Régi-új helyzet alakult ki a baloldalon, az elmúlt héten Botka László szocialista miniszterelnök-jelölt addig ütötte a párt fővárosi elnökét, míg a pártelnök lecserélte Molnár Zsoltot, viszont a küzdelemben Botka is súlyos (politikai) sérüléseket szerzett. Molnárnak a közvélemény szempontjából mindegy is a sorsa, nem oszt, nem szoroz, Botka viselkedése viszont hatással lehet a jövő évi választásokra. A ma megjelent hetilapok ezt a helyzetet elemzik: a Heti Válaszban Török Gábor politológus „exitstratégiának” nevezi Botka lépését, az MSZP szempontjából ugyanis 8 hónappal a választások előtt totálisan értelmetlen a párt belső csoportjai közötti harcot kezdeni, egyetlen magyarázatát ennek Török abban látja: Botka előrelátja a vereséget, és már a visszautat egyengeti magának.

A Magyar Narancsban Török Gábor arról is beszél, hogy egészen más helyzet lehet 2018-ban, mint 2014-ben volt, akkor a jobboldal az egyéni képviselőhelyeken is tarolt. Most jobb esélyei vannak az ellenzéknek, és a Fidesz 40 egyéni mandátum megszerzésével megfogható, mert már nem tudna egyedül kormányt alapítani. Jelenleg pedig minden párt első koalíciós feltétele az volna, hogy ne Orbán Viktor legyen a miniszterelnök.

Török gondolatmenete szerint a Jobbik néppártosodása megroppantotta a centrális erőteret. Vagyis azt az elméletet, hogy a Fidesz leválthatatlan, amíg nagyjából ugyanolyan erő képezi a baloldali és a radikális jobboldali ellenzéket. A Jobbik arculatváltásával nem középre jelentkezett be (ahogy a legtöbb elemző gondolja), hanem a balra. Legalábbis abban az értelemben, hogy „A Jobbik sok kérdésben – például korrupció, Orbánhoz való viszony – már azt mondja, amit a baloldali szavazók is gondolnak” – fogalmaz az elemző. Szerinte ezzel megjelent az ellenzéken belüli átszavazási hajlandóság. (Ez egyébként mindig is így volt, a Jobbik sikere a válságrégiókban egyértelműen a korábbi baloldaliak átpártolásából fakadt.) A közvélemény-kutatások látszólagos mozdulatlansága mögött a politológus azt látja, hogy számottevően csökkent a Jobbik elutasítottsága, ez pedig fontos erőforrása lehet az ellenzéki pártoknak.

Vagy mindez csak elmélet, mert a felszínen a „mindenki egy ellen, egy mindenki ellen” gyakorlata látszik.  Ilyen körülmények között az egyfordulós választás óriási előny a Fidesznek, és az ellenzék marakodása azt előlegzi meg, hogy a kormánypárt verhetetlen. A Török Gábor az általa tudatosan építkezőnek látott Karácsony Gergelyről azt állítja, hogy Botka bukása esetén ő lehet a baloldali ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, aki mögé az MSZP is beállhat. Karácsony Gergely zuglói polgármester mindenesetre nem vette át Botka múltheti nyilatkozatának stílusát, azt mondja a 168 órának, hogy „Az udvarlásnak azért vannak szebb formái annál, mint amit a szegedi polgármester barátom a balekozással megvalósított.”, Karácsony azt reméli, hogy ősszel tető alá tud hozni egy szövetséget. Bár az is lehet, hogy Karácsony csak a jövő évi önkormányzati választásokra építi magát főpolgármester-jelöltként.

Addig is a baloldal megtanulta a legfontosabb gyurcsányi leckét, hogy egyedül ígérgetéssel lehet szavazatokat szerezni, ezért Karácsony a minimálbér 150 ezer forintra való emelését és 60 ezer forintos garantált alapjövedelmet helyezett kilátásba. Botka pedig visszaadná a 13. havi nyugdíjat (úgy látszik, ez a baloldal csodafegyvere), köztehermentesség tenné a minimálbért (nyilván egy szavazó sem gondol bele, hogyan lennénk egy másodperc alatt az egymillió minimálbéres országából a két és félmillió minimálbéres ország) és szintén alapjövedelemről beszél. Vagyis szembemennének a Fidesz a szegények számára meglehetősen kíméletlen, de a középosztály által támogatott társadalompolitikájával.

Ám ahhoz, hogy ez szóba jöjjön, el kellene érniük, hogy a Fidesz ne kapjon 40 százalékot listán és 40 egyéni helyet el kellene hozniuk a jövő évi választásokon. Nem úgy látszik, mintha az elmúlt héten egy jottányival is közelebb kerültek volna ehhez.

valasz.hu