Általában mellőzöm a kormánypárti lapokat.

A kezdeti néhány szám után így már nem olvastam a Heti Választ.

Hiába cicomázta fel magát e jelzőkkel, nem volt az se konzervatív, se polgári. Ezért aztán nem olvasom az Orbán által kivégzett egykori propagálója utódját, a szélnek eresztett szerkesztőség által indított válasz online-t sem.

Most azonban egy ott közreadott kiváló írásra hívták föl a figyelmemet. Nényei Pál: Fejétől bűzlik a magyar közoktatás, az éhbér csak következmény.

A Tanár Úr, elit gimnáziumokban magyar tanár, hosszú esszéjében arról elmélkedik, hogy az általános műveltség fölöslegessé vált, az érettségi elvesztette társadalmi-társasági- és élményszerző jelentőségét, a tanár egyéniségből, jól képzett, művelt Tanár Úrból módszertani kézimunkássá vált, aki azzal küzd, hogy az egész oktatást fölöslegesnek, nyűgnek érzi diák és szülő, főleg, mert kötelező, ennek folytán csak időpocsékolásnak tekintik, mely használható tudást nem nyújt!

A gimnáziumi értékelési rendszer pedig fals, mióta megszűnt az egyetemi felvételik rendszere.

Az intézmény érdeke, hogy minél több diákját vegyék föl, ezért az érettségi versenyistállóvá vált, fölkerekítünk, kisztihand!

Van olyan gimnázium, melynek a tanulmányi átlaga 4,62!

Rossz vicc! És csalás napszámban!

Hol van már az Aranysárkány világa? Ki tanít és tanul ma Cicerót, görögöket görögül, latinokat latinul, és így tovább!

Ilyen körülmények közt nincs szükség több, mint tíz gimnáziumra, ahová azok járnának, akiknek valamiért fontos az általános műveltség megszerzése.

Hát, kérem! Igazsága vagyon! Csakhogy szerintem kivett egy rész-"gyártási folyamatot" a futószalag egészéből.

A dolog, mindaz, amit itt felhoz, törvényszerűen következett be az Aranysárkány – mellesleg a szerző által túlidealizált – világa óta.

Hosszú, ma már évszázados folyamat eredményeként és világjelenségként!

1./ Az a bizonyos Tanár Úr valóban a kisvárosi közösség értelmiségi elitjének a tagja volt. Az orvossal, a patikussal, a jegyzővel, az ügyvéddel, a járásbíróval együtt. Társadalmilag megbecsült tagja.

Az érettségi valóban társadalmi megbecsüléssel járó foglalkozások megkerülhetetlen előszobája volt, mely a kor (illetve az előző, a XIX. század) kívánalmainak megfelelő általános műveltséget nyújtott.

A szerző csak arról feledkezik meg, hogy: egy szűk polgári réteg számára! Szélesebb néprétegeknek viszont, néhány kiugróan tehetséges, ösztöndíjat szerző diák kivételével elérhetetlen.

2./ Az általános műveltség, mint követelmény, mint tömeges igény, az azt hordozó polgárság eltűnésével, az ideológiamentessé váló új (amerikanizált) világ térhódításával eltűnt.

Ez nem magyar sajátosság! A modern tömegtársadalmak jellemzője, az általános igénytelenség következménye, melynek politikai hozadékát az újfasizmus, a legbornírtabb összeesküvés-elméletek terjedésével máris láthatjuk.

3./ Ma tudásra nincs szükség, legfeljebb szaktudás-morzsákra.

A chaplini "Modern idők" sosem volt aktuálisabb!

4./ A szerző a "gyártási folyamat" közepét veszi górcső alá.

De, ugyanez a helyzet az "alapozó" általános iskolákban is, ott a középiskolai felvételiken kell átrugdosni a végzősöket, és hála a legidiótább vizsgáztatási módszernek, a tesztnek (aki kitalálta, azt örökre eltiltanám a közoktatástól, de ki annak még a környékéről is), a középiskola ugyanúgy nem szerez közvetlen, értékelhető tapasztalatot a felvételre jelentkezőről, mint a "gyártási folyamat" utolsó stációját jelentő egyetem az érettségizett felvételizőről.

Ami pedig az egyetemeket illeti, azok alkalmazott-gyárak, a diákjaikat már előre kiszemelik a nagy szponzor-cégek, melyek egyébként is csak azonnal megtérülő kutatásokra adnak pénzt.

Einsteinre, Teslára, pláne Ciceróra sincs ma senkinek szüksége! Ott se!

(Amerikai egyetemen oktató barátom történeteit mesélhetném szakmányban! Helyette két példa: a CSI New York ifjú, tökéletesen kiképzett, eredményesen teljesítő helyszínelőjének halvány gőze se volt arról, hogy mi az a Hagia Sophia, melynek neve egy bűnügy kapcsán merült fel. Görög származású idősebb kollégája okosította ki.

Egy német film értelmiségi (!) szerepelője szerint Jon Bon Jovi találta ki, hogy minden ember egy sziget. Ennyi!

5./ Az elitképzés, mely totálisan elvált a tömegképzéstől – elsősorban a társasági és anyagi szempontból előrejutás érdekében – olyan agyrémekhez vezet, mint az, hogy már a bölcsőde és óvoda is célterületté vált: a jegyzett ilyesfajta műintézményekbe bejutás szervezése lényegileg már a gazdagok gyermekeinek születésekor megkezdődik.

Mert nem mindegy, hogy melyik bölcsődébe viszik a gyereket, az eleve determinálja, hogy melyik óvodába, onnan melyik általános iskolába, High School-ba (jellemző, hogy a középiskolát már "felső" iskolának hívják), onnan melyik egyetemre fog kerülni az ifjú Titán vagy Titanilla, amivel majd megalapozza a jövőjét!

Irtózatos pénzekért. Melyek később, napi húszórás robottal megtérülnek – feltéve, ha sikersorozattá válik a nagy menetelés!

A csórónak marad a sportösztöndíj.

Érdemben sikerült átvennünk! Csak nálunk még a felvételiző terhessége is előny – ahogy a szerző rámutat.

6./ Amit tehát a szerző a "gyártási folyamat" közepéről ír, az az oktatási grádics-sor valamennyi stációira igaz!

Törvényszerűen!

A "gyártási folyamat" pedig az egész "iparra"!

Törvényszerűen! Ilyen lett a világunk!

7./ És akkor még nem tettem hozzá a magyar specialitást, az igazi orbáni hungarikumot: hogy tizenkét éve egyenesen kormányzati törekvés a birkaképzés!

Egyszóval, nem kizárólag a fejétől bűzlik a hal!

Onnan kezd el rohadni.

De a bűnös maga a víz! Oxigénhiányos! Mérgező, élhetetlen!

És a folyamat visszafordíthatatlannak tűnik!