Ismert, hogy „demokráciánkban” az elmúlt hetekben két-három állampolgár az államilag is figyelt Facebook oldalon írt olyan bejegyzéseket, melyekre Kádár János egykori rendőrkapitánya – a jelenlegi belügyminiszter – két túl szorgalmas, megfelelni akaró vidéki kapitánysága rabosította az illetőket.

Egy másik ügyben maga a rendeleti úton kormányzó miniszterelnök, Orbán Viktor – az egykori ifjúkommunista – úgy nyilatkozott, hogy „a magyarországi bíróságok és a Kúria helytelen döntéseket hoztak akkor, mikor (az egyébként nyomorban élő) gyöngyöspatai romáknak nagy összegű kártérítési összeget állapítottak meg, akik így ’munkavégzés nélkül’ jutnak forint milliókhoz – amíg neki éjt nappallá téve kell keccsölni.”

A nem hazai pálinkán felcseperedett honfitársaimnak idézem a „keccsöl” kifejezés jelentését:  „A keccsöl szó alig jövedelmező, ugyanakkor fárasztó és rengeteg időt elvevő munkát végez. Angol eredetű szó, a rakodómunkások mindennapi munkájának jellemzésére és leírására szolgál.”

Amint az a városi, tanultabb honfitársaink előtt ismert, Orbán Viktor és az ország vezetésében részt vevő 37 társa, e földi létben soha, egyetlen napot sem állt munkaviszonyban. Bérmunkát sem végeztek. Orbán, a miniszterelnök, az egyetemi tanulmányai végén még szakvizsgát sem tett le.  

Orwelli világban élünk

Ha a nép nem csőcselék, akkor nem zúzalék, hanem szervezet, különféle rendű-rangú emberek együttműködése. Az egyik ebben bővelkedik, a másik abban gazdag, s látja el a többit. A csőcselék a hasonszőrűeket állítja előre, ellenben a nép bölcsessége abban áll, hogy a kiválókat állítja élre. Azért, hogy ők szabják meg a közös élet stratégiáját, rendelkezzenek az erőforrásokkal, mivelhogy képesek őrizni a hagyományt és megalkotni az újat. Az élet minősége sokban függ attól, hogy ők milyenek: semmirekellők, önzők, közömbösek, zsenik, hősök, szentek. Elit akkor is van, ha látszólag nincsen, ha tagadják a létét, sőt olyankor működik legerőteljesebben. Az antielitisták valójában a tehetségtelenek szálláscsinálói. Azok pedig a csúcsra jutva diktatúrára kényszerülnek, mert helyzetük – mindenki tapasztalhatja Magyarországon – jogtalan.

Az elit működésének lényege egyetlen szóval kifejezhető: példa. A csúcson állók messzire látszanak. Akarva-akaratlan mutatják a többieknek, miként gondolkodnak ők, hogyan élnek. A legrégibb szakrális társadalmak igazi mértékadói – a kínai császár vagy a magyar kündü – ennek okáért sosem kormányoztak, csak éltek, mégpedig úgy, ahogy az istenség tenné a földön jártában. A későbbi idők elöljárói már markolták a kormányrudat, személyesen ítélkeztek, a csatasor élén harcoltak. Ha nem is az ég rendjét, de azt az ideát igyekeztek megtestesíteni, amit szerintük népüknek követnie kell, ha nem kíván tökéletlen és silány lenni.

George Orwell 1984 című disztópikus víziójáról annak is vannak ismeretei, aki még sosem olvasta a regényt. Az alapjául szolgáló mű – ha nem is a szokványos értelemben – de kultusz könyvvé vált, s olyan fogalmak forognak közszájon az általa megalkotott világból, mint a Gondolatrendőrség, a 101-es szoba vagy a Nagy Testvér, aki minduntalan „figyel téged”. Orwell könyve nem csupán a totalitárius diktatúrák – elsősorban a bolsevik-típusú kommunizmus – húsba vágó kritikája, hanem az egyén és az állam viszonyának örök kérdéseit boncolgató alkotás, mely minden eddig létrejött politikai rendszer elé képes görbe tükröt állítani. Ahogy mondani szokás: orwelli világban élünk.

Az 1984 a szerző másik közismert művével, az Állatfarmmal ellentétben nem a diktatórikus módszerek létrejöttét és a totális állam felépítését mutatja be, hanem a már megvalósult rémálom világába kalauzolja az olvasót. Néhány utalásból azonban rekonstruálható a rendszer kialakulása és működése.

Nagy Testvér az az álarc, amelyben a Párt a világ számára megmutatkozik

Nem tudhatjuk, hogy most valóban 1984. április 4-e van-e? A jövő világában (amely részben már megvalósult) három, egymással tisztázatlan, de valószínűsíthetően hidegháborús viszonyban álló szuperhatalom jött létre: Eurázsia és Kelet-Ázsia és Óceánia. Jelenleg írhatunk Oroszországot, az Egyesült Államokat vagy Kínát, amelyekben az állam egyén fölötti korlátlan hatalmának kiteljesedése valósult meg, de a területileg is kisebb diktatúrákban is játszódhatna bármelyik cselekmény.

Hungária, hogy csak egyet említsek a kisebbek közül, a Nagy Testvér uralma alatt áll. Senki sem tudja már, mióta vezeti ő a Pártot, honnét kormányozza országát, de mindenütt jelen lévő arcmása elől nem lehet kitérni – bárhová menjen az ember, mindenütt a vezér szúrós tekintetével találkozik. „A Nagy Testvér figyel téged.” – hirdeti a felirat. Bár értelmezhető egyszerre pozitív (ügyel rád) és negatív (megfigyel) jelentésében, ám a jövő nagy találmánya, a telekép nem hagy kétséget afelől, hogy inkább az utóbbival van dolgunk. A politikai propagandát sulykoló készülék nem csupán adó, hanem vevő is – segítségével még a privát szféra is megfigyelhető, hiszen minden lakás minden egyes szobájában található egy ilyen szerkezet. Kikapcsolni természetesen nem lehet, és a hangerőt sem lehet szabályozni. 

„A múltban egyetlen kormánynak sem állt mód­jában polgárait állandó felügyelet alatt tartani. A nyomtatás feltalálása azonban megkönnyí­tette a közvélemény befolyásolását, s a film és a rádió tovább fejlesztette ezt a folyamatot. A televízió felfedezésével, s azzal, hogy a technika haladása lehetővé tette, hogy ugyanazon a készüléken egyidejűleg adni és venni lehessen, vége lett a magánéletnek.” – vélekedett Orwell. A különféle totalitárius diktatúrák titkosszolgálatait és besúgórendszerét már ismerjük, megismerhettük 1945 és 1990 között. De az 1984 világa termékeny táptalaj a modern demokráciák kritikusainak is – elég, ha az összeesküvés-elméletek hívei rámutatnak a minket körülvevő világ mindent látó térfigyelő kameráira vagy a minden zsebben ott lapuló vevőkészülékekre, a mobiltelefonokra.

A hierarchikus társadalom csak a szegénységre és tudatlanságra épülhet. Hungária népe elképesztő szegénységben él. Noha a bőség minisztériuma fennen hirdeti gazdasági eredményeit, valójában a legalapvetőbb fogyasztási cikkek sem érhetők el a lakosság számára. A szintetikus élelmiszer épphogy kielégíti a létszükségleti igényeket, de olyan nélkülözhetetlen dolgokból van hiány, mint a cipő, a borotvapenge vagy éppen a kávé. Hungária népének gondolkodását, a politikai propagandát folyamatosan árasztó teleképen kívül egy bizarr szertartás keretében terelik a Párt számára kedvező irányba: ez a „két perc gyűlölet”. – Ugyanezt láthatják az alattvalók az óriásplakátokon is.

Kollár Erzsébet,
a rendszerváltók lelkiismerete