Ma reggel még Ungváry Krisztiánnak a Kitörés napja alkalmából közzétett munkájával és azzal voltam elfoglalva, hogy a Facebook egy gyűlölködő neonáci feljelentés alapján Ungváryt tiltotta le gyűlöletkeltőként.

Délután négy óra.

1. A Demokrata című kormánypárti periodika (főszerkesztő Bencsik András, egykoron a Munkásőr című kádárista pártkiadvány szerkesztője és házi szerzője, akit hetvenedik  születésnapján személyesen maga Orbán Viktor köszöntött föl, és e szülinapja alkalmából államtitkárt faragott a fiából), közreadta egy bizonyos Gazdag István nevű/álnevű egyén cikkét, melyben a szerző a konzervatívok és a liberálisok fizikai, szellemi és lelki adottságait veti össze.Ezek szerint a konzervatívok magasabbak (márpedig tudományos kutatásokkal igazolt, hogy a testmagasság és az IQ közt egyenes összefüggés van!), sportosabbak, erősebbek, szebbek, szexuálisan jobb teljesítményt nyújtanak, boldogabbak, nagyobb önuralmat képesek tanúsítani, szellemileg az alacsonyabb, gyengébb, jellemzően görnyedt liberálisok fölött állnak, intellektuálisabbak, amit a külsejük is mutat, a liberálisok pszichés zavarai általánosak és szembeötlők, az önálló felelősségvállalás és döntésképesség helyett a gondoskodó állam segítségében bíznak. E megállapítások nem csak a férfiakra, hanem a nőkre is igazak, a liberális nők csúnyábbak is, mint konzervatív társaik.
   Nem példálóznék most Hitlerrel, Goebbelssel, Orbánnal, Rezsi Szilárddal, fizikai és szellemi adottságaikkal, küllemükkel, intellektusukkal az árja faj/a konzervatív (?) ember eme megtestesítőivel, mert túlságosan könnyű lenne, és tökéletesen értelmetlen. Csak annyit tennék hozzá az egészhez, hogy a kampós orr (egyelőre) lemaradt. Gondolom, amíg  Netanjáhú a posztján van.
2. A kormány lapja, a Magyar Nemzet bizonyos Moys Zoltán, a Kitörés-emléktúrák szervezőjének írását közli, Dicsőség a hősöknek címen. Az írás tartalmának ismertetését mellőzöm, a cím mindent elárul.
   Legyen elég mutatóba annyi, hogy a jeles neonáci szerző a német és magyar katonák, meg nyilasok próbálkozását Zrinyi és Szondi hőstettével helyezi egy sorba.

Úgy gondolom, hogy Ujhelyinek, Cseh Katalinnak, Donáth Annának, Dobrev Klárának és a többieknek, millió egyéb "missziós" tevékenységük mellett időt kéne szakítaniuk arra is, hogy e sajtóförmedvényeket – rámutatva arra, hogy keresztény és demokrata magyar kormány lapjában, illetve általa finanszírozott periodikákban jelennek meg, nyilvánvalóan nem Orbán jóváhagyása nélkül – fordításukkal együtt rendszeresen el kellene juttatniuk a brüsszeli bizottságokhoz, uniós frakciókhoz és nagy nyugati lapokhoz. Nem várom ettől, hogy Merkel álláspontja megváltozzon (nem várok én már tőle semmit, akár ott van, akár a háttérből mozgatja az utódját), de talán egyszer az Unió túllép a Népszövetség tesze-tosza gyakorlatán, mely tétlenül (érdektelenül) szemlélte Hitler tombolását. Kénytelen lesz egyszer föladni rövidlátó politikáját, ha meg szeretné őrizni magát az Uniót. Ezt pedig feltehetően leghatékonyabban a választóik érhetik el.
Például, ha kimerítő tájékoztatást kapnak az itteni, nem csak korrupciós, hanem nyíltan fasiszta fejleményekről.

Richard von Weizsäcker német államfő 1945. május 7. napját a fasizmus feletti győzelem és a felszabadulás napjává nyilvánította 2005-ben, és azóta ez a nap nemzeti ünnep a németek számára. Annak ellenére, hogy (kardcsörtető magyarok figyelem!) Németország egy része is szovjet megszállás alá került fél évszázadra.
Valamikor 1945. április 4. is nemzeti ünnep volt. Remélem, egyszer újra az lesz!