Fideszes politikusok már évek óta cenzúrázzák a megyei napilapok cikkeit
Vidéki újságírók mesélnek a mindennapos politikai nyomásról, polgármesterek telefonhívásairól és arról, hogy kik és miért tették tönkre a megyei napilapok szakmaiságát - írja a Magyar Narancs.
Hova jutott a rendszerváltás óta a vidéki sajtó – és mi történt vele azután, hogy nemrég egy Mészáros Lőrinchez köthető cég megvett 12 megyei napilapot?
Kormánypárti politikusok miként érték el azt, hogy a legfontosabb cikkek felett teljes kontrollt gyakoroljanak. Azaz rajtuk múljon, hogy mi és mikor jelenhet meg.
Pár példa
„Rendszeresen hagyták a fideszes polgármesternek, hogy belenézzen a kéziratokba, hogy lássa, mit nyilatkozott a másik fél, és ezután még alakítgatott rajta. Én emiatt jöttem el a cégtől.”
Egy másik helyen a fideszes országgyűlési képviselő „vívta ki” azt a jogát, hogy megjelenés előtt láthassa a róla készült cikket, és akár módosítson is rajta, ha nem tetszett neki az újságíró munkája.
„Ezzel a politikussal az is megtörtént, hogy ő küldött anyagot, amit az asszisztense írt, hogy átadott valahol egy zebrát, és mi ezt rendes cikként hoztuk le, csak nem írtuk alá. És erről a gazemberről mi soha nem írhattuk meg a mocskos ügyeit, mert a főszerkesztő, aki jóban volt vele, folyton blokkolta ezeket.”
Az ország másik pontján pedig egy vásárolt oldalra került olyan interjú, amelyet saját magával készített a fideszes képviselő, sőt még jegyzetet is írt hozzá.
„Nem volt aláírva, de úgy kellett betördelnem, mintha egy rendes, újságíró által készített cikk lenne, ne látszódjon rajta, hogy PR-anyag. Nekem ez olyan volt, mint egy gyomorvérzés”
– mondja egy szerkesztő.
A politikai befolyás mintapéldája ma az a Zsohár Melinda, aki egyrészt Mészáros Lőrinc sajtósa, másrészt Mészáros Lőrincről ír a Fejér Megyei Hírlapba tudósítóként. Mészáros Lőrinc ezekben a cikkekben valamiért egészen jó színben tűnik fel: nézze csak meg ezt vagy ezt, vagy ezt.
Új főszerkesztőket neveztek ki: ez ugyanis azonnali változást jelentett – legalábbis azoknak az újságíróknak.
„Országos ügyben már nem lehet publicisztikát írni. Az pedig ki lett mondva, hogy politikailag független, pozitív újság leszünk.”
Más azt teszi hozzá:
„Mondták, ne írjak annyit politikáról. Írjak arról, ami az embereket érinti, a kézzel fogható dolgokról. Kérdeztem, a politika tán nem érdekli az embereket? Más a prioritás, felelték. És legyek kicsit pozitívabb, ne bíráljak annyit. A hibákat nem kell mindig észrevenni.”
