Mintha mind a két oldal már a válság időszakára készülne, hiszen a kormány gazdaságélénkítésről, az ellenzék pedig a kormány által bőven jutalmazott oligarchák jövőjéről beszél. Tény, hogy a mostani kényelmes világgazdasági környezethez képest rövidesen zord idők jöhetnek, ami komoly hatással lesz a Nemzeti Együttműködés Rendszerének jövőjére is.

Sárközy Tamás szerint akkor lehet igazán bajban Orbán Viktor rendszere, ha a mostani pénzbőséget felváltja a pénzszűke. A sokat látott jogászprofesszor erről új könyve kapcsán beszélt a HVG-nek. Nem kritizálta keményen a jelenlegi politikai kurzust, ám azt megjegyezte, hogy a konszolidálhatatlanságot konszolidálta. Ezzel egyrészt jelezte, hogy ne várjunk komoly fordulatot az Orbán-rezsimtől a jövőben, másrészt azt is érzékeltette, hogy egy komoly politikai vagy gazdasági krízis esetén kevés variációs lehetősége lesz a jelenlegi kormányzatnak.

Nagy veszélye ugyanis a mostani gyakorlatnak az, hogy szinte számolatlanul önti a pénzt olyan projektekbe, melyek legfőbb célja, hogy kitömjék a kormánnyal baráti viszonyt ápoló vállalkozók, vagy akár a kormányban tisztséget viselő pártemberek zsebeit. Erről szólnak a különböző kormányzati kommunikációs kampányok, a nagy állami megrendelések, a stadionépítések, illetve ezt a célt szolgálja a nagy nyereséggel kecsegtető ágazatok megszállása. Ennek forrásai az uniós támogatások, illetve a kedvező gazdasági környezetben bő forrásokkal rendelkező állami költségvetés.

Bármilyen furcsán hangzik a mi pragmatikus, politikai szükségszerűségekre épülő világunkban, a hatalom szempontjából mégis az a legfontosabb körülmény, hogy az emberek a lelkükben elfogadják-e a fennálló rendet.

Amennyiben ezek a források lassabban fognak csörgedezni, netán teljesen elapadnak, akkor ezt a gépezetet nem lesz mivel megolajozni, vagyis csikorogni fognak azok a fogaskerekek, melyek a Nemzeti Együttműködés Rendszerének fontos alkotóelemei. Az állam még a jelenlegi pénzbőségben is mostohán bánik bizonyos területekkel (oktatás, egészségügy, szociális ellátórendszer stb.), így ezekbe az ágazatokba a mostaninál is kevesebb pénzt pumpál majd, a baráti oligarchák pénzzel való kitömése ugyanakkor még ennél is komolyabb probléma elé állítja a kormányzatot.

Fontos megjegyezni, hogy a bőség évei alatt érdemben nem csökkent az államadósság mértéke, ugyanakkor jelentősen eladósodott a vállalati- és magánszektor is. Mindezek a tények egy meglehetősen felelőtlen gazdaságpolitika körvonalait rajzolják elénk, amely nem törődött a jövővel, csakis a jelennek élt. Nem történtek jelentős strukturális reformok, nem ésszerűsítettek olyan területeket, ahol a válság idején jól jönne a spórolás. Orbán Viktor és kormánya csakis rövidtávú célok megvalósításával foglalkozott az utóbbi 5-6 évben, ugyanis ezek segítségével tudta politikai hatalmát bebetonozni.

De térjünk vissza Sárközy professzor gondolataira! Ő úgy véli, hogy nincs az a gazdasági túlsúly, az a meghatározó pénzügyi hatalom, ami meg tudná akadályozni egy politikai rendszer bukását. Szerinte tehát hibás az a felfogás, amely szerint a miniszterelnök és a hozzá ezer szállal kötődő rokoni, baráti kör gazdasági felemelkedése garancia lehet a Nemzeti Együttműködés Rendszerének örökös hatalmára. Bármilyen furcsán hangzik a mi pragmatikus, politikai szükségszerűségekre épülő világunkban, a hatalom szempontjából mégis az a legfontosabb körülmény, hogy az emberek a lelkükben elfogadják-e a fennálló rendet.

Hogy ez megvalósult-e már, illetve, hogy messze vagyunk-e még ettől, még komoly viták témája lesz, ám Sárközy szerint az emberek többsége ma a kormány mögött áll. Ez akár igaz is lehet, ám a gazdasági krízis ezt pillanatok alatt megváltoztathatja. Amikor hirtelen minden a semmibe vész, amiről azt hittük, hogy a miénk, akkor döbbenünk rá, hogy a világgazdaság hullámvasútján ülve semmiben sem lehetünk biztosak. Mert, ahogy egy bölcs dakota mondta: „Ha kevés pénzed van, ne vegyél tüzes vizet, mert azzal csak meghosszabbított azt az illúziót, hogy gazdag vagy.” 

szeka.blog.hu