„Mi az, amit a legnehezebbnek tartanak ebben a munkában?

Én a magam részéről nem a jogtechnikai részét tartom nehéznek, nem azt, hogy egy-egy közjogi csapdát hogyan old fel az ember. Az a nagyon jelentős feladat, hogy ehhez miként teremt legitimációt, érteti meg a választókkal, hogy ez nem csak szükségszerű, hanem az alkotmányos elvekből levezetendő. Igazolási elveket és legitimációs érveket kell minden lépés mögé tenni. Soha nem a jogtechnikai rész az érdekes, hanem annak az elfogadtatása. Azt gondolom, nincs olyan jogtechnikai probléma, amelyet ne lehetne megoldani, de nem az a kérdés, hanem az, hogy alkotmányos keretek között a demokratikus legitimációt miként lehet biztosítani ehhez.

Tulajdonképpen mi most egy autoriter rendszerben élünk?

Ekörül vita van. Az egészen bizonyos, hogy ez nem jogállam. Nem tartja magára nézve kötelezőnek ugyanis a jogállam elveit és értékeit, csak azt az egyetlen formát, hogy tartalomtól teljesen függetlenül, kétharmaddal szavazzunk meg mindent. Ez pedig önmagában nem jogállami kritérium-rendszer. Azon van vita, hogy a Fidesz rendszere még mennyiben őrizte meg a demokratikus vonásait. Egyáltalán mit gondolnak az emberek erről a hatalomról, arról, hogy ugyan van szabad választás, de az nem fair választás. Nagyon lényeges lesz, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen arányban veszíti el a hatalmát a Fidesz – ha elveszíti. A kérdésére azt tudom mondani, hogy a közjogi berendezkedés egy autoriter szerkezet.

Hogyan fogják tudni eljuttatni a Fidesz-hívőkhöz, a Fidesz-szavazókhoz az önök érveit, ezt a gondolatiságot?

Én nem gondolom eleve reménytelennek, hogy az ország egyik része nem látja be, az Alaptörvény csak a társadalom egy részének értékeit és érdekeit képviseli. Ez olyan racionális belátás, amit szerintem az is el tud képzelni, akinek egyébként konkrétan az érdekeit képviseli. Még az is be tudja látni, hogy az országban nem mindenki olyan, mint ő, aki egy autoriter, konzervatív, kizáró, félelemkeltő értékrendszerrel azonosul. Nem mondhatunk le a választók nagy csoportjáról. Persze, politikai értelemben lehet tudni, hogy a Fidesz-hívő választók nehezen megmozdíthatók, de szociológusként úgy vélem, nem mondhatunk le a racionális érvek erejéről. Különösen akkor nem, ha úgy tűnik fel, hogy az autoriter rendszer kifullad, megy lefelé, hibákat, megmagyarázhatatlan morális bűnöket követ el, és politikailag értelmezhetetlen. Azt hiszem, igazából minden ilyen autoriter rendszer előbb-utóbb kifárad. A bukása persze nem egyszerű, mert ragaszkodik a hatalmához, védi azt. A választók belátása – még ha valamennyi részben irracionális hívőről is van szó –, mégsem teljesen idegen a választói megfontolásoktól. Az ilyen autoriter rendszereknek egyébként az a csapdájuk, hogy formálisan kénytelenek fenntartani a szabad választásokat, még ha mindent meg is tesznek azért, hogy az ne legyen fair. Ebben benne van az, hogy elfoglalják az összes intézményt a Kúriától a Választási Bizottságig, nincsen médiapluralizmus, az ellenzék érvei nehezen jutnak el a választókhoz, és pártérdekből, kormányzati pénzből elképesztő kampányt folytatnak. A csapda az, hogy mindez igaz, lejt a pálya, de nem tudják kizárni, hogy megbukhatnak. Ha pedig nem tudják kizárni, hogy megbukhatnak, akkor előbb-utóbb meg is fognak bukni. Persze akkor is, ha megpróbálják azt kizárni. Sokkal egyszerűbb lenne azonban, ha a hatalom átadása nem valami társadalmi felbomlással járna együtt, hanem formálisan a választásokon történne meg.

Attól nem tart, hogy a Fidesz megpróbálja ellehetetleníteni önt személyesen – hiszen ismert a neve –, illetve az önök munkáját?

Én azért nyilatkozom ebben a témában, mert abban bízom, hogy a nyilvánosság megvéd. Mi eléggé nyílt kártyákkal játszunk, a választók elé tárjuk azt, amit lehet és feltétlenül szükséges. Ebben az országban sokkal rosszabb taktika lenne bármit is elhallgatni, titokban, a föld alatt, illegalitásban csinálni. A nyilvánosság, a nyíltság, az őszinteség a legrövidebb út ahhoz, hogy az ember valamennyire védve legyen. Egy ilyen rendszerben természetesen nincs kizárva, hogy mindenféle eszközökkel mindenfélét megpróbálnak, de ha abból indulnánk ki, hogy itt talán jobb félni, jobb eltakarni, akkor a dolog majdnem reménytelenné tudna válni. Most folyamatos figyelemre van szükség. Én azt kérem, hogy folyamatosan kísérjék figyelemmel ezt a dolgot.” (mandiner.hu) / Hírklikk