Így érezzük magunkat mi is ezekben a percekben arra gondolva, hogy talán az egyik legnépszerűbb költőnknek ajánlott emlékév olyan ember fővédnökségét élvezi, akiről sok dolog jut eszünkbe, de a kultúra, a szépség, a költészet aligha. Az Arany Jánost jellemző kifinomultság pedig véletlenül sem.

A szépirodalom páratlan gazdagságát bizonyítja nem egyszer festették már le Németh Szilárdot (és közvetlen kollégáit) szemléltetve a hitványság természetét, úgy mint a kapzsiság, az önhittség és a bárdolatlanság megtestesítőjét.

A hír azonban nem ilyen egyszerű. Mint arra 444 munkatársa is felhívta a figyelmet, a Távirati Iroda közlése többeket megnevezett fővédnökül. Nem szokatlan eset, ki mondta, hogy csak egy fővédnöke lehet egy kiemelt eseménysorozatokat is jelentő programnak?

„Az Országgyűlés és a Magyar Tudományos Akadémia 2017-et Arany János-emlékévvé nyilvánította, amelynek fővédnöke Lovász László az MTA elnöke lett – írta az MTI annak idején. A megnyitóról szóló hírügynökségi tudósításból kiderül az is, hogy „az emlékév egyházi fővédnöke” Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke lett.”

Azonban azt, hogy Németh Szilárdot is megkínálták a címmel, nem igyekeztek az emberek tudomására hozni. Ezen sem tudunk csodálkozni. A magunk részéről az is meglepő, hogy irodalmunk olyan kiemelkedő fontosságú alakját, mint amilyen Arany is alkalmasnak találták saját propagandájuk eszközévé tenni. Márpedig általunk is idézett verse is komoly kockázatot jelenthet a kormány nyíltan vallott egyeduralmi igényeire nézve.

Az pedig, hogy Németh Szilárd neve egy mondatba kerülhet Arany Jánoséval, meglehetősen komor jövőképet vetít előre. Ehhez Rezsiszilárd is szorgalmasan hozzáteszi a magáét, amikor a költő nevét viselő általános iskolában tartott beszédét is a migránsozásra használja fel.

Végezetül nem maradt más hátra, mint méltó módon zárni jelen írásunkat. A helyzethez különösen illőnek tartjuk a költő Válság idején című versének egy részletét:

„Nem hallok, nem látok:

Keresek világot:

Oh, ha most valaki egy sugárkát adna!

Bár a látás után szivem megszakadna...”