„Nehéz beszélni a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem szakmai színvonaláról, mert sajnos nem jutnak el hozzánk növendékek. De nemcsak a színészek, hanem a frissen végzett rendezők sem jönnek vidékre" - mondta Seregi Zoltán, a békéscsabai Jókai Színház igazgatója. Hozzátette: Kaposvárról és Marosvásárhelyről jelentkeznek a fiatal színészek.

„Úgy érzem, hogy kicsit belterjes lett a Színművészeti Egyetem. Amikor én jártam oda, nem így működött. Rendszeresen kiközvetítettek mindenkit vidéki színházakhoz - elsősorban a tanáraink, természetesen a kapcsolataik révén. Akkor a fiatal színészek lényegében az ország minden részén el tudtak helyezkedni - a végzett színészek kirajzottak. Mivel most ez nem így van - évek óta nem jöttek fiatalok vidékre -, nem is tudom megítélni, hogy milyen tehetségűek a mai fiatalok. Vizsgaelőadásokat persze láttam. Azok alapján sem könnyű megítélni a végzett színészek sokoldalúságát, ugyanis ezek többnyire alternatív előadások.

Ott pedig nem működik annyira a karakter-szituáció-történet hármas. A függetleneknél ez nem olyan fontos, de a kőszínházakban hagyományos darabokat játszanak, és ezekben karaktereket kell építeni, szituációkat kell eljátszani. Ezt nem látom a vizsgaelőadásokon" - mondta Seregi Zoltán.
Azt is hozzátette az igazgató, hogy nem lát bele az oktatás minőségébe, de az eredmény sem mérhető, mivel nem találkozik a végzett fiatalokkal.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltásáról úgy fogalmazott, hogy azoknál az egyetemeknél, ahol közalapítványokhoz került át a fenntartói jog, a hallgatók lehetőségei jelentősen megnövekedtek. Ez egy korszerű forma.

„A Színművészeti Egyetem ugyanabban a struktúrában működik, mint a szocializmusban. A 21. században vagyunk, mindenképpen úgy gondolom, hogy a modellváltással sokkal rugalmasabb lehet az intézmény, sokkal több lehetőséget is kínálhat. Ha ez sikerül, remélhetőleg vidékre is eljutnak majd a hallgatók, mert rájönnek, hogy ez rendkívül fontos. Régen kötelező volt vidéken tölteni néhány évet a fiatal színészeknek. Persze, ma már ezt nehéz lenne megvalósítani, de azért volt ennek egy erős szakmai indoka. Vidéken ugyanis mindenféle műfajban ki tudta magát próbálni a színész. Ahogy akkor mondták: vidéken tanulták meg a szakmát. Meg lehet nézni a legnagyobb színészeket: majdnem mindenki vidéken kezdte" - hangsúlyozta Seregi Zoltán.

Az elmúlt nyolc évben egyetlen fiatal színész sem érkezett a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemről a Soproni Petőfi Színházhoz sem. Hét fiatal színészt foglalkoztattak ez alatt az idő alatt, akik a kaposvári egyetemen végeztek - mondta Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója. Úgy véli, hogy a vidéki színházi létezés nem vonzó a fiatal színészgeneráció számára - legalábbis, azok számára, akik a fővárosban végeztek.

„Véleményem szerint egyszerűbbnek tűnik különböző pályázati forrásokból működő alternatív helyszíneken megjelenni Budapesten. Ez nem jelent feltétlenül olyan folyamatos munkavégzést, mint a kőszínházi struktúrában. Kényelmesebb lehet, és nagyobb szabadságot adhat bizonyos értelemben. Jól látható az elmúlt évtized statisztikái alapján, hogy mennyire megszaporodtak az úgynevezett alternatív, vagy magukat függetlennek nevező társulatok. Ezeknek a független társulatoknak az állami támogatása is jelentősen megnőtt. Az úgynevezett független szektor tehát egyáltalán nem független az állami támogatásoktól. Ha pedig az állami támogatások bőkezűek - márpedig a mostani időszakban a kultúra felé irányított állami források soha nem látott mértékűek, ezt ki lehet jelenteni -, akkor világos, hogy "talán egyszerűbb Budapesten maradni, és inkább a kicsit bizonytalanabb, ám mégiscsak működő "sufni"-, „spájz"- vagy "alagsorszínházakban" munkát vállalni, vagy megalapítani ezeket a barátokkal."

Persze, utána követelni lehet az állami támogatást. Lehet, hogy nem ez a teljes igazság, de az kétségtelen tény, hogy a független színházak létszáma jelentősen megnövekedett, és az is tény, hogy a kőszínházakba a budapesti egyetemről korlátozott számban érkeznek felkészült hallgatók. Hogy a kettő között milyen az összefüggés, azt az olvasó fantáziájára lehet bízni" - mondta Pataki András.

„Természetesen figyelem a budapesti Színművészeti Egyetem működését - persze, nem részletesen.

Mivel ott végeztem, tudom, hogy ez már nem az az iskola, ahova én jártam.

"Sajnos, nincs jó véleményem róla" - mondta Balázs Péter, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója.

Hozzátette:látott néhány vizsgaelőadást, de ezek nem mutatták meg a végzett színészek sokoldalúságát.
„A vizsgaelőadások inkább rendezői produkciók voltak. Nem mutatták be a fiatalok képességeit. Ezt nagy hibának tartom. Azt gondolom, hogy a vizsgaelőadásoknak éppen ez lenne a feladata, hogy a fiatal színészek tehetségét mutassák meg, ne a rendező alternatív szárnyalását."

A szolnoki színházba évek óta nem jönnek a budapesti Színművészeti Egyetem végzett hallgatói - mondta Balázs Péter. Kaposvárról szerződtettek két fiatal, negyedéves színészhallgatót.

„Véleményem szerint azért nem jelentkeznek vidékre a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem végzett színészei, mert a megélhetés és a vidéken való lét teljesen más életformát jelent, mint amit az egyetemi évek alatt megszoktak. A szinkronstúdiók közelsége, és az a lehetőség, hogy esetleg filmszerepeket is kaphatnak Budapesten, a fővárosban tartja őket. Ez egyrészt érthető, másrészt szomorú. Amikor én végeztem a Színművészeti Főiskolán, kötelező volt vidéken tölteni néhány évet. Persze, akkor teljesen más volt a színházi rendszer. Akkor a fővárosi igazgatók rendszeresen jártak vidékre, és a legtehetségesebb fiatal színészeket a fővárosba vitték. Így kerültem én is Budapestre a veszprémi színházból. Azt gondolom, hogy bár ezt természetesen nem lehet visszahozni, de a mostani rendszeren is változtatni kellene. Nem politikai csatározásokban kellene részt venni, hanem izgalmas, jó színházat kell csinálni" - mondta az igazgató.

Hozzátette: a szolnoki színházban egy fiatal színész megtalálhatja a számítását anyagilag és művészi szempontból is.
„Színes a repertoárunk: az operetten, a musicalen, vígjátékon, drámán és az egyszerű színműveken keresztül minden műfajban játszunk darabokat. Ebben a struktúrában egy fiatalembernek remek szerepek juthatnak, rengeteg szerepben kipróbálhatja magát. Mivel ez egy népszínházi modell, ezért ebben a közönség és a színész is megtalálja az örömét. Tizennégy éve vagyok a színház igazgatója, és még nem szerződött el senki a színházból. A színészek jól érzik magukat. Arról nem tehetek, hogy ez a fajta színház nem tetszik bizonyos liberális közegnek. Óvakodom attól, hogy bárkit és bármilyen színházi irányt bíráljak, de fenntartásaim persze vannak. Mi szabad színházat csinálunk, ahol a színészek és a közönség is jól érzi magát. Az esetek többségében katartikus élményben van részük" – mondta Balázs Péter.

origo.hu