A csillagászok régóta tudják, hogy a Marsnak évmilliárdokkal ezelőtt a mainál sokkal vastagabb és sűrűbb légköre volt, a legújabb felfedezések tükrében pedig már az sem kérdéses, hogy az égitesten egykor bővizű folyók és tavak is voltak. A bolygó légköre azonban fokozatosan elpárolgott, aminek az oka, hogy mivel a Mars magja sokkal kisebb és hűvösebb, mint a Földé, így a magnetoszférája nem tudja megvédeni a légkört a napszéltől. Emiatt aztán hiába merült fel számos öltet arra, hogyan lehetne terraformálni, vagyis az emberek számára lakhatóvá tenni az égitestet, hiszen ha például a felszín alatti jég kiolvasztásával sikerülne is elegendő mennyiségű szén-dioxidot felszabadítani, a napszél miatt az is ugyanúgy elpárologna a világűrbe.

A Föld mágneses mezejét a tudomány jelenlegi állása szerint az úgynevezett dinamó-mechanizmus hozza létre, vagyis a Föld belsejében található olvadt vasból és nikkelből álló külső mag áramlásaiból keletkező örvényáramok gerjesztik a mágneses teret. Minthogy a Mars magja ennek kiváltására nem alkalmas, így a mágneses teret más megoldással kéne létrehozni; és itt jön képbe a bolygó egyik holdja.

A Földdel ellentétben a Marsnak két holdja is van, amelyek közül a nagyobbik Phobos annyira közel kering a bolygóhoz, hogy alig nyolc óra alatt kerüli meg a Földhöz hasonló méretű planétát. A jövő év elején, az Acta Astronautica című folyóiratban megjelenő tanulmány szerint, amelynek szerzői között megtalálható az amerikai űrhivatal jelenlegi vezető kutatója, James L. Green is, a Phobos közelsége lehetőséget adna arra, hogy az égitesten található részecskéket ionizálják, ezzel egy úgynevezett plazma tóruszt hozva létre a hold keringési pályáján. A töltött részecskékből létrejövő mesterséges mágneses tér biztosítaná, hogy a Mars légkörét ne fújja el a napszél. A kutatók sokkal kisebb méretekben már ma is rendszeresen kísérleteznek ilyen plazma tóruszokkal, többek között a fúziós tokamak reaktoroknál is ilyen mágneses teret hoznak létre annak érdekében, hogy a rendkívüli hőmérsékletre hevülő plazmát csapdába ejtsék.

A Mars köré vont mágneses tér nem csak a bolygó terraformálása, de az ennél jóval beláthatóbb időn belül bekövetkező kolonizálása szempontjából is rendkívül hasznos lenne, hiszen a bolygóra készülő asztronautákra leselkedő egyik legnagyobb veszély a kozmikus sugárzás, amely a gyenge magnetoszféra miatt jóval nagyobb mennyiségben érné az asztronautákat, mint a Földön vagy akár az ISS-en. A legfrissebb kutatások szerint emiatt az űrhajósoknak az indulástól számítva legfeljebb négy éven belül vissza kellene térniük a Földre, mielőtt a részecskesugárzás visszafordíthatatlan károsodást okozna a szervezetükben. Figyelembe véve, hogy a jelenlegi rakétatechnológiával az oda- és visszaút önmagában is nagyjából másfél évet vesz igénybe, a Mars pedig csak nagyjából kétévente kerül elég közel a Földhöz ahhoz, hogy expedíciót lehessen rá indítani, így az űrhajósok minden bizonnyal legfeljebb két évig lehetnének a bolygón, mielőtt vissza kellene térniük. (Rakéta)