h i r d e t é s

Forgandó-e a sors és mennyire?

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam
a- a+

Forgandó-e a sors és mennyire?

2020. szeptember 28. - 18:38

Ennek bemutatására álljon itt egy szúfi példabeszéd.

Naszrudin és egy gazdag kereskedő együtt lovagoltak át a sivatagon. "Nem az-e a helyzet, hogy Isten gazdagsággal jutalmazza a gazdagságot?" vetette fel a kereskedő a Mullahnak. Nézd a míves lovaglócsizmámat, amelyet a legjobb bőrből készítettek, amit pénzzel egyáltalán venni lehet és a te viseltes, szakadt szandálodat. Nézd az ékszerekkel tűzdelt turbánt és a fejed köré tekert rongyokat.
Nézd selyem kabátomat kézműves gombokkal, aranyszállakkal átszőve és a foltos köpenyt, ami csontos vállaidon lóg. Itt vagyunk mi ketten: te, néhány apró tulajdontárgyaddal a molyrágta nyeregtáskádban és én olyan fűszerekkel, amelyekért hercegek és királyok örömkönnyeket ejtenének. És mégis, együtt utazunk ezen a helyen, én egy arab ménnel, míg te egy homokon vánszorgó ostoba kis szamárral."
Ebben a pillanatban a kereskedő tűnődését egy rablóbanda érkezése szakította meg, akik lerántották őt a nyeregből, a földön agyba-főbe verték, majd ellovagoltak rakományával és teherhordó lovával.
"Milyen rendkívüli dolog ez," merengett Naszrudin, "úgy tűnik, hogy körülményeim mit sem változtak, de a tieid néhány perc alatt drámai módon átalakultak."

Az, hogy ki a gazdag és ki a szegény, nézőpont kérdése. Sokan saját tudásuknak, géniuszuknak tulajdonítják, ha sikerül jólétet elérniük. Sztárok lesznek, akiket faggatnak a sikerről. És ők rivaldafényben előadják, mi volt a tervük, stratégiájuk és aki ezt pontról pontra betartja, az kikerülhetetlenül sikerre van ítélve. Ebben a látásmódban az ego felülírja a sorsot, sokszor halljuk is: mindenki saját sorsának kovácsa. Az Iszlám véleménye, hogy ez részben igaz, részben nem. Abból a szempontból igaz, hogy képességeinkkel élni kell. Nem ülhetünk egész nap egy imateremben, várva a csodát. A csoda így nem jön el. Azért meg kell dolgozni. Viszont nem igaz abból a szempontból, hogy képességünket, tehetségünket, a viszonyokat, melyekbe beleszületünk, a „szerencsés véletleneket”, melyek bekövetkeznek és kikövezik utunkat a siker felé, nem mindig mi határozzuk meg. Ez nincs a kezünkben. Mi azt állítjuk, hogy ez Allah (SWT) kezében van. Materiális megközelítésben viszont, ezek véletlenszerű, kiszámíthatatlan események. Mi Allahhoz imádkozunk, hogy rendezze el a sorsot úgy, ahogy az Ő terve szerint való. Ezért van az, hogy a muszlim mindig „hamdulillah”-ot mond, akárhogy alakul helyzete, mert sorsának alakulását Allah akaratának tudja be, amit Neki köszön! Habib Nurmogamedov az eddig még legyőzőjére nem talált ketrecharcos sosem saját sikerét látja győzelmeiben. Minden alkalommal Allahnak ad hálát, neki köszöni meg a Tőle kapott képességeket és győzelmét is Neki ajánlja fel.
Aki nem hisz Allahban, a sorshoz rimánkodik, elmegy a jóshoz, vagy bezárkózik, számol, szigorú kalkulációkat vet papírra és vár. Ha siker koronázza előkészületeit, ő a zseni, ha nem, akkor Istent káromolja. Ezen a ponton előjön Isten, még az ateistánál is. Pedig a sors forgandó, ahogy látjuk ezt a fenti szúfi tanmeséből is.
Hol lehet lelassítani a sors forgandóságát? Hol lehet a fent és lent helyzetet valahol kiegyenlítetté tenni? Ezt példázza Naszrudin. A felfogásban. A sors csak ott forgandó, ahol erős a kötődés az anyagi világhoz. Ott, ahol ez gyenge, vagy akár megszűnik, a sors nem forgandó többet. Ott beáll egy állapot, ami megnyugvást és állandóságot hoz. Nem sajátíthatjuk ki magunknak ezt az állapotot, mert minden kultúrkörben, ha más-más néven is, de jelen van. Mi Allah közelségét érezzük benne, Akiben megnyugszik lelkünk. Ezt a megnyugvást سكينة szakinának nevezzük, Allahban való feloldódást és az Ő megelégedését érezzük. Az Ő ilyen megelégedése szerepel jókívánságainkban is: عنه هللا رضي (may Allah be pleased with him), azaz Allah legyen vele megelégedett, mondjuk néhai tudósaink, Iszlám ügyéért élt és tevékenykedett halottjaink nevei említésekor. Naszrudin viselkedésében ez a világtól való függetlenedés, megnyugvás van jelen. Őt nem érdemes kirabolni, a rablók ügyet sem vetnek rá. Szegénységével kikerülte a sors forgandóságát.

Most jön az az érv, hogy ez mind hülyeség! Itt vannak a Rothschildok, akiknek sorsa több száz év óta stabil, pedig ők aztán igazán benne vannak az anyagi világban. Ez igaz. De ők csak az anyagi világ egy szeletében vannak bent. Ez a szelet is tele van töprengéssel, hogy miként sajátíthatnának ki többet, miként baszhatnának ki az emberiséggel még jobban? Ez egyfajta nyugtalanság. De emellett ők is lehetnek betegek, érezhetnek fizikai fájdalmakat, megcsalhatja őket feleségük, feleselhet nekik gyermekük, átverhetik egymást pár milliárddal családon belül. A pénz világában nem lehet megnyugodni, feloldódni és szakinát érezni. Emellett ők meghalnak. Életüknek ezzel vége! Hiszen ebben hisznek. Ha Naszrudin, vagy egy hozzá hasonló muszlim hal meg, akkor csettint egyet és mondja: még csak most jön az igazi! Hiszen lelkem nem hal meg! Ellenben megszabadultam testi bajaimtól, fájdalmaimtól, földi megpróbáltatásaimtól. Hamduliillah! Na, Putyin, Trump és a többiek Felcsúton innen és túl! Most mutassátok meg, mire vagytok képesek! Mit érnek intézkedéseitek, pöffeszkedéseitek, ugrálásotok a gátakon, hangzatos bejelentéseitek a világ megmentésére? Egy kibaszott hangyát nem vagytok képesek megmenteni, ha eljön az ideje! Végre, megszabadulunk tőletek! Ellenben titeket is elér a múlandóság, de ezzel sosem számoltok. Törvényeteknek vége, a miénk pedig örök. Ha abba illeszkedünk bele, akkor a mi lelkünk is elnyeri a szakinát az örökkévalóságban. Csak van egy apró adalék: mi már életünkben is ebbe a törvénybe illeszkedünk!

A fentiek kristálytiszta laboratóriumi példák, melyek a valóságban ritkán fordulnak elő. Legtöbbször keverednek az állapotok, sőt átcsapnak egyik végletből a másikba. A mi esetünkben például úgy, hogy muszlimunk napi ötször imádkozik, szóhasználatában minden mondatban szerepel az insha Allah, szubhanallah, mashaallah, öltözködésében követi az 1400 évvel ezelőtt Medinában megjelent Burda ajánlásait, ugyanakkor minden belső gondolatában az anyagi jólét kívánalma és dominancia van jelen.

Címkék: