Mint a mesében: szűk három évet átölelő sikertörténet a tehetségről, bátorságról és kitartásról.

András elmúlt 30 éves, szobafestőként dolgozott egy nyugat-magyarországi kisvárosban. Munkabérét airbrush festmények készítésével egészítette ki, de ne „körhintás dekorációkra” gondoljon a kedves olvasó.

András magyarországi életének az vetett véget, amikor két hét alatt kidekorált egy diszkót és pofán vágta a magyar fizetési mentalitás. Nem milliókról volt szó, egy 25 ezer forintos munkadíjat képtelen volt a szórakozóhely tulajdonosa fél éven keresztül kifizetni neki.

Ekkor határozta el, hogy ő bizony külföldön próbál szerencsét, a következő fizetéskor felmondott munkahelyén. Fizetése egy az egyben elment a minimális megtakarításával együtt egy New Yorkba szóló repülőjegyre.

Sokat mesélt a kezdeti időszakról, de egyet sosem hallottam tőle, nyavalygást és sóhajtozást azzal kapcsolatban, hogy milyen rossz és nehéz az élet. Ellenben többet mesélt az Orbánék által üldözött nyitott társadalomról, a különböző etnikumú emberek együttéléséről, a toleranciáról és egymás megértéséről és elfogadásáról.

Hol lakott és ki segített neki?

Egy felületes ismeretség, ködös emlékekkel, ennyi segítségre számíthatott a földet érés pillanatában, New York-ban. Az angolja is alulról súrolta a klasszikus Tom Hatchison-féle könyvekből elérhető szintet. 4 hónapig élt a haverjával, egy indai- és egy pakisztáni sráccal egy fedél alatt egy csendes Bronxi utcában.

Munkája a megérkezéstől számított 3-ik héten lett, élete első amerikai fizetését a rákövetkező héten kapta meg. Egy szobafestő cégnél helyezkedett el, ahol manhattani lakások és házak festésével, felújításával foglalkoztak. Kezdő fizetésként 300 dollárt kapott egy hétre.

A 7-ik hónapban véglegesítették a munkahelyén és heti 600 dollárra emelték fizetését. Szintén ebben a hónapban búcsúzott el lakótársaitól és ugyanabban a házban kivett egy másik lakást.

2017. január első napján, az átmulatott szilveszter éjszaka másnapján egy felhőkarcoló felsőbb emeleti luxuslakásában dolgozott. Rendszeresen azzal ütötte el az időt, hogy amíg az egyik helység száradt, addig a munkára váró falakon rajzolgatott, festegetett, a saját örömére. Egy ilyen „művészkedését” vette észre az ingatlan tulajdonosa, akinek annyira megtetszett a skicc, hogy végül állandóra kérte azt a lakás egyik központi falára. Ennek okán ki kellett hívni a belsőépítészt is, és ez volt az a pont, amikor felpörögtek az események.

A belsőépítész felismerte a tehetséget, nagyon rövid idő alatt András az első kiállítására készülhetett, amelyet egy felkapott galériában rendeztek meg a „Nagy alma” szívében. A kiállítás hatalmas sikert aratott, kevesebb, mint egy hét alatt minden kiállított munkája elkelt. A 20 darab kisebb-nagyobb képért összesen 101374 dollár ütötte András markát.

***

András jelenleg a saját műteremlakásában él és dolgozik, képeit átlagosan 25-75 ezer dollár közötti áron vásárolják, havonta négy-öt megrendelése van.

Folyamatosan kiállításai vannak, a cikk írásakor éppen az első Los Angeles-i kiállítását szervezik, a nagy sikerrel zárult floridai után. Első kenyéradójával társként viszik a festő- és felújító céget, New York egyik legprofibb airbrush vállalkozásaként.

(A cikk főszereplőjének nevét megváltozattam – a szerk.)