Ha a köd szertefoszlott látásodról és tudod, hogy bűnre késztet bárki, azt tagadd meg.
Elnököd, királyod vagy bárki besorozhat, elküldhet harcolni olyan ügyekért, melyek csak bankokat, a Petró dollár életben tartását szolgálják. Hiába vagy becsapott, aki vakként küzd a csatamezőn, ha bálványért ontasz vért, akkor Te is büntethető vagy éppen úgy, mint aki a csatatérre küldött. Mert a Petró dollár bálvány. A bálványok nem ismerete nem ment fel a felelősségre vonás alól. Bálvány a diktátor, illetve bármi és bárki, ami és aki Allah elé állítja be magát, vagy helyére áll. A nem tudatos elkövetés büntethetősége (a Túlvilágon!), csak ebben az egyetlen esetben áll meg. Tehát akkor, amikor Allah társításárról van szó. Ugyanis azt nem lehet nem tudni, hogy Allah a legnagyobb és az első!

Ők mind Allah elé vonulnak és a gyengék így szólnak azokhoz, kik gőgösködtek: „Mi titeket követtünk. Tudtok-e hasznunkra lenni valamennyit is Allah büntetésével szemben?” Mondják: „Ha vezetett volna minket Allah, akkor mi is vezettünk volna titeket. Egyre megy, hogy dühöngünk, vagy türelmesek vagyunk. Nincs számunkra kiút.” (Korán 14:21)

Amikor eljön a Végítélet, kétféle csalódás vár a hitetlenekre. 1. Akiket félrevezettek, meglátják, hogy minden egyes lélek saját magáért fog csak felelősséget vállalni (2:134). Nem tehetik rá másokra saját tetteik súlyát. Panaszkodnak, hogy félre voltak vezetve. Abban reménykednek, hogy panaszuk csökkenteni fogja felelősségüket. Hátha tán meg tudják osztani büntetésüket azokkal, akik félrevezették őket! 2. Akik a Sátánt követték, egyenes, de szigorú választ kapnak a következő versben (14:22).
Nem menekülhetnek azok sem, akiket lelki vezetőik vittek félre.

Így szólt a Sátán, mikor elrendeltetett a parancs: „Allah volt az, Ki az Igazat Ígérte nektek. Én (is) Ígértem nektek, de megtévesztettelek titeket. Nem volt felettetek hatalmam, csak annyi, hogy hívtalak titeket és ti válaszoltatok nekem. Ne engem hibáztassatok, hanem magatokat hibáztassátok. Nem hallgathatom kiáltásotokat, ahogy ti sem halljátok kiáltásomat. Tagadom azt, mivel ti engem társítottatok azelőtt. Mert bizony, a bűnösöké a fájdalmas szenvedés.” (Korán 14:22)

A fenti két verset elemezd saját magad és szűk környezeted vonatkozásában. Ki akar bevonni téged egy „jó buliba”? Majd elemezd szélesebb körben, akár úgy is, hogy milyen rendelkezések kívánnak tőled olyan áldozatot, ami hited előírásaival szembe megy és kifejezetten valami Allah helyére kerül a szolgálatban? Szolgálatkész lehetsz, de megalkuvó soha!

Ne feledd. A magyar Aranybulla (1222) 31. cikkelye ellenállási joggal (ius resistendi) ruházta fel a nemességet és püspököket, amennyiben a király hűtlenné válik a néphez. Ez benne foglaltatott az első magyar alaptörvényben. A Korán ugyanezt a jogot származtatja minden követőjének, rangtól függetlenül, azokkal szemben, akik Allah helyét akarják betölteni. Hogy kik, illetve mik ők? Ők azok, akik gondjaidat okozzák, mégis hozzájuk fordulsz segítségért Allah helyett. Kényszerből? Vagy öszántadból? Ezt Te tudod.

Abu Sa’id al-Khudri tudósításából: Allah prófétája (béke reá) így szólt: „Aki közületek csalárd dolgot lát, az állítsa meg azt kezével. Ha erre nem képes, akkor nyelvével (szóljon ellene). Ha erre sem képes, akkor szívével, de ez a hitek leggyengébbike.”
Forrás: Sahih Muslim 49
Szahih (autentikus) Muszlim szerint