h i r d e t é s

Büntetendő lesz az emberiesség?

Olvasási idő
9perc
Eddig olvastam
a- a+

Büntetendő lesz az emberiesség?

2021. november 27. - 06:19

Népszerűtlen észrevétel a „migráns” támadásról – Horváth-Kovács Szilárd írása 

Forrás: A lengyel Területi Védelmi Erők / Wojska Obrony Terytorialnej hivatalos Facebook-oldala.

1.

A világháborúkhoz kapcsolódó emléknapokon Európa nemzeteinek elöljárói ki szokták emelni, a háborúk borzalmas embertelenségét, hogy mennyire jó az 1945 óta tartó béke, aminek megőrzésén mindannyiunknak kötelessége gondoskodni. Ilyenkor egy pillanatra megfeledkeznek arról, hogy kontinensünkön azóta is voltak és vannak kegyetlen diktatúrák, a hidegháború, pogromok, etnikai konfliktusok, és hogy a mai napig minden állam költségvetésében az első a hadügy. (Romániában nemrég arról volt szó, hogy egy egészségügyi válság közepette nincs pénz kifizetni az egészségügyben dolgozókat, a nyugdíjakra és gyerekpénzre szánt összegek is elfogytak, de attól még Románia az idén megengedhette magának, hogy Lengyelországon keresztül 269 millió lejért katonai helikoptereket vásároljon – de most legalább nem a hadsereg, hanem a katasztrófavédelem számára.)

Európában jelenleg is béke van, másrészt természetesen „hibrid háború”.

A hibrid háború, amelyben senki nem üzent hadat senkinek, egyik jelenlegi csatatere közismerten a lengyel-fehérorosz határ egy szakasza, amolyan keleti-front az EU és a putyini Oroszország között. Ezen a csatán le lehet mérni a haditechnika fejlődésében tett jelentős lépéseket: az első világháborúban vált elterjedté a tömegpusztító fegyver, a második világháború az atombombával zárult, megnyitva a ballisztikus rakéták korszakát, a jelenlegi legújabb fegyver már valóban sci-fibe illő: a hibrid háború fegyvere egy szénalapú élőlény, közismert elnevezése a „migráns”. A főként magyar nyelvű sajtóból közismert, hogy a „migráns”, nagyon hatékony és veszélyes fegyver, magát az európai civilizáció fennmaradását fenyegeti – a közmédia (de nem csak) a helyzetről egyértelműen tudósít.

A történetből csak az marad ki, hogy a „migránsok” gyakorlatilag olyan emberek, mint mi.

2.

Novemberben a Plakátmagányon megjelent egy szerény kis összefoglalóHorváth Sz. Ferenc történész átlapozott néhány 1938-as erdélyi sajtóorgánumot, arra figyelve, hogy akkoriban hogyan és mit írtak a november 9-i zsidóellenes pogromról. Következtetése szerint „ két csoportba oszthatók a korabeli cikkek: a) egy részük csupán beszámol a történtekről, b) másik részük kommentálja is ezeket.” 

A vizsgált lapok közül egyetlen nevezte nevén a történést, és írta meg nyíltan, hogy zsidóellenes pogrom történt. 

Nagyon elgondolkodtató szöveg, hiszen három nemzedékkel az akkori iszonyatos történések után, minden újságíró számára égető kérdés kell legyen, hogy ma egy olyan helyzetet, amikor emberek egy csoportját származása, vallása, szokáskultúrája alapján táborokba zárunk, üldözünk, vagy fegyverként használunk, akkor ehhez hogyan viszonyulunk? Beszámolunk róla, és kész? Kommentáljuk? 

„Megint erőszakkal próbáltak áttörni a migránsok a lengyel határon” – közölte a napokban a magyar lapok jelentős része az MTI tudósítása alapján. Nem csak a magyar kormányhoz köthető lapok – amelyek közismerten menekültellenesek –, hanem az ellenzékiek is. Úgy látszik a magyar nyelvterületen teljes egység van abban a kérdésben, hogy mit kell tenni e „migránsokkal”. Fel kell venni ellenük a harcot, kerítéseket kell emelni, megerősíteni a „támadás” ellen a határvédelmet, fokozni kell az érintett térségekben a rendfenntartó erők számát, stb. Ebben egység van kormánypártiak és ellenzékiek között. És egység van Magyarország és „Brüsszel” között is.

Ha a „migráns” egy ellenséges fegyver, akkor a gyakorlatban el lehet tekinteni attól, hogy emberek, akiket megilletne az összes emberi jogi dokumentumokban garantált jog, amelynek tiszteletben tartása a államok és kormányaik számára nem választhatóság kérdése kéne legyen, hanem kötelesség.

A Kárpát-medencei magyar szférában alig néhányan számoltak be az eseményekről a dolgokat nevén nevezte: súlyos humanitárius válság, emberi jogok figyelmen kívül hagyása. Nincs olyan nemzetközileg elfogadott jogi dokumentáció, ami nem ezt igazolná. Semmi sem igazolja, hogy „migránsválság” van, vagy hogy az „EU határait támadta volna az ellenség”, a „migránsok”. 

Ha majd valamikor a távolabbi jövőben szemlézi a jelenlegi helyzetről készült sajtóanyagokat egy történész, akkor alighanem hasonló kép rajzolódik ki rólunk, mai újságírókról és olvasókról, mint nagyszüleink-dédszüleink csendes cinkosságáról a holokauszt kapcsán.

Ma a legtöbb sajtóorgánum teljes közönnyel vagy kéjes élvezettel ír arról, amikor a rendvédelmi szervek vagy a határőrök „lefülelik” és „elkapják” az embercsempész bűnözőket, akik „illegális migránsokat” szállítottak.

A negyvenes években európaszerte ilyen közönnyel és kéjjel írtak a „lefülelt” és „elkapott” „illegálisan bújtatott” zsidokról.

Erdélyben is. Például 1944. június 15-én az Ellenzék nevű kolozsvári lap arról tudósít, hogy „45 elrejtőzött személyt találtak a nagyváradi gettó egy földalatti helyiségében”. Két nappal később, június 17-én Wass Albert, szintén az Ellenzékben, publicisztikát közölt a Patkányok honfoglalása címmel. (A párhuzamot biztosan sokan erőltetettnek fogják találni: javaslom, hogy vessék össze Wass érvelését a „patkány”-veszélyről a mai „migráns”-veszélyről szóló érvekkel. Aligha találhatni egy szemernyi eltérést.)



Képernyőmentés az Ellenzék digitalizált lapszámairól  via Digiteka.ro

3.

Közismert tény, hogy nincs olyan emberre vonatkozó jogi fogalom, státusz-megnevezés, vagy egyáltalán olyan szótári szó, hogy „migráns”. Ami van, az a menedékkérő, menekült, oltalmazott személy, tolerált személy, gazdasági bevándorló: mindegyik jogilag tisztázott státuszt jelöl, amelyet minden Európai állam köteles tiszteletben tartani.

Az is közismert tény, hogy a lengyel és fehérorosz határ közé szorult emberek valamely közel-keleti háborús övezetből menekülnek Európába, többségük iraki kurd. Arról is tudunk, hogy a térségben évtizedes, évszázados háborúk zajlanak, amelyekben jelen van a vallási, etnikai, politikai, nemi, szexuális orientáltságon alapuló kirekesztés, hátrányos megkülönböztetés, üldöztetés, és gyilkosság. Az is könnyen belátható, hogy ebben a közegben az embereknek nem igazán adatik meg a lehetőség egy békés és nyugodt éltere, a térségben súlyos társadalmi és gazdasági válsággal néznek szembe nap mint nap az ott élők.

Az is tudható, hogy a térségből a menekülők azért szeretnének Nyugat-Európába eljutni, mert azt remélik, itt egy jobb életet kezdhetnek. Őket tömegesen feltartoztatják Törökországban, amit az EU támogatásából finanszíroznak. Az is közismert, hogy Erdogan rezsimje nem áll túl jó viszonyban az Unióval.

Arról is mindenki tud, hogy Fehéroroszországot nemzetközi szinten „Európa utolsó diktatúrájaként” szokták emlegetni, ahol 2020-ban is felmerült az a vád, hogy elcsalt választással nyert újabb államfői mandátumot Alekszandr Lukasenko, aki az ellene zajló tüntetéseket és társadalmi mozgalmakat katonai erővel, bebörtönzésekkel verte le. Az Európai Unió nem ismerte el legitimnek a legutóbbi  választásokat, sőt a súlyos emberi jogi sértések miatt szankciókat foganatosított az belorusz vezetőség ellen.

Válaszként a fehérorosz erők megszervezték, hogy menetrendszerű járatokkal Törökországból Minszkbe szállítsák a menekülteket, amelyeket katonai és más belügyi szervezetek a lengyel határhoz kísértek, majd elindították őket az Európai Uniós tagállam, Lengyelország felé. 

A lengyelek ellenben lezárt határokkal fogadták őket, ugyanis álláspontjuk szerint nem menekülő emberekről van szó, hanem a „hibrid háború” egyik fegyverneméről, ami katonai választ követel.

Miközben a jogvédő civil szervezetek szerint a két határ közé rekedt menekültek nem jutnak hozzá megfelelő élelemhez, egészségügyi ellátáshoz, illetve az egyre erősebb hideg miatt már több fagyhalálról is érkezett értesülés – mindezeknek az alapvető emberi jogoknak a figyelmen kívül hagyása Európa területén történik –, addig az ENSZ Binztonsági tanácsa, a NATO, az Európai Unió számos intézménye, a tagállamok folyamatos tárgyalásokon megerősítik egymásnak-maguknak, hogy a határvédelem fontos, és fokozni kell a katonai és rendvédelmi szervezetek jelenlétét a térségben, kivédendő a „migránsokkal” való támadást, ami mögött – szintén teljes egyetértésben állapították meg – Putyin állhat. Mivel ha a „migránsok” bejutnak Európába, az veszélybe sodor mindannyiunkat. 

Hiszen a „migránsok” jelenlététől szétesik az EU és a NATO kohéziója, megdől a keresztény értékrend, odavész az európai civilizáció! Éppen mint a „Patkányok honfoglalásában”, és mintha hasonló fenyegetés miatt kellett volna Európából a zsidó, a roma, a beteg és a szexuális kisebbségeket deportálni és kivégezni, nem? 

4.

Ahogyan az 1940-es években voltak józan értelmes hangok, úgy most is vannak. Erdélyben a legnagyobb visszhangot Márton Áron római katolikus püspök 1944 májusában elmondott beszéde váltotta ki, amelyben határozottan és egyértelműen elítélte a zsidó kisebbséget érő üldöztetést és deportálást. A beszédről belügyi jelentéseket küldtek mind a magyar, mind a román hatóságoknak, hiszen a zsidók elleni atrocitások legálisak voltak, törvények és rendeletek szentesítették, így Márton Áron tette ezekkel szembement. Törvénytelennek, megfigyelendőnek és büntetendőnek a humánus magatartás és az emberi jogokért való kiállás számított.

Ma is vannak olyan hangok, amelyek elítélik a menekültekkel való bánásmódot, és az emberi méltóságról és alapvető jogokról való tudomásul nem vételt, azaz nemzetközi jogsértést. Az ilyen véleményeket és szerzőit persze az olvasóközönség a közösségi média kommentszekcióban elmarasztalja – ha nagyon engedékenyen fogalmazhatunk.

5.

Lengyelországban viszont már a hadsereg lép fel az ilyen vélemények ellen.

Bár a mainstraim európai sajtó mélyen hallgatott róla, múlt héten a lengyel Területi Védelmi Erők (Wojska Obrony Terytorialnej – WOT) közleményben jelentette be, hogy létrehoztak egy különleges alakulatot, a „Becsület munkacsoportot”.

„A »Becsület« munkacsoport küldetése a Lengyel Köztársaság Területi Védelmi Erőihez tartozó katonák hírnevének védelme. A rágalmazó tartalmakat nem védi a szólásszabadság, ezek esetében a helyzetnek megfelelően azonnali jogi lépésekre kerül sor” – olvasható a közleményben.

A különleges munkacsoport létesítésének indoklásában nem ejtenek szót a határnál kialakult helyzetről, arról viszont igen, hogy a közbeszédben számos véleményformáló és közszereplő olyan információkat terjeszt, ami sérti a katonák és a hadsereg jó hírnevét, illetve az internetes felületeken megnövekedett a katonákat sértő, becsmérlő és rágalmazó tartalmak mennyisége. Ezért szükségesnek látták, hogy olyan katonákból, akik jártasok az internethasználatban és van jogi képzettségük, tapasztalatuk, egy munkacsoportot létesítsenek, amely majd szembeszáll a jelenséggel. A csapat tagjai a kettős kompetenciájukat fogják bevetni: a jogi szakértelmüket és a honvédelmi szolgálatkészségüket – írják.

A közlemény azt is tisztázza, hogy a „Becsület” akciócsoport nem csak a közszereplők rágalmazásai és becsületsértései ellen fog fellépni, hanem a közösségi média tartalmakat is vizsgálni fogják, mi több, a bejegyzések és cikkek alatti kommentszekciókat is megfigyelik. Emellett az ő hatáskörük lesz kivizsgálni azokat az eseteket is, amelyeket a katonák vagy más személyek jelentenek, ha ilyen jellegű tartalmakat találnak az interneten, vagy a sajtóban.

Mert egy komoly „hibrid fenyegetéssel” állnak szemben, hiszen az egyenruhás rendfenntartó erők kritizálása felér a gyűlöletkeltéssel, ami kikezdi a katonák morálját és „negatív gondolati mintákat terjeszt a társadalomban”! Sőt, már civil társadalmi kezdeményezések is születtek ebből – hívják fel a figyelmet a „veszély” következményeire.

Ha jól értelmezem a közleményt, akkor azt jelenti, hogy ha Lengyelországban valaki egy civil szervezetnél, egy sajtóorgánumban, vagy akár a közösségi médián olyan véleményt ír, amit egy katona vagy rendőr sértőnek talál, akkor könnyen bíróság elé hurcolhatja a honvédség munkacsoportja.

Hiszen az erőszakszervezeteket érő kritika, a törvényen kívül helyezett, menekülő emberek melletti kiállás sérti a honvédelem, a nemzet, a haza, stb. „becsületét”. Nem volt már ilyesmi az 1940-es években is?

 

Horváth-Kovács Szilárd
/ Transindex