények mérséklése nélkül esélytelen.

A kormányzati szinten és az önkormányzatok szintjén nincs megfelelő összehangolás, ezért a szabályozó rendszerek ütközése óhatatlan. Az Uniós szintű döntések további belső összhangzavarra vezetnek.

Az állam esetenként maga normaszegő, vagyis saját vállalásait nem tartja be. Ez legitimmé teszi az állampolgári és üzleti szabálykerülést és átláthatatlanná teszi az állami működést.

Nincs hatékony ellenőrző rendszer az állam és szabályai működéséről (a meglevők egy része ráadásul átpolitizált, hitelét fokozatosan elveszíti). Az államnak figyelnie kell, hogy kellően válaszol-e a hatóság a társadalmi igényekre. Ebből a szempontból a legszembeötlőbb a lakossági panaszok kivizsgálásának elégtelensége a rendőrségi munkában.

A felelőtlenség és következménynélküliség általános az államban és a jogérvényesítésben. A jogszabályok érvényesítése az államon belül sem megfelelő. A jogállamiságnak csak egyik része, hogy az állami szervek csak jogi felhatalmazás alapján cselekszenek. A jogállamisághoz azonban hozzátartozik, hogy az állami szervek végrehajtsák a jogi előírásokat. Zéró toleranciát hirdetni, ahol ez túl költséges, vagy ahol nem állnak rendelkezésre erőforrások, káros, de ahol szükséges és lehetséges, ott érvényesítendő.

A nem-állami és állami jogsértők számíthatnak arra, hogy jogsértésük (amit – sokszor joggal – indokoltnak, elkerülhetetlennek, a normális érvényesülés részének tekintenek) következmények nélküli vagy mindenképp megéri.

Az állam arra sem fordít kellő figyelmet, hogy az állami döntésekben sorozatos hibák okait feltárják, a felelős állami tisztviselőket szankcionálják.

A meglevő felelősségi rendszer egyben a konfliktuskerülést és így a döntés-kerülést premizálja – a bürokratikus szervezetekben egyébként is szokásos döntéskerülési szintet meghaladó mértékben.

Az államot önáltatás és hipokrízis jellemzi. A klientúra-igények kiszolgálására és a felelősség kerülésére áltársadalmasításra és álprivatizálásra kerül sor (közhasznú társaságok, kamarák, állami minőség meghatározás nélküli egyetemi autonómia, törvényírás kiadása „megbízható” ügyvédi irodáknak).  Ez a korporatív részérdekek uralmát és állami felelőtlenséget erősíti.

Az állam nem szüntette meg a járadékszerzési (bürokratikus monopólium) helyzeteket, amelyek korrupcióra adnak lehetőséget. Ennek enyhítése kampányszerű, a korrupt rendszerek ellenállnak a javításnak, és a központi szervek ebbe a konfliktus-kerülés jegyében belenyugszanak. Ezen a területen talán a legsúlyosabb konkrét gond: A közbeszerzési rendszer irracionalitása (a közbeszerzés egyre szélesebb körre történő kiterjesztése, a meghívásos tenderek erősödése mellett) az összebeszélésen alapuló piacfelosztás még gyakoribbá válását szolgálja.

Az állam nem működtet hatékony rendszereket a hatósági munka ellenőrzésére, az apparátusok nem érdekeltek a jogsértések és működési elégtelenségek feltárásában, vagy hiányoznak ennek eszközei, s végül senki sem tűnik az állami vezetésben érdekeltnek abban, hogy az állami jogsértést és tévedést felelősségre vonás és szankciók kövessék. A köztisztviselők egyébként szükséges (és nem kellően érvényesülő) foglalkoztatási biztonsága nevében elutasítják a téves vagy elmaradt döntésért való szankcionálást.

Ennek legfontosabb oka a túlpolitizáltság a közigazgatásban. Ennek hatása: nincs hosszú távú, érvényesíthető szakpolitika, nincs semleges szakemberállomány, politikai lojalitás és párttámogatásért hála a makro döntésekben, a klientúra-igények kiszolgálása.

A közigazgatásban nem sikerült magasan kvalifikált, tartósan a közigazgatásban dolgozó gárdát kialakítani, a politikai kötöttségre jellemző, ahogyan az egyébként indokolt főtiszti rendszert kialakították érdemi versenyvizsgarendszer nélkül, majd később nem tettek kísérletet egy korszerű és semleges rendszer kialakítására.

A nem-jogászok szerint a törvények és más jogszabályok ellentmondók, mennyiségi és minőségi okból végrehajthatatlanok, állandó változásuk miatt megismerhetetlenek és követhetetlenek, a magatartás-irányításra még jó szándék esetén sem lennének képesek. Jogászok számára részben érthető, vagyis alig elkerülhető a jogszabályok burjánzása, mivel a joganyag döntő része Uniós eredetű, tehát „adottság”.

A jogalkotás minőségi hibáinak egy része azonban bürokratikus és politikai okokból származik. Az előbbiek részben orvosolhatók, az utóbbiak államreform-problémaként aligha. A megfelelő jogszabály előkészítés nem pusztán jogtechnikai kérdés - a pontatlanságok, „alkotmányellenesség”(?), ellentmondások kiszűrése értelemben. A megfelelő szakpolitika átgondolatlanságáról van szó, amit technikailag, hatáselemzésekkel, valamelyest lehet orvosolni.

Mivel nem tekinthető magától értetődőnek, hogy az állami szervek alapvetően a jogszabályi előírások szerint viselkednek, megnő a „vonzódás”, hogy illegális eszközökkel befolyásolják az állami alkalmazottakat feladataik teljesítésére. A kelet-európai országokban egyébként is felerősödött, hogy az államapparátus jelentős része zsarolásra használja döntési jogosultságát. Ez nemcsak az állampolgárokkal kapcsolatos engedélyek, szolgáltatások kapcsán figyelhető meg, hanem a szabály hozatal szintjén. A szabályalkotás lehetőség a szabályozottak megzsarolására – a szabály a legtöbbet fizetők érdekei szerint alakulnak.


 

h i r d e t é s