h i r d e t é s

Az országgyűlési választásoknak semmi sem árthat már jobban, csak a választás

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Az országgyűlési választásoknak semmi sem árthat már jobban, csak a választás

2018. február 25. - 11:17

 

A munkavállalók kiszolgáltatottsága a mai látszatállami, „katonai demokráciában”

Egy magas rangú politikus egyik munkatársával folytatott beszélgetésünk, és kérdése indított arra, hogy megkérdezzem, mert nem tudom a választ:

ha emberek is kiszolgáltatottabbnak érzik magukat, kormányzati intézkedéseknek sok ember kárvallottja, jelentősek az érdeksérelmek, átláthatatlanok a folyamatok, a kormány tevékenysége mért nem ütközik elementáris lakossági ellenállásba.

A magyarországi helyzet, láthatóan nem csak Európa hatalmi központjaiban okoz fejtörést, hanem a magyar emberek körében is feszültséget keltenek a demokratikus jogállam körüli viták, a gazdaság, a társadalom és a kultúra szinte minden területét érintő, hatalmi eszközökkel kierőszakolt változások.

A katonai demokrácia fogalma nemcsak látszatállami keretben, hanem posztállami viszonyok között is értelmezhető.

A NER egy történeti határon kialakult kormányzati rendszer.

A NER a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozását követően, az állami szuverenitás egy részének átruházása nyomán megritkult közhatalmi térben jött létre.

Kísérlet a szuverenitás-deficit ellensúlyozására egy olyan fejlődési szakaszban, amely a nemzetállam önkéntes feladásától az európai integráció megerősödéséig tarthat. Azt állítjuk tehát, hogy az 1990–2010 közötti viszonyok rendszerszintű átalakítása, amit az EP kifogásol, egy posztállami kísérlet, ami a történelmi magyar állam kialakulása előtti fejlődés sajátos inverze, a katonai demokrácia szaktudományokban kidolgozott fogalmával jellemezhető hatalmi és kormányzati rendszer.

„Láncon tartott munkavállalók” tömege!

A ’90-es évek tapasztalataival kapcsolatban tudni kell, hogy mára sokat változott a helyzet, nem az érdekvédelem előnyére. Akkor jobban lehetett számítani a törvény erejére (több törvény védte az embereket), a munkaügyi bíróságokra, a médiára, a közvélemény és a szakma támogatására. Több minden belefért a munkásvédelmi akciókba. Ma rosszabb a jogszabályi környezet, csekély a társadalmi szolidaritás, viszont kifinomultabb és hatékonyabb a menedzsment eszköztára. Az emberek is kiszolgáltatottabbnak érzik magukat („félnek”). Az új Munka Törvénykönyv bevezetésével a munkahelyeken felborult a munkáltató és az érdekképviselet közötti egyensúly, a viták normális kezelésének, a tisztességes megegyezésnek az esélye. A rossz fizetések és munkakörülmények miatt nő a dolgozók elégedetlensége, ebből fakadóan szaporodnak a károk (pl. minőségi hibák), amit általában a nemtörődömség vagy a felelőtlenség számlájára írnak. Egyes helyeken az üzemi kultúra átsegíti a feleket a jogok elvételével megásott lövészárkokon, máshol az érdekvédelem (vagy spontán keletkezett aktivitás) a nem nyilvános, nem legitim, nem békés megoldások felé viszi az embereket. A tiltakozás gyakran fluktuációban, elvándorlásban ölt testet. Ez senkinek sem jó.

A helyzet belátásához kormányzati bölcsesség kellene és sutba kéne vágni „Európa legrugalmasabb munkapiaci szabályozását”.

Ezek a gondolatok elsősorban az ún. versenyszférával kapcsoltban érvényesek, ahol működik a gazdasági racionalitás, érdek.

A közszférában, ahol a foglalkoztatás feltételeit torzítják a politikai, hatalmi motívumok is, talán még rosszabb a helyzet.


 

h i r d e t é s

h i r d e t é s

betöltés..