Orbán Viktor és csapata túl régóta van a hatalomban ahhoz, hogy ne menjen biztosra 2022-ben, ezért sürget az idő, hogy a kormányfő előrántsa a cilinderéből a lehető legütősebb trükköt. Úgy tűnik, hogy a pedofiltörvénynek álcázott homofóbtörvény többet visz, mint hoz, ezért további ötletelés várható a kormánypárt kommunikációs élcsapatától. Ha nem jön ki egy átütő erejű kampány a Fidesztől, joggal fogják úgy gondolni a magyar polgárok, hogy Orbán Viktor és csapata elfáradt és elkopott a 12 éves kormányzásban.

Vannak olyan kampánytémái a Fidesznek, melyeket nem csak szokványosnak, de üdvözítőnek is nevezhetünk. A családtámogatási stratégia kibővítése és a gyermekvállalást ösztönző intézkedések feltétlenül ilyenek, ám a kormány maga gondoskodik arról, hogy ne ezekről az intézkedésekről szóljon a közbeszéd Magyarországon. A Fidesz ugyanis valahogy mindig úgy érzi, hogy a hangzatos kampányszlogenek nem maradhatnak ki a korteskedéséből, ezért mindig harsányabban szólnak azok az intézkedések, melyek a társadalom megosztására, az ellenzék provokálására szolgálnak, mint a szokványos ígéregetések.

Az úgynevezett pedofiltörvény például teljesen elnyomott minden egyéb témát az utóbbi hetekben, így hiába szajkózza a kormány sokadszorra, hogy családbarát politikát folytat, ez csak egy mellékzönge marad a nagy ricsajban, amit a kormány vert a nevezetes jogszabály nemzetközi és hazai fogadtatása miatt. Olykor kedve lenne az embernek Rogán Antal fülébe súgni, hogy sokszor a kevesebb több, de nagy a valószínűsége, hogy mint szinte mindent, a kampánystratégiát is Orbán Viktor irányítja.

Orbán számára, ugyanis túl sok az ideológiai ellentét ezek között, főleg azért, mert egy részük kifejezetten ellenáll a kínai és orosz nyomulásnak a kontinensen, mások viszont (köztük Orbán is) e két keleti nagyhatalom szövetségében látják a megoldást az európai szélsőjobb számára.

Pedig nagyon úgy tűnik, hogy az a szándék, hogy nagyot szóljanak a Fidesz témái abba az irányba sodorják a kormánypártot, amit már a támogatói se néznek jó szemmel. A kormánypárt ugyanis a karakteres megjelenés érdekében már Vlagyimir Putyintól, illetve a lengyel testvérpárttól a Jog és Igazság nevű formációtól kölcsönzi az ötleteket. Az orosz minta érződik például a pedofiltörvényen, de az anonim adományozás megszüntetését előíró jogszabálynak is olyan üzenete van, amit általában a keleti autokráciák szoktak küldeni saját polgáraik felé.

Időközben Orbán kezd összebútorozni olyan szélsőjobbos pártokkal, mint a Marine Le Pen vezette Nemzeti Gyűlés, vagy a Matteo Salvini irányítása alatt lévő Északi Liga. Az európai integrációt blokkolni igyekvő jobboldali pártocskák szoros szövetsége azonban egyelőre vágyálom Orbán számára, ugyanis túl sok az ideológiai ellentét ezek között, főleg azért, mert egy részük kifejezetten ellenáll a kínai és orosz nyomulásnak a kontinensen, mások viszont (köztük Orbán is) e két keleti nagyhatalom szövetségében látják a megoldást az európai szélsőjobb számára.

Nehéz lenne egy lett, litván, finn vagy lengyel jobboldali formációt meggyőzni arról, hogy a kínai, de különösen az orosz szövetség elfogadható kompromisszum lenne számukra. Orbán odáig ment a politikai pragmatizmus favorizálásában, hogy nehezen érti meg azoknak az érveit, akik épp az orosz és a kommunista befolyás ellenében határozzák meg identitásukat. A rokonszenv persze megmarad e pártok vezetőivel, és talán majd témákat is ajánlanak Orbánnak a kampányhoz. Az azonban biztos, hogy az olyan régi, már-már komédiába torkolló kampányokat nem érdemes felmelegíteni, mint a migránsok és a Soros György elleni harc, esetleg a kritikus civil szervezetek elleni boszorkányüldözés. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „A bölénypörkölt felmelegítve olyan, mintha újra elvennéd a feleségedet, akitől egyszer már elváltál.”

Szegedi Kattintós