A városok népessége 7–17, a városkörnyéki vidéki tér népessége 1–11, a félreeső vidéki tér népessége pedig akár 16– 31%-kal is csökkenhet. A szerző szerint Magyarország területének jelentős részén vándorlási veszteség várható, különösen (a regionális központok környezetét leszámítva) az Alföldön és Dél-Dunántúlon.

Míg a pesszimista (a jelenleginél némileg alacsonyabb teljes termékenységi arányszámot és a jelenlegi trendeknek megfelelő születéskor várható átlagos élettartam növekedését feltételező), alacsony forgatókönyvek alapján Magyarország népessége 2051-re 8 millió 342 ezer főre csökkenne, addig az optimistább közép és magas forgatókönyvek szerint 8 millió 747 ezer, illetve 9 millió 138 ezer főre.

Lennert József „A magyar vidék demográfiai jövőképe 2051-ig, különös tekintettel a klímaváltozás szerepére a belső vándormozgalom alakításában” című cikkében kiemeli, hogy a lakónépesség számán túl annak korösszetételében is jelentős változások várhatóak. Mindhárom forgatókönyv esetében elkerülhetetlen, hogy a korfa a fogyó társadalmakra jellemző „urna alakot” vegye fel.

A 0–14 éves népesség 2051-re várható létszámában viszonylag csekélyek a különbségek az egyes modellek között (2011: 1448 ezer fő; 2051: 975–1197 ezer fő), ezzel szemben a 65 évesek és idősebbek esetében már ennél nagyobbak a különbségek (2011: 1677 ezer fő; 2051: 2780–3140 ezer).

E mögött a termékeny korban lévő és a már megszületett, jövőben termékeny korba lépő korosztályok alacsony létszáma áll. A modellszámítás során ezért a termékenység javulásánál a születéskor várható átlagos élettartam növekedésének sokkal nagyobb hatása volt a várható népességszámra. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az időskorúak eltartottsági rátája (a 65 évesek és idősebbek száma a 15–64 éves aktív korúakhoz viszonyítva) jelentősebben romlana, amennyiben a magasabb népességszámot előrevetítő forgatókönyv valósulna meg (2011: 25%; 2051 alacsony forgatókönyv: 61%; 2051 magas forgatókönyv: 65%).

A Jelenlegi trendek (JT-) forgatókönyvekben a jelenlegi folyamatok trendforduló nélküli folytatódását tételezi fel a szerző, és az első modellezési ciklusra kialakított (a jelenlegi állapotokat tükröző) vándormozgalmi szabályokat tekintette érvényesnek az egész modellezési időszakra. A Paradigmaváltás (PV-) forgatókönyvekben ezzel szemben alapvető változást tételezett fel a munkavállalás és a munkahely-lakóhely viszonylatában. Ezen folyamatok egy része – az atipikus munkavállalási formák előretörése; az automatikus, rugalmas közlekedési módozatok jövőbeni elterjedése; a közlekedési hálózatok átstrukturálódása – a fejlett világban már most is kibontakozóban van, illetve az innovációs és a gazdaságszervezési előrelépésekből valószínűsíthető a modellezési időszakra. A paradigmaváltásnak több mélyreható következményét beépítette a jövőbeli vándormozgalmi feltételezésekbe, például a munkavállalás céljából történő vándorlás valószínűségének csökkenését, a potenciális ingázási övek kiszélesedését, és – a munkahely-lakóhely fellazuló kapcsolatából következően – az életminőség optimalizálására törekvő jóléti vándorlásban részt vevők arányának növekedését.

Ha folytatódik a trend

A Jelenlegi Trendek (JT) alapján a szuburbanizáció, a munkavállalási célú és a jóléti vándorlás összegződéseként egy várhatóan pozitív vándorlási egyenleggel rendelkező – a Balaton térségét, Észak-Dunántúl zömét és a fővárosi agglomerációt is magában foglaló – egységes tömb rajzolódik ki 2051-re.

MAGYARORSZÁG TERÜLETÉNEK FENNMARADÓ RÉSZÉN VISZONT VÁNDORLÁSI VESZTESÉG VÁRHATÓ, KÜLÖNÖSEN (A REGIONÁLIS KÖZPONTOK KÖRNYEZETÉT LESZÁMÍTVA) AZ ALFÖLDÖN ÉS DÉL-DUNÁNTÚLON.

A – Székesfehérvárig és Tatabányáig terjedő, tágabb értelemben vett – budapesti agglomerációs zóna népessége tehát várhatóan növekedni fog 2051-ig, ezt leszámítva azonban a modell csak két járás (a Veszprémi és a Hajdúhadházi) esetében jelzett előre kismértékű népességnövekedést. Dél-Dunántúl és Dél-Alföld viszont – a regionális központjaik környezetének kivételével – várhatóan jelentős népességcsökkenésre számíthat.

Számottevő népességnövekedés várható azonban a Kisalföld belső perifériáin. A Pilisvörösvári járás növekedése lesz várhatóan a legnagyobb (74%), a Gödöllői járás pedig 65 ezer fővel is gyarapodhat. A JT alapforgatókönyv alapján a Bácsalmási járásban 2051-ben várhatóan a 2011. évi népesség mindössze 60%-a fog élni, de Budapest is 200 ezer fő feletti népességvesztést könyvelhet el. Ha a vándorláshoz hozzávesszük a természetes fogyást, akkor még nagyobb változásokat tapasztalhatunk.

A regionális klímaforgatókönyvet felhasználó számítás 2051-ig mintegy 14 ezer fő (járási szinten) eltérő lakóhelyválasztását jelzi, ami elenyésző az egyéb vándormozgalmi folyamatok okozta várható változásokhoz képest. Míg pozitív elmozdulás elsősorban a Balaton-felvidéken, valamint az Északi-középhegység egyes részein várható, addig a vándorlási egyenleg klímaváltozás miatti romlása elsősorban az Alföldre jellemző. A különböző klímaforgatókönyvek eredményeinek egymástól való eltérései hasonlóan csekélyek.

Mit hoz a paradigmaváltás?

A klímaforgatókönyvektől eltérően a PV-forgatókönyvek számítása jelentős változásokat mutatnak. A PV alap természetes népmozgalmi feltételezéseket tartalmazó forgatókönyve mintegy 160 ezer fő járási szinten eltérő lakóhelyválasztását jelezte 2051-re a JT alapforgatókönyvhöz képest, ami egy nagyságrenddel meghaladja a klímaforgatókönyvek hatását.

Ábrák forrása: portfolio.hu

A forgatókönyv feltételezései a várakozásoknak megfelelően segítették a jóléti vándorlás kibontakozását. Míg ez elsősorban a Balaton térségében, valamint az Északi-középhegységben mutatott számottevő plusz vándorlási nyereséget, addig a budapesti agglomerációba áramlás jelentős lassulása várható (illetve az agglomeráció külső peremének felértékelődése).

A városkörnyéki és a félreeső vidéki tértípusok esetében míg a városi és a városkörnyéki vidéki tér vándormozgalmi folyamataiban csupán mérsékelt változás várható (az előbbi veszteségének és az utóbbi nyereségének kismértékű növekedése), addig a félreeső vidéki tér esetében a PV-forgatókönyvek szerinti számítás alapvető változást jelzett, a jelentős vándorlási veszteséget számottevő nyereséggé fordítva. E nyereség viszonylag koncentráltan jelenik meg, és a félreeső vidéki tér nagyobb része – a trendforduló ellenére – továbbra is vándorlási veszteséggel jellemezhető.

„Még nagyobb” Budapest, zuhanó vidéki népesség

Összességében a tágan értelmezett fővárosi agglomeráció és kisebb mértékben a regionális központok szűkebb környezete is vándorlási nyereségre számíthat, ennek következtében – az országos trendekkel dacolva – a budapesti agglomerációs gyűrű várhatóan tovább tudja növelni népességszámát.

A TELEPÜLÉSEK LÉLEKSZÁMA ÉS A NAGYVÁROSOK ELÉRHETŐSÉGÉNEK KÖZÚTON MÉRT IDŐTÁVOLSÁGA ALAPJÁN LEHATÁROLT TÉRTÍPUSOK ESETÉBEN A VÁROSI TÉR NÉPESSÉGE 7–17, A VÁROSKÖRNYÉKI VIDÉKI TÉR NÉPESSÉGE 1–11, A FÉLREESŐ VIDÉKI TÉR NÉPESSÉGE PEDIG AKÁR 16– 31%-KAL IS CSÖKKENHET.

A félreeső vidéki tér esetében a jelenlegi trendek és a munkahely-lakóhely viszonyában paradigmaváltást feltételező forgatókönyvek eltérő belső vándormozgalmi folyamatai okozzák a nagyobb különbséget. Ez utóbbi jelentősebb, elsősorban a vonzó természeti adottságú félreeső vidéki tájakra irányuló jóléti vándorlást jelez, ami egyrészt javíthatja e tértípus népességmegtartó képességét, másrészt viszont ezeknek a – jellemzően az idősebb korú jóléti bevándorlók révén az országos trendekhez képest is nagyobb mértékben elöregedő – térségeknek társadalmi fenntarthatóság szempontjából várhatóan jelentős kihívást jelent.

Ezzel szemben a klímasemleges forgatókönyvekhez képest a különböző klímaforgatókönyvek modellbe építése csak minimális mértékben módosította a belső vándormozgalmi folyamatokat. Ennek több oka is lehet. „Az éghajlati tényezők változását a jóléti vándorlás vonzó- és taszítóerőinek egyik alakító mutatójaként építettem be a modellbe” – írja a szerző. A Jelenlegi Trendek alapján az élhető környezetet (abszolút mértékben) előtérbe helyező jóléti vándorlás jelentősége – többek között a korszerkezeti eltolódással összefüggésben várható növekedése ellenére – a jövőben is kisebb lesz a többi vándorlástípusénál.

Mivel a jövőben várhatóan kedvezőbb éghajlati viszonyokkal rendelkező területek nagy része domborzati, tájképi okok miatt már jelenleg is vonzó célterületnek számít, így a belső vándorlási pályák a klímaváltozással nem módosulnak jelentős mértékben, a vándorlás intenzitása (a potenciálisan abban részt vevő szűk társadalmi réteg miatt) csak korlátozottan emelkedhet még akkor is, ha annak negatív hatásai egyre érzékelhetőbbé válnak.

A lakóhely-változtatás szándéka és megvalósulása közötti szakadékot az akadályozó és egyéb vándorlási pályákat befolyásoló tényezők magyarázzák. Ezt jól mutatja, hogy olyan célterületek jelennek meg (például Budapest, Pest megye, Győr-Moson-Sopron megye), amelyek inkább hagyományos, például munkaerőpiaci motivációkkal jellemezhetők, mintsem a klímaváltozás hatásának mérséklésével.

A Területi Statisztika c. folyóirat 59. évfolyam 5. számában megjelent, Lennert József által írt, A magyar vidék demográfiai jövőképe 2051-ig, különös tekintettel a klímaváltozás szerepére a belső vándormozgalom alakításában c. tanulmány alapján.

portfolio.hu