Egykor még Orbán Viktor nagy büszkén dicsekedett az unión belüli politikai partnereivel. A néppárti politikusoknak azonban már jó ideje vállalhatatlan a magyar miniszterelnök sunyi magatartása.

Azt senki nem állíthatja, hogy Gräßle ne tudná, milyen helyzet uralkodik Magyarországon, elvégre saját szemével láthatta az ősszel, hogy milyen nagy szüksége van a Nemzeti Együttműködés Rendszerének a felcsúti kisvasútra az ügyben vizsgálódó delegáció tagjaként.

Azonban itt van egy kisebb bökkenő, mint arra nem is olyan rég Polt Péter legfőbb ügyész volt szíves rávilágítani. Ez pedig nem más, mint a vizsgálat várható időtartama. Több évről van szó és ebben nincs okunk kételkedni.

„A Politico cikke felidézi, hogy az OLAF januárban súlyos szabálytalanságokat tárt fel a Tiborcz István vezette Elios Zrt. beszerzései körül, és az ügyészség ugyan nyomoz Magyarországon, Polt Pétertől túl sok eredményt nem várhatnak az uniós adófizetők.” /444/

Ami azért elég ciki, mert Polt Pétert, ha egy ilyen esetben nem indít eljárást, fel kéne menteni pozíciójából, bűnpártolás gyanújával. Igen ám, csak hogy az ördögi kör azzal válik teljessé, hogy erre jelenleg joga a kormánynak van, akik valamiért nem akarják eltávolítani Polt Pétert.

Viszont most kellemetlen a helyzet, mert az Unió felelősöket akar az ügyben és azt nem nagyon mondhatja senki, hogy nem találjuk, valakinek buknia kell. És mivel nyilvánvalóan az OLAF-nak is megvan a maga „gyanúsítottja”, a kormányban most azon kattognak hogyan tudnák Orbán vejét kihúzni ebből.

Ilyen körülmények közt egy dolog tűnik igazán valószínűnek, hogy a remélt valódi nyomozás, ahelyett, hogy valóra válna könnyen válhat hiú ábránddá. Másképpen a nyomozás várhatóan annyira lesz alapos, mint am ilyen a kecskeméti közvilágítás-korszerűsítés volt.