h i r d e t é s


Az elit tagjait pótvizsgára bocsátom!

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Az elit tagjait pótvizsgára bocsátom!

2018. május 15. - 11:31

 

Az MSZMP „elitképzőjében” nem tanultak történelmet?

Volt már szó éveken keresztül a Bibó István nevét viselő Kollégiumról és az ottani „elit” képzéséről.

A lényegről egy szó sem hangzott el! Csak azt lehetett hallani, bizony ott különleges emberek, különleges, titokzatos képzést kaptak.

De milyet és kiktől, nem tudni semmit!

Arról, mint az ügynöklistáról is hallgat mindenki, hogy abban az elit iskolában, amit az MSZMP KB alapított, valójában milyen tematika alapján oktatták az „elit” fiúkat?

Nem nevesítem, mindenki ismeri őket! Arról még kevésbé, hogy kik oktattak és milyen szakmai felkészültséggel abban a szuper iskolában?

Véletlenül hozzám került, kölcsönbe, néhány előadás felvétele, néhai Pozsgai Imre jóvoltából és most kezdem, az „elit” tevékenységét és kulturáltságát látva, a napi tapasztalatok alapján megérteni, miért is van nagy csend a kérdés körül.

Sajnálattal kell megállapítani, (és még akkor szokásos szerénységemet is fokozottan igénybe kell vennem), hogy abban az elitképzőben nagyon gyenge színvonalú és tartalmú tematikákat futtattak. Az előadók munkájáról vagy jót, vagy semmit! Akkor lenne szabad pontosan értékelni, ha nyilvánosságra hoznák!

Annyit azért el kell mondani, hogy ez az elit nem sokat érthetett meg a világból, a történelemből, sem az iskolában, sem a praxisban!

Nem csak a migráció történelmi múltjából! Pótvizsgára néhány tétel, ha már a tematikából kimaradtak!

Az államalapítás óta országunkba érkezett bevándorlókkal kapcsolatban nyugodt lélekkel megállapíthatjuk: a magyarság integrációs potenciálja igen erős volt egész történelme során.

Ha nem így lett volna, akkor szláv, besenyő, kun, jász, német, cigány és zsidó tartományokból és enklávékból állna az ország, már ha maradt volna valami Szent István államából.

Abból az államból, amely a kereszténység „csomagjában” egyszerre hozta be a görög-római jogi hagyományt és a feudális jellegű alávetettséget.

Az államalapítás kapcsán nem árt feleleveníteni, hogy a kereszténység felvétele egyszerre jelentette az Árpád-ház (törzs) trónigényének európai legitimációját, a nemzetségi és családi kézben lévő tulajdon szentségét, a rabszolga kereskedelem korlátozását, a pénzgazdálkodás és az írásbeliség bevezetését és az emberi lélek fölötti uralkodói befolyás kiterjesztését.

Az alávetettség (subditus) két dimenzióban jelent meg: a király a földdel megadományozottak fölött katonai és bírói hatalommal rendelkezett, a földesurak pedig a jobbágyaik és szolgáik fölött rendelkeztek gazdasági és bírói hatalommal. Ezt az alapszerkezetet a különféle privilégiumok és adományok, rendi státuszok árnyalták, módosították, de lényegi elemeiben egészen a polgári forradalom győzelméig, a jobbágyság felszabadításáig változatlan maradt. A király ellenében a főurak, a földesurakkal szemben pedig a parasztok számtalan esetben háborúskodásokkal, felkelésekkel „tesztelték” és alakították az alávetettség kereteit, ami irányt szabott a külhonból érkezőknek is.

A bevándorlókat (jövevények, vendégek) illetően a király és a földesurak politikáját az évszázadok során nagyfokú pragmatizmus jellemezte. A koronának és a földbirtokosoknak is gyakran volt szüksége idegenekre, kellett a lovag, az íjász, a pap, a kézműves, a kereskedő, a jobbágy, a szolga. Jöttek egész udvartartások a királynékkal, jelentős katonai egységek a zsoldos kapitányokkal, egész városok és falvak a telepítő soltészokkal, iparos műhelyek és rendházak közösségei érkeztek, minden időben és minden égtáj felől. Tagadhatatlan, hogy keletkeztek súlyos konfliktusok is, voltak gyilkosságok Szent Gellérttől Gertrudis királynén és a kunok királyán keresztül a cigányok és zsidók pusztításáig, a németek kitelepítéséig.

Miközben tisztelet és elismerés övezte a bajor Gizellát, a nürnbergi születésű Luxemburgi Zsigmondot, Ozorai Pipót, Zrínyit és Frangepánt, Habsburg Józsefet és megannyi „idegen” hadvezért, főpapot, mestert, a modern időkben pedig számos tudóst és sportolót. Magyarország a bevándorlás kérdésében minden időben István király tanácsát követte, miszerint „az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő”.

A mostani kormány dacolni látszik ezer év hagyományával és migrációs politikájával elveti Szent István örökségét.

A Közel-Keletről érkezőkről szóló mai vitákban alig esik szó a múlt örökségéről, a keresztes háborúk gyilkos csatáiról, a gyarmatosítás időszakáról, az arab és iszlám világ sokszínűségéről, eltérő fejlődéséről és belső harcairól, egyes európai országok érintettségéről és érdekeiről, illetve a globalizáció és a kommunikáció új keletű hatásáról. Az értelmezési keretek kialakításában értelmiségi körök és ideológiai táborok küzdenek egymással, az egyik civilizációk harcának, a másik piaci befolyásszerzésnek, a harmadik hódításnak, Európa népei ellen folyó háborúnak látja és láttatja az eseményeket, magyarázza a médiában megjelenő híreket.

Közös ezekben a teóriákban, hogy nem sokat tudnak kezdeni a terrorizmusnak nevezett nyílt erőszakkal, a közvetlen ok és haszon nélkül az európai lakosság ellen elkövetett öngyilkos merényletekkel. Az a mód, ahogyan a magukat dzsihádistának, az Iszlám Állam hívének, muzulmán hitűnek mondó emberek gyilkolnak, hol magányosan, hol kisebb csoportban, vállalva az öngyilkosságot is, ha nem is ismeretlen, de teljességgel idegen az európai hadviselési normáktól, a háború legitim formáitól. Úgy tűnik, hogy az európai kormányok számára komoly dilemmát jelent, hogy a bérgyilkos és orgyilkos hagyományokra épülő terrorizmus európai megjelenését és elterjedését egy háború keretében értelmezzék-e és a háborús logika szerint küzdjenek meg a támadókkal vagy ennél korlátozottabb formában, az európai terroristák ellen korábban kialakított biztonságpolitikai eljárásokat alkalmazzák a veszélyek elhárítására.

Eltekintve azoktól az esetektől, amikor az európai, állami orgyilkos terrorizmus is olykor megjelenik

Nyilván nem könnyű kérdés, hogy kell-e, szabad-e „tucatnyi őrült” miatt az európai társadalmat és haderőt átállítani háborús üzemmódba, miközben arra is választ kell adni, hogy milyen lesz az a béke, ami majd eljönne egy ilyen háború után. Különös tekintettel arra is, hogy a vándorlás az ember természetéhez tartozik, minden időben jelen volt és jelen van a népek életében.


 

h i r d e t é s

betöltés..