Civilhetes: Mit kell rólad tudni?

Anna: 3 diplomás elvált édesanya vagyok, 2 tinédzser korú gyermekem van. 21 évig éltem házasságban, majd elváltam, ami nagyon nem ment könnyen és zökkenőmentesen, mert 3 és fél évig tartott mire sikerült.

C7: Mi történt a házasságodban?

A.: Klasszikus családon belüli erőszak esete. Bántalmazott kapcsolatban éltem több évig lelki és fizikai erőszakot is elszenvedtem a házasságom alatt. Feljelentés is történt a válást megelőzően másfél évvel. Közös megegyezéssel és közös gyermek felügyelettel váltunk el végül.

C7: Mikortól érezted, hogy komoly gondok vannak nálatok?

A.: Igazából csak utólag tudatosult, hogy végig bántalmazott kapcsolatban éltem, hiszen a családi élet nem mindig olyan könnyű és meseszép, mint valójában. Gyerekeink is vannak. eleinte az ember megpróbál mindent, hogy megmentse a házasságát, és nagyon sokáig tűr. Mindig reménykedünk, hogy meg tudjuk változtatni a párunkat illetve, hogy magától változik meg, hogy többször nem vetemedik lelki és fizikai bántalmazásra. És pont ezért mert megbocsátunk és olyankor javul a helyzet kicsit, látszólag, reménykedünk, az elkövető pedig ezt kihasználva megnyugszik és tovább folytatja a terrorizálást.

A házassághoz való viszony az, amit a bántalmazó sajátságosan értelmez. Birtokolni és hatalmat akar gyakorolni az áldozata felett. Először fokozatosan elszigeteli őt a környezetétől-családjától, barátaitól ez tudatos lépés, hiszen előttük fent kell tartani azt a látszatot, hogy ez egy minta család, ahol semmi probléma nincsen és mindenki boldog valamint, elvágja a menekülési útvonalat, hogy bárkitől segítséget kérhess. Utána kiterjeszti a hatalmát és dominanciáját a „házasságban mindent szabad elvén” rá vonatkozólag. Nemcsak puszta elnyomásról van szó, hanem Ő rendelkezik veled. Már nem számít a véleményed, sem az, mit gondolsz, tárgyiasít. Azért létezel, hogy szolgáld Őt, mindig, nincs olyan hogy nem. Végül pedig, ha nem azt teszed, amit akar és ellenállsz akkor megbüntet kegyetlenül és folyamatosan félelemben és rettegésben tart.

A házasságon belül történtek a társadalom többsége szerint még mindig belügy; hiába létezik már a pszichés bántalmazás és zaklatás, mint jogi kategória, ezeket egyrészt nagyon nehéz bizonyítani, másrészt a távoltartás intézménye nem jelent hosszú távon megoldást. Ha a nő nem tud hová menni, a bántalmazás egy esetleges ítélet után általában felerősödik. A fizikai bántalmazás kapcsán is az elsődleges kategória magánvádas, és sokan el sem jutnak a feljelentésig, félnek, nem is ismerik a lehetőségeket. Mediációt elrendelni sem lehetne bántalmazói kapcsolatban, hiszen sérülnek a mediáció alapelvei; nem egyenrangúak a felek a folyamatban. Ebben lenne előrelépés az Isztambuli Egyezmény, hiszen az ilyen esetekben nem engedi meg a mediációt.

C7: A környezeted hogyan reagált történésekre?

Anna: Voltak akik nem gondolták hogy baj van, nem is értették mi bajom van férjemmel, hiszen Ő egy minta férfi jómódú, jó egzisztenciával rendelkező, szakmájában sikeres ember. Megnyerő és kommunikatív senki nem gondolná róla, hogy ilyesmire képes. És mivel a tökéletesség álcájában éli életét a külvilág előtt bárkivel el tud hitetni bármit, illetve a 8 hónapig tartó válási mediáción pont képességeit használva folyamatosan megnehezített mindent. És ami a legfájóbb a gyermekeim sem hittek nekem, amikor beszéltem velük erről.

Tudsz konkrét esetett erre mondani?

Anna: Már válófélben voltunk. Egyszer indulnom kellett volna a gyerekekért valahova kocsival, de a férjem nem engedett ki a házból úgy, hogy lekapcsolta az áramot és ezáltal nem működött a garázskapu sem közben meg nevetve filmezett a teraszról hogy mit csinálok ezek után, büntetésből tette.

Olyanra is képes volt, hogy az egykori barátomat pénzzel le akarta fizetni, hogy eltűnjön, de olyan is előfordult hogy azért fizette volna le, hogy csak szexuális szolgáltatást nyújtson nekem. És itt gondolják sokan, hogy pénzzel bármit el lehet intézni, és bármi megvehető.

Ez az eset arra világít rá hogy a családon belüli bántalmazó sokszor a tökéletesség mintapéldánya a külvilág előtt, gáláns úriember, jó modorú egzisztenciálisan kifogástalan. Látszólag és nagyon fontos számára hogy ez a tettei elkövetésekor is így legyen, hiszen a házak, szobák falai mögé senki sem láthat be. A totális elszigeteltség és a csend, amit az emberek nem látnak az nincs. Pedig a példa is mutatja, ha valami látszólag tökéletes, ott sokszor van rejtegetni való.