A magyar szurkolók közé, mint ocsú a búzába rendszeresen keveredő, nem a foci, hanem a balhé kedvéért meccsre járó, mocskos szájú és lelkületű, rasszista trógerek legutóbbi garázdálkodásai miatt.

Mellyel miniszterelnökükhöz hasonlóan (aki most a BL-döntőt a börtöntöltelék cimborája, Sarkozy társaságában nézte, szotyolahéj-köpködte végig, de ez még a kisebb disznóságai közé tartozik, csak jellemző) sikeresen kiírják az országunkat a kultúrkörből.

Szóval zárt kapuk mögött, üres lelátók előtt kellene játszani.

Na de, a magyar, különösen a most regnáló társaság már csak sportot is csinál abból, hogy kijátsszon minden "európai" szokást és szabályt

Akár önös érdekből, akár csak virtusból.

Most is kinyitottak egy kiskaput. Hogy aszongya: a tiltás csak nagykorú nézőkre vonatkozik!

Tehát uzsgyi, a CÖF-békemenetek és más hasonló, a régi május elsejei felvonulások mintájára szervezett Fidesz-párti rendezvények, netán színházi, filmszínházi propaganda- előadások, vetítések esetén, melyre (előbbiekre) kötelezően munkavesztés terhével hurcolják el a nagykorú zselléreket, illetve (utóbbiakra) a kiskorú publikumot, összetrombitáltak az országból vagy harmincezer gyereket nézőnek.

Na, de! Gyerek mellé kísérő kell! Tíz gyerekre, egy felnőtt! Előírás!

Az háromezer nagykorú drukker. Mert nyilván azok vállalkoznak a kíséret egész napos robotjára.

Persze, az is lehet, hogy a stadion kapujában a meccs tartamára váltják őket a Fradi B-közép ultrái. Nézzenek várost, ejtőzzenek!

Nem tudni! De, lehet.

És nem is ez a lényeg! Az sem, hogy ily módon nincsenek zárt kapuk.

A nézőtér fele-harmada megtelik.

Az is mindegy, hogy ellendrukker egy szál se lesz, hiszen az angolok se jöhetnek. (Nem nagy veszteség egyébként.)

A lényeg, hogy megint kibasztunk…kivel is? Megmutattuk, hogy nekünk senki nem dirigál! Kinek is? Megmutattuk, hogy mi vagyunk a legokosabb népek a Föld kerekén! Miben is?

Igaz, feltehetően újabb zakó vár a fiainkra, akik csak a Bundesligában, az osztrák bajnokságban döntik el (a hazai kommentátorok szerint egymagukban) a helyi bajnokság sorsát.

A válogatottban valahogy nem megy!

Ahogy Rossinak se megy, csakúgy, mint az összes elődjének Baróti Lajos bácsi óta. Pedig világsztárok jönnek rendre.

Annak ellenére ők jönnek, hogy általában nem az egykori világklasszis játékosok a legjobb edzők, sőt! Mert az egy másik szakma, egy másik nézőpont.

Újabb zakó vár ránk tehát, legalábbis emberi számítás szerint.

Az angol profi focistáknak pedig tök mindegy, hogy hol, milyen nézők előtt játszanak. Azért profik!

Nincs lelki teher alatti összeomlás, mint Mezei György csapatánál volt az argentinok ellen, nincs majré, nincs semmi!

Dolgoznak a pénzükért. Akár a mi fiaink – külföldön.

Mellesleg, ha nyerünk? Akkor mi van? Attól változik valami és szebb, jobb lesz a világ a Duna mentén?

Szóval nem lenne a dolognak különösebb jelentősége!

De, nálunk ezek, a sportot is a helyén kezelő országoktól eltérően nemzeti büszkeség-ügyek. Mely büszkeség csorbítatlan, bármekkora ruhát kapunk Andorrától, Izlandtól és más hasonló sport-nagyhatalmaktól, ahol borbélylegények, kifutófiúk kergetik a (nemzeti) bőrt, munka után, puszta szórakozásból.

Azt, hogy értelmetlen is ilyesmin mérni egy ország sikerét, már nem is említem.

(Ámbár mércének egy szempontból megteszi: a fiúk általában a magyar munka hatékonyságát és eredményességét hozzák.

Csak sokkal több pénzért, mint egy kazánkovács, vagy egy fodrász.)

Márpedig Orbán jó érzékkel játszik ezeken a nemzetieskedő húrokon. Csakúgy, mint minden diktátor. Rákosinak is fontos volt. Honecker is fontosnak tartotta, hogy fiai, a lányai, köztük a fiúsított lányai több aranyat nyerjenek, mint a nyugat-német vetélytársak. A Szovjetunió is az USA előtt akart végezni az olimpiákon.

Igaz, nem mindenki egyenlő. A sakk például Orbánnak nem fontos.

Miért? Mert a tömegnek se! Szellemi sport! Kit érdekel? A miniszterelnököt se, a híveit se!

Nem a faluszéli birkalegelők, a külvárosi grundok világa, nem lehet a kocsmában szétverni miatta az ellendrukker fejét!

Király-indiai védelem? Eszik, vagy isszák? Ámbár mindegy!

Megjegyzem, Kádárt, aki szintén nem baldachinos ágyban született, érdekelte! Igaz, Kádár olvasott is.

Tehát túl lehet lépni a környezeti adottságokon!

Ha akarja valaki, vagy rákényszerül, ha képes váltani, és főleg, igénye is van rá!

Orbánnak nincs! A többségnek se! Úgyhogy a világranglistán ötödik Rapport mehet, amerre lát! Azaz: Romániába? Hazaáruló!

Ha már itt tartunk: persze, hogy lesz Magyarországon olimpia!

A NOlimpia sikerétől Orbán megrettent és visszakozott.

(Mint ahogy minden spontán, nem általa szervezett mozgalomtól, megmozdulástól tele a gatyája, lásd a net-adó miatti felháborodástól anno, legutóbb a pedagógusok polgári engedetlenségi mozgalmától, mely a szokásos társadalmi érdektelenség és a szakszervezetek sunyi, falmelléki szöveggel indokolt elhatárolódása miatt szép csendben elhalt.)

De, pontosan tudja, aki kiismerte, hogy semmilyen tervéről nem mond le, a legkisebb, személyes bosszú által vezérelttől (Iványi kiiktatása) a legnagyobbakig.

Az olimpiát se adta föl.

Az előkészítő szervezet azóta is regnál, Fürjes teljes erőbedobással propagálja itthon és külföldön. A régi módszerrel (mindig beválik) NOB-főnököket hajlítanak maguk felé, az alelnök a minap nyilatkozta, hogy Magyarország kiváló helyszín lenne.

Főként pedig orrba-szájba épültek és épülnek a stadionok, melyről csak a vakok gondolták, hogy értelmetlen beruházások.

Fenét értelmetlenek! Kellenek az olimpiára (elsőként is a nevezéshez), mely Orbánnak ugyanolyan gyerekkori álma, mint a VB-nyertes magyar foci-válogatott és a felcsúti kisvasút.

(Erre a pszichológiának remek szakkifejezése van!)

De, persze a dolgok összetettebbek! Nem csak egy kisfiú álmáról van szó!

Hatalmas presztízs-nyereség az akkor már öregedő, és akkor még mindig miniszterelnöknek! Addig is pedig óriási üzleti haszon a Mészáros nevén futó építőipari, az Orbán Győzike nevén futó építőipari alapanyag-előállító, a Matolcsy-kölyök nevén futó bútor- és lakberendezés-gyártó, belsőépítész cégeinek, az olimpia alatt pedig a Mészáros és Tiborcz nevén futó szállodáinak, etetőinek, itatóinak, usw.

Meg aztán, szervezési, lebonyolítási költségek címén szét lehet osztani a hűbéreseknek néhány százmilliárdocskát, melynek a felével majd megint meglép valaki, mint a vizes VB után Mager Andrea ex-miniszter ex-férje.

A népnek meg cirkusz.

Reméljük, már a 2036. évi olimpia rendezési jogát is megcsípjük!

Más jelentkező lassan úgy sincs az irtózatos veszteséget termelő esemény megrendezésére.

És milyen szép is lenne! Centenáriumi párjaként a Hitler által ceremonizált, 1936. évi olimpiának!

Melyen a művelt, demokratikus Nyugat a szemét, fülét, orrát befogva részt vett. Nincs itt kérem semmi látnivaló!

És Budapestre is eljönnek majd.

Na, szóval, akkor hát: hajrá magyarok!