Nemcsak azért, mert ezzel a minősítéssel olyan síkra terelte a vitát, ahol a magyar kormány verhetetlen, hanem azért is, mert így helytálló érvei is elsikkadtak. Kissé lehiggadva rámutathatott volna, hogy a légitársaságokra – pontosabban földi kiszolgáló partnereikre – kivetett adónak az égvilágon semmi köze sincs a profithoz, még kevésbé az extraprofithoz. Megemlíthette volna azt is, hogy ennyire lapos marxista demagógia ma már Kubában vagy Venezelában sem divat, nemhogy Európában. Az adót azért veti ki a kormány, mert pénzre van szüksége és úgy gondolja, hogy a repülőgéppel utazók azt így is, úgy is meg fogják fizetni. A szállodákra kivetett napi néhány eurós vagy párszáz forintos üdülőhelyi díj miatt sem tört még ki felkelés.

A Ryanair ráadásul Írországban bejegyzett cég, nem alanya az – egyébként extra alacsony – magyar társasági adónak. Ami pedig az adó áthárítását illeti, az maga az árnyékbokszolás: a légitársaságok árképzésébe a kormánynak nincs semmilyen beleszólása, következésképpen azt ellenőrizni sem tudja. Megfontolandó lenne a miniszteri tájékoztatókon néhányszor bemondani a pontos időt, hogy mégis legyen valami, ami megfelel a tényeknek.

A légiforgalomban napi árak vannak, ezen belül az ún. low-cost járatok árai percenként változnak, amelyek az adott járat telítettségének függvényében az induló ár akár sokszorosára emelkedhetnek. Ebben a helyzetben kijelenteni, hogy a fogyasztóvédelem ellenőrizni fogja, áthárítják-e a cégek az extra adót, nem egyéb puszta parasztvakításnál, s ezzel a gazdaságfejlesztési miniszter tökéletesen tisztában van. Aki, tegyük hozzá, a legkevésbé sem idióta. Sokkal inkább egy középtermetű tűzfal, akinek az a feladata, hogy megóvja a teljhatalmú padisahot a túlterheléses támadásoktól. Ő majd a Kossuthon közvetített pénteki misén csupa pozitívumról fog beszámolni.

Egészen másról van szó, nevezetesen indulatok tereléséről, amiben a 2010 óta regnáló magyar kormány igazi nemzetközi szaktekintély. Nagyon is jól tudja, hogy a konjunktúra éveiben felépített mesevilág és a valóság frontális ütközésekor nem csak a karosszéria, hanem a volánnál ülő vezető is sérülhet. Ezért azután mindennél fontosabb annak a látszatnak a fenntartása, hogy a milliárdos, terménytárolóként bejegyzett villákban üldögélő Ner-elit oroszlánként védelmezi az egyszerű dolgozók érdekeit a burzsujokkal szemben. Ha kell, akár a far-hát árának rögzítésével is. Az extraprofit-adó ennek a népmesének a része.

Hogy aztán Magyarország az EU-ban egyedüliként megvétózza a nagy tech-cégek nagy nehezen kialkudott minimumadóját, az egy másik fejezet. A lejtmenet egyébként nem tegnap és nem is Covid-járvánnyal vagy a háborúval kezdődött. Feltehetően magasabb nemzetstratégiai megfontolásokból a magyar kormány 2010 óta szakadékba vitte a forintot, értelmetlen és túlárazott beruházások garmadáját indította el. Vasutat építünk a kínai exportnak, miközben az extra magas áramár miatt a nemzetközi szállítmányozó cégek inkább körbeutaztatják az árut akkor is, ha a legrövidebb útvonal Magyarországon keresztül vezet. Belgrád és Pireusz között a vonatok nyilván majd repülni fognak.

Igaz, egy trieszti kikötőrész megvásárlásával ismét a tengeri hatalmak közé emelkedtünk, bár ott 2019 óta egy kapavágás sem történt és legfeljebb a nagyobb testű tengeri halak tudnak kikötni, ők sem egykönnyen. Kész szerencse, hogy a családbarát politika jegyében legalább anyahajókat nem építettünk.

A Magyar Nemzet szerint az utasok hatvan százaléka törölte a foglalását, miután a Ryanair rájuk terhelte az extraprofit-adót. Nos, ebből kevesebb mint három százalék bizonyult valósnak. Tudjuk, a pártbrosúra hajóosztályban egy húszszoros hazugság nem szokatlan, arra azonban érdemes lenne figyelni, ne ebben a műfajban tegyünk szert világelsőségre.