Ma szegénynek lenni bűnnek számít a hatalmasságok szemében, olyan emberek, akik élete egy fabatkát sem ér az uralkodó párt számára. Nem hullatnak könnyeket azért, hogy a csórók korán halnak, legalább nincs vele több gond. Vajon tudja-e valaki, hány szegény ember hal meg Orbán Magyarországán csak azért, mert nem jut el orvoshoz, még annyi pénze sincs, hogy beutazzon a városba. Arról pedig mindenki hallgat, hogy a nyomorban élők között mennyien élnek hiányos fogazattal, többségük életében sohasem jut el fogorvoshoz.

Miközben naponta halljuk,hogy Magyarország jobban teljesít, emberek fagynak meg az utcán, és a saját lakásukban, mert nem tudták lakhelyüket fűteni. A kormány kegyet gyakorol, amikor a tűzifát osztja, idén az sem jutott el időben az emberekhez.Egy évben, egy fél stadionnyi értékű tűzifát osztanak szét az országban, ennyit a Fidesz emberségéről

Pedig a becslések szerint 800 ezer olyan háztartás van hazánkban, ahol -bár az utcájukban ki van építve a hálózat - nincs sem gáz, sem távhő szolgáltatás. Ráadásul a 12000, azaz tizenkétezer forintos támogatás nem is jut el minden családhoz. A mai árak mellett ennyi juttatás annyit ér, mint halottnak a csók. Egy-két hónap alatt eltüzelik ebből az összegből vásárolható fát, a tél többi hónapjaiban pedig kénytelenek "ügyeskedni", magyarán fát lopni, ahol van a környéken erdős terület. Ahol nincs, ott eltüzelnek mindent ami éghető, ami egy kicsit meleget ad, nem törődve azzal, hogy egészségüket is károsíthatják. Erre nem is gondolnak, csak egy kis melegségre vágynak.

Ha nincs szerencséjük, és lebuknak, akkor viszik őket a kóterbe. De ott legalább meleg van, és még enni is kaphat. Micsoda perspektíva ez sok százezer magyar számára. A hatalom büntetni tud, főleg azokat sújtja akiket egyébként egy normális országban támogatni kellene. Így lettek üldözött vadak a hajléktalanok, az utcán él embertársaink.

A karácsonyi vagy a húsvéti ünnepek előtt a fideszes lakájmédia tele volt azzal, hogy a helybéli és országos potentátok leereszkedtek a néphez, s többnyire közpénzből, csomagokat osztattak a szerintük nem is létező szegényeknek. Valami csoda folytán a helyi örömmédia éppen arra bóklászott, s máris készültek a "termelési riportok". Egyik ismerősöm egyszer úgy fogalmazott, "megette a fene azt a jótékonyságot, amely nem a szívből jön".

Megdöbbentő ,hogy gyermekek milyen elképesztő nyomorban élnek a 21.században, Európa kellős közepén. Nemrégen, az egyik ételosztáson a szülei mellett állt a sorban egy hat év körüli kisfiú, aki lehajtott fejjel, halkan válaszolgatott a kérdéseimre. Megtudtam, hogy még óvodába jár, ahol kap ellátást, hétvégén azonban gyakran nem lakik jól , mert a szüleinek nem telik ennivalóra. A szülők -akik rendszeres vendégek--elmondták, hogy munkájuk nincs, segélyekből próbálnak megélni. Kevéske pénzüket képtelenek beosztani, hiszen a rezsi az szinte mindent elvisz. Szerényen élnek, minden fillér kiadást kétszer is meggondolnak, de hiába, bizony hóvégére üres a bugyelláris. Figyelik, hogy éppen hova tudnak menni ennivalóért, ahogy mondták, szerencséjükre vannak még jó emberek, akikre számíthatnak. Hogy mi lesz holnap, erre ők nemigen mernek gondolni, minden erőfeszítést megtesznek azért, hogy kis családjuk együtt maradjon.

A kisfiú, mikor már elfogyasztotta az ebédet elárulta, hogy szereti a focit, kedvenc csapata a Real Madrid." Köszönöm bácsi, hogy enni adtak, finom volt " mondta búcsúzóul, amikor szülei kezét fogva elindultak ,lassan bandukolva a szokott úton, hazafelé. Az úton, ami most - még?--a kilátástalanság útja. Vajon mi lesz ebből a kisgyermekből? Szeretnék egyszer, pár év múlva találkozni vele, megtudni, hogyan alakult a sorsa. Sajnos sok esélye nincs arra, hogy kitörjön abból a világból, amelyben most él.

Okos kis buksija ma még nem sokat észlel a körülötte levő világból. Számára adottság a nélkülözés, a sivár és örömtelen élet. De egyszer csak lesz olyan világ hazánkban is,ahol a fiúcska és társai számára is felcsillanhat annak az esélye, hogy jobb életük lesz, mint ma a szüleiknek. Mert az nagyon nincs rendjén, hogy a nyomor, csak nyomort szül...