Bár a jelentést évek óta kritizáljuk, egyelőre nincs más, amiből információt szerezhetnénk a kórházi fertőzések számáról. A jelentést egyrészt azért nem tartjuk megfelelőnek, mert nem tartalmazza azokat a számokat, amelyek valóban hasznos információt nyújtanának az állampolgároknak. Nem derül ki ugyanis belőle, hogy végülis hányan fertőződtek meg és hányan haltak meg kórházi fertőzés miatt, és nem tudhatjuk meg a kórházakra bontott megbetegedések számát sem. 

Másrészt az alapvetően szakmai jelentés a laikusok számára nehezen értelmezhető formában közli azokat az adatokat is, amelyek megtalálhatók benne. Mi érthetőbbé és átláthatóbbá szeretnénk tenni az egészségügyet, ezért pert indítottunk az EMMI ellen, hogy legyenek nyilvánosak a kórházakra lebontott kórházi fertőzésekkel kapcsolatos adatok is. Jelenleg a Kúria döntését várjuk, de amíg ezekhez a számokhoz nem férünk hozzá, összegyűjtöttük a legfontosabb statisztikákat az idei jelentésből (ami 2017-ről szól). 

Járványok a rossz kórházi állapotok miatt

A jelentés kitér a járványokra, vagyis az egymással összefüggő fertőzéses esetekre. A kórházi állapotokról sokat elárul, hogy maga a jelentés is kiemeli: a járványok kialakulásában szerepet játszik, hogy  kevés az egészségügyi dolgozó, a kórházak zsúfoltak és nincs lehetőség a megfelelő elkülönítésre sem.

Folyamatosan nő a kórházi fertőzések száma

A multirezisztens kórokozók (MRK-k) olyan baktériumok, amelyek a legtöbb antibiotikumra nem reagálnak. Az általuk kiváltott különböző típusú kórházi fertőzések nehezen vagy egyáltalán nem gyógyíthatóak. Az ilyen eseteket a kórházaknak kötelező jelenteniük a központi nyilvántartásba. Az MRK-fertőzések gyakorisága az elmúlt években folyamatosan nőtt, 2017-ben 25,1 fertőzés jutott 10.000 kibocsájtott  betegre. 

Mit jelent valójában ez a szám? Tavaly megközelítőleg kétmilliószor láttak el betegeket magyarországi kórházakban. Ennyi beteget bocsátottak el azokból az intézményekből, ahonnan MRK-fertőzést jelentettek. A jelentés szerint közel 5000-en voltak azok, akik a multirezisztens baktériumok által terjesztett fertőzést el is kapták. Ez egy kisváros lélekszámának felel meg, ennyi nagyjából Nagymaros vagy Mezőhegyes teljes lakossága. 

A multirezisztens kórokozók által okozott fertőzések  aránya valamiért nagyon eltér egyes régiókban. Például az Észak-Alföldön és a Dél-Alföldön is nyolc-nyolc intézmény található, ehhez képest az északi régióban tízezer betegre több mint kétszer annyi fertőzés jutott. Tényleg igaz lenne, hogy az Észak-Alföldön ennyivel rosszabb a helyzet, mint a dél-alföldi régióban? Az eltérések okait csak találgathatjuk, a jelentés ugyanis nem ad magyarázatot rájuk. Viszont a két régió a lakosság és az egészségügyi intézmények számában is eltér, így igazából nem is összehasonlíthatók. A régiós összehasonlítás tehát szakmailag, módszertanilag nem is állja meg a helyét – de akkor miért szerepel egy erről szóló táblázat a jelentésben?

Az is lehet, hogy a fertőzések esetszáma nem is tér el olyan nagyon, csak eltérő arányban jelentik be a kórházi fertőzéseket a különböző intézmények. Pedig az ÁNTSZ mindig kimagasló jelentési fegyelemről beszél. Szakértők azt is rebesgetik, hogy sok esetben nincs kellő kapacitású labor vagy személyzet, hogy diagnosztizálják a fertőzéses eseteket. Egy biztos: sokkal többet árulna el a valós képről az a kórházankénti bontás, aminek a nyilvánosságáért már több mint egy éve pereskedünk. Így nem az egymáshoz képest torzító régiós adatokat vethetnénk össze, hanem az azonos szintű intézmények adatait. Tehát a városi kórházat a városi kórházzal, a megyei klinikák adatait a megyei klinikákkal. 

Clostridium: hiányos diagnosztika

A Clostridium difficile (CDI) olyan bélbaktérium, ami az egészséges embereknél rendszerint nem okoz panaszokat, de nem egészséges bélflórával rendelkező betegeknél súlyos hasmenést, bélgyulladást és akár halált is okozhat. A jelentés szerint ezeknek a fertőzéseknek a száma az elmúlt évek során kismértékben csökkent. Bár itt is jelentősebb régiónkénti eltérés látható, ezek a számok itt sem árulnak el túl sokat. Látszólag semmi nem indokolja, hogy a dél-dunántúli régió 11 intézményében több mint másfélszer fertőzést regisztráljanak, mint a 12 észak-magyarországi intézményben, de a jelentésből épp csak a lényeg nem derül ki: hogy a két régió intézményei más-más profillal rendelkeznek-e, hány beteget láttak el, mások-e a környezeti adottságaik stb. Itt is a kórháztankénti összehasonlításból kaphatnánk valós képet.

A csökkenő esetszám miatt látszólag kedvezőbb képet azonban árnyalja, hogy az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ jelentése szerint Lengyelországgal, Csehországgal, Horvátországgal vagy Szlovákiával összevetve csak a horvátoknál végeznek annyira kevés tesztet, mint nálunk. Pedig épp ezekből derülhetne ki, hogy egy beteg ezzel a fertőzéstípussal rendelkezik-e, vagyis ez a diagnózis megfelelő és egyszerű módja. Abban viszont a horvátokat is magasan lekörözzük, hogy milyen eséllyel találnak a laborvizsgálatok ilyen fertőzést a betegeknél. Vagyis az EU-ban a horvátok után nálunk végzik a legkevesebb tesztet, de ezek messze a legtöbb esetben lesznek pozitívak – minden negyedik vizsgált betegnél valóban találnak is fertőzést.

Vérmérgezés: folyamatos romlás

A jelentés véráramfertőzésként hivatkozik a köznyelvben vérmérgezésnek, vagyis szepszisnek nevezett fertőzésre, ami még mindig az egyik legsúlyosabb szövődménye az egészségügyi ellátásnak. Szomorú, hogy a vérmérgezéses esetek száma folyamatosan emelkedik: 

Érdekes, hogy a többi fertőzéstípus esetén közölt regionális adatok a véráramfertőzéseknél nem szerepelnek.

Az alábbi ábra megpróbálja összefoglalni, hogy hányan fertőződtek meg kórházi fertőzésben és hány beteg halálát okozhatták a fertőzések. Biztosak vagyunk benne, hogy ez az adat érdekli a legtöbb embert, mégis nehéz pontosat mondani. A jelentésből ugyanis hiányoznak bizonyos adatok – a 4935 MRK-fertőzött közül csupán a biztosan MRK-fertőzésben meghaltak számát közli. A számokkal könnyű játszani, a különböző módszertanok közül az aktuálisan legkedvezőbbet kiválasztani. Azoknak a száma ugyanis relatíve elég alacsony, akik esetében dokumentálták, hogy a halált valamelyik kórházi fertőzés okozta. Az már gyakoribb, hogy egy beteget diagnosztizálnak ugyan kórházi fertőzéssel, de a halál okánál már nem tüntetik ezt fel – ez máris sokat javít a statisztikán. És akkor azokról az esetekről még nem is beszéltünk, amiket diagnosztizáltak ugyan, de a fertőzés tényét és következményét mégsem jelentették a központi rendszerbe. Meg vannak persze azok is, akiknek a dokumentációjába be sem kerül a fertőzés ténye, és akik még a diagnózisig sem jutnak el.

Egy árulkodó adat: mennyi kézfertőtlenítőszert használnak?

Az, hogy hogyan fogynak az alkoholos kézfertőtlenítők, nagyon fontos mutatója a kézhigiénének a kórházakban, tekintettel arra, hogy a kórházi fertőzéseket terjesztő kórokozókat alapvetően a személyzet tagjai viszik át egyik betegről a másikra. A fertőtlenítőszer használata épp csak minimális mértékben növekedett az elmúlt három évben. 

Ez tehát bár növekvő tendencia, de messze alulmarad az átlagos európai mennyiséghez képest. Az EU-ban ugyanis átlagosan 24 l kézfertőtlenítő fogy 1000 ápolási napra vetítve. Az alkoholos kézfertőtlenítőszer felhasznált alacsony mennyisége is hozzájárulhat ahhoz, hogy a kórházi fertőzések aránya nem csökken, hanem nő Magyarországon.

Ebből az elemzésből is érezheti mindenki, hogy túl fontos a kórházi fertőzések ügye ahhoz, hogy ennyi legyen körülötte a kérdőjel. Az átláthatóság az első lépés lenne a probléma megoldása felé, ehhez pedig egy megfelelő, az almát nem a körtével összehasonlító rendszerre – azaz a kórházi jelentő rendszer megújítására lenne szükség. Az alapvetően a szakmának szolgáló rendszert érthetővé kellene tenni, akár úgy, hogy a jelentési rendszernek egy külön lakossági változatát is közzéteszik.

Továbbra is arra kérjük ezért az Emberi Erőforrások MInisztériumát, hogy ne várják meg a perünk végét, hanem azonnal hozzák nyilvánosságra a kórházakra lebontott adatokat. Ha egyetértesz ebben velünk, akkor írd alá petíciónkat egy biztonságos és átlátható egészségügyért.

Posztunk szakmai tartalmát dr. Böröcz Karolina infektológus ellenőrizte. Köszönjük a segítséget!

Szerző: Asbóth Márton / TASZ