Bogdán László 2006 óta vezeti a falut, és céljait következetesen igyekszik megvalósítani.

Az utóbbi évek eredményei őt igazolják,

a település lakóit sikerült összekovácsolni, és meggyőzni őket arról, hogy segítsenek a falut rendbe tenni, és törekedjenek arra is, hogy a náluk rosszabb körülmények között élőket megsegítsék. Talán sokak számára érdekes és tanulságos lehet, hogyan is gondolkodik a roma származású településvezető, mit gondol a romák országos vezetőiről, a politika szándékairól.

Igen figyelemreméltó amit az oktatásról mond, hisz’ ahhoz, hogy a magyar romák előbbre jussanak, ahol megfelelő tudásra van szükség. És ez a tudás, nem kizárólag iskolai oktatást jelent. Tudás kell az egymás közötti kapcsolatokhoz, a családvállaláshoz, a nem romákkal való együttéléshez, az élet hétköznapi történéseiben való eligazodásról.

A polgármester szerint kizárólag a politika érdeke,

hogy a manipulálható arcokat szippantsa fel:

„Mi, hülye cigányok pedig eltűrjük, hogy büdös bunkók üljenek a bársonyszékekben. A cigányság nagy baja, hogy nem akar ütközni a hatalmon lévő elittel, nem mer, nem tud új utakat keresni. Persze nem ártana a cigány korrupciós ügyeket szembe állítani az államival: a pitiséget a gigantikussal.

De nem akarom a piti bűnöket sem mentegetni, mert a piti is sokba kerül az embereknek. Én egyébként az utóbbi két évben rengeteg cigány szakkollégiumot látogattam meg. Nagyon sok tehetséges, sokoldalú, európai igényességű fiatallal találkoztam. Talán a mi falunkból is kinőhetnek ilyenek, és az új generációból idővel tisztességes vezetők válhatnak – ezen dolgozom. Ha tehetem, reggelente kiemelkedő személyiségek bölcs gondolatait olvasom fel az enyéimnek, hogy beszélgessünk róluk és magunkévá tegyük őket.”

Nem kell, hogy minden feltörekvő cigány csávó

Brad Pittet vagy Ronaldót istenítse:

Vannak barátaim is, akikre hallgatok, az ő intelmeik segítenek, hogy fegyelmezett maradjak. Sokat utazom, előadásokat tartok, mindenhol megpróbálok legalább egy embert meggyőzni. Februárban jártam a balassagyarmati börtönben.

Olyanokat mondtam az elítélteknek – nagydarab, kigyúrt állatoknak – hogy lehetsz király a rács mögött, de a gyereked első szavainak, lépéseinek más örül odakint. Láttam a szemükön, hogy megértettek valamit. Azóta leveleket, rajzokat kapok a börtönből.

Hitvallása az életről

úgy gondolom, sokak számára lehet elgondolkodtató. Amikor az ország nagy részéből kiveszett a szolidaritás, a kaparj kurta elve érvényesül, szívmelegítő a polgármestert olvasni:

„Hiszem, hogy nem a pénz a főszereplő az ember életében. Van róla fogalma, milyen az, amikor egy ember, akit soha kutyába se vettek, egyszer csak elkezdi érezni, hogy megbecsülik a munkáját? Hogy fontos lett, hogy szerepe van, hogy tenni tud önmagáért és másokért.

Sorost például fölveti a pénz, de biztos, hogy nem a vagyona teszi boldoggá, hanem az, hogy jó célokra fordíthatja. Mi tavaly is tonnákat adakoztunk, és akkor is csináljuk, ha nincs médiavisszhangja, mert nem a kameráknak akarunk ezzel tetszelegni.

Oka van annak, ha valaki elmegy, senkit nem lehet ezért hibáztatni. Ugyanakkor én soha nem hagynám el a hazámat, pedig tudom, milyen az éhezés, milyen dögkútból jóllakni. De azt is tudom, micsoda élmény beleharapni abba a paradicsomba, amit magad termeltél.”

varosikurir.hu