Ugyanakkor végtelenül szomorú, hogy a szívemnek legkedvesebb város, pont olyan mint Gizike. Fantasztikus adottságai vannak, csak ne jöjöjjön hozzám nagyon közel - jól áll neki a távolság.

Ezeken a képeken úgy látszik, hogy nyugodtan folydogál a kisebbik Duna ág, keresztül Szent István városán. Festői ahogy Magyarország legnagyobb folyójának esztergomi, kisebbik ágát jobbról öreg platánfák szegélyezik, a távolba nem egy fehér vitorla, hanem a Szent Tamás kápolna látszik. Egyszerűen pazar látvány még ebben a borult időben is.

A kép baloldalán lévő rommal ne foglalkozzunk, fókuszáljunk a Kis-Dunára, nézegessük a rozsdabarnává váló őszi fákat. Vegytiszta romantika ez! Csak az a fördmedvény iszapos-hordalékos folyópart ne rondítana bele a képbe, ott jobb oldalt.

Merthogy legalább 30 éve ígérik a meder tisztító kotrását, hogy ne egy ilyen iszapos-opálos massza folyjon keresztül a városon, hanem a mi szép kék Dunánk!

A parton, a töltés kövein jól látható, hogy mennyire iszapos a mi, esztergomiak Kis-Dunája. Kár érte...

Az összes fotót ma délelőtt készítettem, de az utolsó képen, amit megosztok én csak szürkeséget látok, esetleg zavaros zöldet.