Az 1870-es években a Brit Birodalom egyszerű alattvalóját inzultus érte Kínában, valamilyen koholt vádakkal lefogták. Őfelsége kormánya, tudomást szerezvén az alattvalóját ért provokációról, egy hadihajót küldött a kínai partokhoz, és bombázással fenyegette meg a hatóságokat, ha huszonnégy órán belül nem kerül elő a brit állampolgár, sértetlenül, épségben.
Előkerült. Ezt hívták ágyúdiplomáciának.

Szijjártó, a sameszát, Magyar Leventét lökve a színpadra, eljátszotta Lord Palmerstont.
Bekérették a Külügybe a német nagykövetség ügyvivőjét, és magyarázatot kértek arra, hogy "egy német munkáltató a véleménye kinyilvánítása miatt elbocsátott egy magyar alkalmazottat."

Ribbentrop adott elő ilyesmit utoljára Hácha csehszlovák elnöknek, 1938-ban

Gondolom, fölösleges elmagyarázni, hogy miért nincs semmi köze az ügyhöz a diplomácia világának, a magyar külügynek.
A magyar külügyminiszternek, mint a kormány tagjának inkább ahhoz lenne némi köze, hogy a véleménye nyilvánítása miatt a magyar közszolgálati média elbocsátott két magyar állampolgárt.

De hát, az más! Mert itt most megsértették a magyar embereket! A németek! Megint ők!

Javaslom Szijjártó úrnak, hogy az ügy súlyosságára tekintettel kezdeményezze az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását. Hadihajóink ugyanis, melyeket fölküldhetnénk a Rajnán, sajnos (egyelőre) nincsenek. Marad ez az út!

Arra mindenképpen alkalmas, hogy az emberek erről beszéljenek, és ne a tíz éve legmagasabb államadósságról, melyet Orbán recesszió, pénzügyi világválság nélkül, uniós ezermilliárdokkal kitömve halmozott föl.
Miközben, ennek ellenére a kormány tádzsikoknak nyit 30 millió dolláros hitelkeretet, kínai gigaegyetem épületegyüttesére költ, méghozzá többet, mint a teljes magyar felsőoktatás éves büdzséje, üzbégekkel seftel burgonya-ügyben.
Ne arról beszéljenek, hogy az egészségügyi szakdolgozók bére havonta tízezrekkel kevesebb, mint a korábbi, a szolgálati jogviszony módosítása előtti fizetésük, hogy a rendőrök pártokba lépnek be, hogy szabadulhassanak a rabszolgatartó röghöz kötöttségtől.
Ne arról, hogy egy őrült diktátor mániája miatt az emberek életét, a járvány újabb berobbanását kockáztatják.
Egyszóval röhögni kéne! Vagy idézni Petőfit: "Akasszátok föl a királyokat!"