h i r d e t é s

Csak hanyatlás van és ostobaság!

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Csak hanyatlás van és ostobaság!

2018. október 12. - 10:05

 

Torzítást is lehetne a mai társadalmi élet változásaiban feltételezni, de csak a hanyatlást és az ostobaságot látni.

Forrás: Blog - xFree.hu

Az emberek életében, a társadalomban, éppen úgy, mint a természetben nem sok minden történik valamilyen látható vagy sejthet ok nélkül, ezért annak a teljes társadalmi válságnak, is felismerhető előzményei vannak, amelyek durva kényszerrel lökték az országot az előrelátható válságos helyzet felé.

Bármennyire túlzásnak érezzük is O. Spengler egyik sokat mondó tételét, amely szerint ez emberi társadalom története, maga a történelem nem más, mint „egy fenséges céltalanság”, mégis el kell ismernünk, hogy a mai korszak és benne a magyar népesség felfogását az élet értékéről tökéletes pontossággal fejezi ki.

Elenyészően kevés lehet már nálunk azoknak a száma, akik a napi érdekeknél gazdagabb, közösségi értelmet hajlandók meglátni a társadalmi létben és ez az értelmes kisebbség még csak nem is sokat számít, mert alig játszik a politikai közéletben komoly szerepet.

Szükségszerűen adódott ebből, hogy a felelősség tudata ijesztően „megfogyatkozott” és a felelősség másokra történő áthárítása szinte általánosan elfogadott gyakorlat lett, ami viszont a kétes értékeket érvényesítő államhatalom befolyását, hatalmát, természetellenesen megnövelte. Mindenkit szembeállított mindenkivel, ami az említett állapotokat tekintve, az individualizmus túlburjánzása az országban, nem is került nagyon sok erőfeszítésbe, a felvilágosulatlan és lassan a felelőtlenség mélyét elérő államhatalom oldaláról tekintve.

Az ostoba jelszavak népszerűsége!

Bármennyire kárhoztatjuk is napjainkban a politikai jelszavak szertelen zsarnokságát és rombolását a közéletben, annyit meg kell engedni, hogy igen sokszor mélyebb értelem rejlik bennük, mint azt az átlagember (ha van ilyen) gondolná. Természetesen ez a gondolati mélység lehet a közösség szempontjából pozitív és negatív, romboló hatású mély tartalom csak úgy, mint az országgyűlési értelmetlen locsogások napokon keresztül.

Ezeknek a jelszavaknak a pozitív vagy negatív tartalmában csírázik a holnapi nap minden pusztító vagy alkotó fordulata! Ezekben törnek felszínre egyes politikai körök és a népesség, sokszor ellenállást nem tűrő, vágyai és találhat megoldást egy nemzedék értékrendje, hite vagy sajnos a hitványsága és erkölcstelensége is.

A legjobban bizonyítja ezt a tényt, hogy még azokban az országokban is, ahol a népképviselet megszűnt, vagy mint nálunk, megszűnőben van, és a helyébe valamilyen tekintélyelvű kormányzat vagy tekintély nélküli, erőszakos parancsuralom lépett, a vezéreknek csak akkor sikerült helyzetüket megszilárdítani, ha a tömeghangulat kedvezett nekik és a diktatórikus politikát többségi helyeslés vagy akár többségi „türelem” tudomásulvétel kíséri. Ebben a légkörben született meg a művészet, amelyet jobb szó híján propagandának, PR-nak, erőszakos politikai marketingnek tekintünk.

A leginkább gyakori politikai jelszó manapság a szociális bajok ügye, és már félni kell, hogy a sok jelszócsépléssel, propagandával, lejáratják, mint olyan sok más és fontos dolog nagyszerűségét.

Minden búslakodó hazafi, bár sokszor teljesen különböző és ellentétes módon tudja, hogyan kellene a szociális problémákat orvosolni, a jelszavak propagandisztikus sugallatára.

Ugyanakkor kezdjük alig észrevenni, hogy a jövedelemelosztás, földreform, a kartellek, állami szindikátusok, bérminimum árpolitika, nyugdíjrendszer mögött egy másik jelszó üti fel a fejét, külföldről becipelt másolatok formájában, amit nálunk még senki sem fogalmazott meg érthető és logikus gondolatként, de hatékonyan „ekézi” már a szellemet.

Szerencsénkre, néha szerencsétlenségünkre, a magyar népesség nem igazán szeret filozófiákért, elvont eszmékért lelkesedni! Lelki alkatánál és más okok miatt is, konkrét képzetek és célok tudják lelkesíteni. A merésznek mondható államelmélet, amely külföldön is napvilágot látott, nálunk is kezd gyökeret verni, de zavaros és indulatokkal átszőtt nyilvánosság formájában. A gyökeres átalakulás szükségessége, az EU keretein belül, és a nemzetállamok korlátozott szuverenitásának, ésszerűségének, nyilván valamilyen kialkudott és kikényszerített alapokon, nem fog hosszú távon ellenállni senki és semmi!

Keveset beszélünk erről, de a jelszavakban már megjelenik, ami ha nem is konkrétan, de érzelmi uszításokkal akadályozható és káros!

Értelmes neveléssel és propagandával kisebb veszteségek és nagyon nyereségek kíséretében csatlakozhatunk az integrációs folyamathoz.

A magyar, fiatalkorúak burzsoáziájának és állami-politikai vezetőknek ez nem nagyon tetszik, hiszen hatalmuk és önkényes államirányításuk erejének, személyi ambícióiknak egy ilyen integráció nem igazán kedvez.

A Kasszandrák hiába figyelmeztették a közvéleményt, mi is ezt szeretnénk tenni, hogy a puszta taktikai és primitív ügyeskedés, ami ma Magyarországon megfigyelhető, nem elég ott, ahol nagyszabású elgondolásokra, mély bölcsességre és kezdeményezésre van vagy lenne szükség.

Ma nagyon hiányzik a politikából és sajnos, már a közösségi együttműködésből is az erkölcsi érzék és a vele rokon műveltség, amely képes lenne a szűk csoportérdekek és a közösségi vagy magánérdekek közötti egyensúlyt megteremteni, a sokkal fontosabb társadalmi, emberi érdekeket megbecsülni!

A kezdetben kicsinek látszó tévedés vagy a kicsinek látszó szándékos hatalmi önzés, végül az egész rendszer bomlását idézheti elő.

De nem csak egy rendszer intézményi roskadhatnak össze és emberek lelhetik halálukat értelmetlenül, hanem vele együtt pusztulnak a soha sem nélkülözhető, emberi értékek és a tudás is. Aki erre a figyelmességre már igényt sem tart, tenni sem akar érdekében, a megérdemelt bukásra van ítélve!

Torzítást is lehetne a mai társadalmi élet változásaiban feltételezni, de csak a hanyatlást és az ostobaságot látni.

Vannak mindig nagyszerű lehetőségek is.

Egy ilyen lehetőség éppen a központi hatalom kivételes helyzetében lenne megtalálható. A totális állam, a mi formájában is, beteges képződmény. DE az erős államhatalom, ha annak képviselői a feladatok által megkívánt nagyszabású egyéniségek, gazdag erkölcsi műveltség birtokában talpra állíthatja a megroggyant társadalmunkat.  A végzet csak akkor teljesedik be rajtunk, az élet és értelem forrását elhanyagolva, továbbra is a csúfosan levizsgázott gyengeség posha


 

h i r d e t é s

h i r d e t é s

betöltés..