h i r d e t é s

Csak magyar van, nagy magyar, mély magyar, álmagyar, igaz magyar.

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Csak magyar van, nagy magyar, mély magyar, álmagyar, igaz magyar.

2018. október 09. - 13:57

 

Az emberiség ettől különböző része csak deviáns, degenerált „biomassza”.

Nincs munka és tőke, nép és nemzet, falu és város, szegény és gazdag, határon belül és túl, bal és jobb!

Ha a fogalmak használata mögött nincs releváns történelmi ismeret, nincs értelmezési keret, nincs kontinuitás és struktúra, akkor az egész nem több mint szómágia, verbalizmus, confessió, poétika vagy sámánének. Úgy tűnik nekem, hogy a politikai főhatalmat megszerző társaság paradigmaváltást hajt végre az uralom szellemi–ideológiai talapzatán.

A rendszerváltás környékén az európai integráció, a jogállam, a magántulajdon és a piacgazdaság adta a hatalom birtoklásához a legitimációt, de két évtized sikertelen kormányzása után az elitek úgy gondolják, hogy új legitimáció után kell nézni.

Az útkeresés termékeként piacra dobták a nemzet, a történelmi alkotmány, a központi hatalom és az irányított gazdaság szellemi kényszerzubbonyát.

Kiforgatják eredeti jelentésükből a politika, a társadalom, a kultúra és a gazdaság fogalmát. Értelmezésükben a politika az állampárt (vezetőjének) akaratát, a társadalom az uralmon lévőket szolgáló népességet, a kultúra hatalmi reprezentációt, a gazdaság pedig a közteherviselőket, mint adóalanyok összességét jelenti.

Ez a szellemi és anyagi mixtúra, amelynek nincs kompatibilitása a környezettel (EU) a maga nemében olyan eklektika, amely számos történelmi előzményre emlékeztet, de egyiknek sem folytatása.

Pillanatnyilag nagyfokú alkalmazkodásra kényszerít minden politikai erőt. A jobboldal (Orbán) által kitalált játéktérben kell versenyezni a hatalom elnyeréséért, láthatatlan, más országbeliek felügyelete mellett.

A baloldal is tudomásul veszi az Orbán által kínált új paradigmát, sorvadni hagyja a rendszerváltás idején kialakított identitását, fáradt mozdulattal búcsút int a szolidaritás, az esélyegyenlőség, a közösségi kultúrák és a méltányos közteherviselés eszméinek.

Feladta értelmes pozícióit a társadalombiztosítás, az oktatásügy, a kulturális intézmények és a munka világában.

A baloldal része mintha beérné azzal, hogy nem alternatíva, hanem mutáció legyen, a narancsos elit vörös változata.

Pont kerül az elmúlt két évtizedre, a múltat meghaladja a régmúlt, a kordokumentumokat elhomályosítják kortalan legendák, lassan mindenki részese lesz a történelem trónfosztásának.

Magyarország közösségei kivonulni kényszerültek saját történelmükből! A múlt legfeljebb visszatekercselt jelenként támad fel a köztudatban.

Visszamegyünk múlt századokba, amikor a nemzet emlékezetét még családi irattárak őrizték, úri passzióból halmozták fel a kultúra kincseit, tekintetes karok és rendek alkottak törvényeket, egyéneknek adtak szabadságokat, urak szolgáltattak igazságot és a változatlanságot célozta minden változás?

Most találgathatja az ember, hogy a veszteglő történelmi szerelvények meddig tolatnak vissza és milyen emberi, anyagi áldozatokkal?

Mi a célállomás? Meddig kell visszamenni?

Hova kell hátrálni a szabadságharcos nemzetnek, hogy megtalálják végre Felcsúton a Vezér birodalmi ábrándjait? A nemzeti illúziók bölcsőjét, a történelem vélt értelmét?

Meddig kalandozunk vissza az időben és mikor mondhatjuk, hogy megtaláltuk az elvétett útelágazást?

Nem számít, jönnek-e majd velünk más népek is, hasonló holdkórosok vagy várnak ránk, hogy Vezérünk új Zrinyiászként a történelem színe elé lovagoljon csapatainkkal?

Jó lenne, ha sajátos filozófiai és poétikai nyelven előadott politikai indíttatású eszmefuttatásaikban a ormánypárti és nem kormánypárti értelmiségiek többször inkább társadalmi tényekkel, közgazdasági és történelmi összefüggésekkel hoznának helyzetbe!


 

h i r d e t é s

h i r d e t é s

betöltés..