Ott ült a Császár. Dús hajában 
hét csillag volt a diadém. 
Rabszolganépek térden állva
imádták, barna köldökén 
a Göncöl forgott, válla balján 
lámpásnak állt a holdkorong: 
de a bohóc sírt trónja alján: 
"Mit sírsz" - rivallt reá - "bolond, 
nincs szív, mit kardom át ne járna, 
enyém a föld!" ... S hogy este lett, 
egy csontváz tántorgott eléje 
s elfújta, mint a porszemet. 
- Kényúrként éltünk mindahányan, 
s az évek szálltak, mint a percek, 
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! 

François Villon: Haláltánc-ballada /részlet Faludy György átköltésében/

Zámbó Kornél