A kolozsvaros.com írása.

Hogy amit látunk, az nem úgy van. Ha minden héten nem is érek rá, ezúttal lenne néhány szavam ehhez itt és most. Pénteken. Konkrétan a kormányinfón elhangzott oktatásügyet köznevelést érintő, félrevezetésügyi szónoklatról szeretnék megemlékezni, amennyiben ennek a témának nagyobb szakértője aligha termett széles e hazában. Pedig a mezőny egyáltalán nem gyenge.

A zsarolásról beszélek tudniillik, mivel Lázár János is a zsarolásról beszélt tegnap. (A videón a 19. perc körül kezdődik.) Ha nem csomagolta volna be valami visszataszító, ám annál tudatosabb hangulatkeltő mellébeszélésbe a mondanivalóját, akkor nem is Lázár János lenne és nem lenne miről beszélni, így viszont:

„(…) ebben konszenzus volt, hogy nem visszük a politikát az iskolákba és nem keverjük a gyerekeket politikai akciókba. Veszélyesnek gondolja a magyar kormány a társadalom szempontjából, ha gyerekeket használnak föl akár bérkövetelés, akár munkaóra, vagy akár munkakörülmények javítása és átalakítása szempontjából. Szeretnék  megértést kérni a szülőktől és a pedagógus-szakszervezetektől, hiszen a kormány azt mégse vállalhatja, hogy gyerekeket maguk előtt tolva kérjenek munkabéremelést pedagógusok, vagy gyerekekkel próbálják különböző szakszervezetek és érdekképviseletek a kormányzatot zsarolni. Ez nem méltányos, nem tisztességes és nem igazságos. Gyereket fölhasználni politikai célokra, gyerekkel zsarolni a kormányt béremelés vagy munkahelyi viták rendezési érdekében, nem tisztességes, nem fair és nem igazságos.”

Mondá a Miniszterelnökséget vezető miniszter és lássuk be, kevesen vannak, akiknek ennyire jól áll a szájukban a tisztesség és az igazságosság homályos fogalompárosa, mint neki. Az a helyzet, hogy négy sorban nem sikerült egyetlen komolyan vehető információt sem közölni: megy a süketek monológra hajazó párbeszéde. A moralitás már a ki nem mondott szavak mögül is eltűnt.

Mert ugyanis például londoni, svájci, vagy olasz luxusszállodákban adófizetői pénzt elverni, majd évekig nemzetbiztonsági okokra és nemzeti érdekekre hivatkozva magyarázatot nem adni a történésekre, az merő tisztesség. Az állami földeket lopásgátlás címszó alatt (hogy ne a fideszes menedzsment lopja szét véletlenül se) a holdudvarnak, a családtagoknak szétosztogatni, a tisztesség elvitathatatlan megnyilatkozása. Egy egész országot alárendelni egy tébolyult elme stadionépítési mániájának, több generációt eladósítani az orosz-magyar barátság jegyében, a paksi atomerőmű árnyékában, az érintettek megkérdezése nélkül, az igazságos. Elvitatni, hogy a tanárok hordják az iskolába a krétát, hogy foltokban kikapcsolták az áramot, hogy gyerekek nem tudnak iskolába járni a Klik nevű vízfej áldásos tevékenységének köszönhetően és úgy beállítani az egészet, mintha a szakma a gyerekeket maga előtt tolva zsarolná a kormányt, méltányos, tisztességes, meg igazságos is.

Szorgosan építeni az alternatív valóságot és a médiagépezettel azt propagálni, hogy a tanárok kizárólag a béremelésért harcolnak, hogy nem hajlandóak tárgyalni, pedig nyitottság a kormány részéről bőven volna rá és megfejelni a bűzös retorikát azzal, hogy erkölcstelen módon ráadásul a gyerekeket tolják maguk előtt paravánként e példátlan nyomásgyakorlásra, igazságos és rendre tisztességes is. Ugye, János?

A társadalmat erre a három pillére épülő csúsztatással összehangoltan a pedagógusok ellen uszítani, előre megfontoltan és álságos módon a tanárok béremelési követelését az új rezsidémonnak, a mindenki más bérére áhítozó feketeseggű helyi migránsnak beállítani és azt papagájkommandókat megszégyenítő elszántsággal lebegtetni, minimum tisztességes. De legalábbis igazságos és méltányos.

Tudjuk, hogy a Fidesz képtelen elrugaszkodni a haszonszerzés elmét homályosító dimenziójától. Értjük, hogy a munkajogi vita és egyáltalán bármilyen vitának alig nevezhető párbeszédkezdemény kizárólag arra jó, hogy aztán a másik fél mondanivalóját a másik fél ellen lehessen fordítani és kifordítani. Lehetőleg azt is, amit nem mondott. Látjuk, hogy fel sem merül annak szándéka, hogy az illetések megpróbálják felfogni a maguk kreálta probléma súlyát: nem megoldani, még belátni sem hajlandóak.

Az nem munkajogi, munkahelyi vita, János, hogy valakik tiltakoznak 25 pontba összeszedetten, ti kiragadtok belőle valamit, átfogalmazzátok füleiteknek és érdekeiteknek kedves mondanivalóvá, a többit kidobjátok a kukába, majd szakmai egyeztetéseknek álcázott ultimátumok formájában erőszakoljátok lefele a torkukon az újabb disznóságot. A vitához még akkor is két fél szükséges, ha ti hat éve elfelejtettétek e fogalom jelentését. Kompromisszumok nélkül, erőből megoldani egy súlyos, összetett, rendszerszintű kérdést, az nem munkajogi vita, vita pedig a legkevésbé sem.

Aki tárgyalni akar, aki érdemi vitát akar folytatni, az nem küldi rá a Klik tankerületi vezetőjét erőfitogtatás céljából annak az intézménynek az igazgatójára, aki élen jár abban, hogy hat év után újra hozzászokjatok a vita szó igazi jelentéséhez. De ha már ráküldtétek és volt pofátok azt mondani, hogy mindez a gyerekek érdekében történt, akkor két nap elteltével legalább neked ne legyen pofád kiállni és zsarolással vádolni a pedagógusokat. De ha már itt tartunk – szemben a Klikkel – a pedagógusok valóban a gyerekek érdekeiért állnak ki, ellentétben veled is, aki a minden bajok egyik legnagyobb forrása mellett álltál ki tegnap. Vérbeli humorzsákként nyomtad fullba a kretént, amikor a pénzhiány kapcsán a legátláthatóbb intézményként meséltél erről a monstrumról. Amelynek 17 milliárdos tartozást sikerült felhalmoznia, de természetesen nem vezetői kvalitás okozza a nehézségeket. Mert mi lenne, ha egyszer is kiállnátok és bevallanátok, hogy ezt elbuktuk, elkúrtuk, elcsesztük, ebben bizony alulmaradtunk?

Az önkritika hiányának ezen a szintjén zsarolni és fenyegetőzni csak nektek szabad. Jut eszembe: „Ha a salgótarjániak gyermekeik, unokáik számára élhető jövőt szeretnének, nem szabad hibát elkövetniük az időközi választáson” – ömlött ki Kövér László száján a minap. Nem, dehogy zsarolt ő, csak azt mondta, ha jó helyre szavaztok, akkor lesz pénz, ha nem jó helyre szavaztok, harangoztak a városnak. Gyermekek, unokák érdekeire hivatkozva. Ki mondta, hogy aki nem szül elég unokát, az magára vessen, az ne hőbörögjön évek múltán a nyugdíjért? Ki zsarol itt kit napi szinten, a legmagasabb szintre fejlesztett cinizmussal?

Ki az, aki esőben áztatja a gyerekeket, amíg a helyi képviselő ernyő alatt megtartja ünnepi beszédét, miközben Balog Zoltán emberminiszter szintén ernyő alól elégedetten konstatálja, hogy újra átadott valamit? Ki az, aki kényszeresen óvodásokkal fényképezkedik? Ki az, aki daloló-verselő-nemzeti szalagtartó dekorációnak és biodíszletnek használja a gyerekeket különféle átadásokon, megnyitásokon, lelepzéseken és melldöngető nemzeti ünnepségeken? Ki az, aki 4 éves gyerekekkel megénekelteti a vadonatúj kormányablakot? Ki az, aki szerint a gyereknek az a dolga, hogy vigyázzállásban dicshimnuszt énekeljen a helyi kiskirály legnagyobb örömére? Ki az, aki ótvar módon bevitte a politikát az iskolák-óvodák falai közé és a gyerekeket használja fel mindennemű, politikával szorosan összefüggő érdekeire?

Amikor a Fidesz színe-virága mások óvódás- és iskoláskorú gyerekével tapsoltatja magát a soha véget nem érő sikerektől hangos jelen valamennyi kilométerköve mellett állva, az rendben van. Amikor ugyanennek a gyereknek a szülője, tanára áll ki azért, mert a sikerektől hangos jelenben gyereke, tanítványa jövőjét zúzzák apró darabokra a Klik vízfejének súlya alatt, az zsarolás. Ugye, János?

Ha lenne értelme, azt mondanám: óvnálak ettől a lekicsinylő, arrogáns, perverz hatalmi erőszaktól, de főleg attól a szereptévesztéstől, amelyben a többiekkel együtt te is szenvedsz. Hogy valamiért azt hiszitek, ezek az emberek, kicsik és nagyok vannak értetek, nem ti értük. Mert sokminden lemegy ennek a népnek  a torkán, ha csak saját magáról van szó, talán évekig is képes döglődni a végtelen várólista legalján és zokszó nélkül tűri, hogy eltapsoljátok mindenét. Ha viszont a gyerekéről van szó – lehet ugyan, hogy későn eszmél -, de végül a tűzbe megy érte. Lehet ásni az árkokat naponta, meg lehet próbálni szembeállítani az egész társadalmat a pedagógusokkal, a gyerekeket saját tanáraikkal, lehet a szülőket az iskola ellen hergelni.

De nem a végtelenségig. Úgyhogy most szólok: ennek nem lesz jó vége, János.

kolozsvaros.com