Igaz történet, ami ma is válhatna példabeszéddé, mint a bibliai bölcsességek, tanulságok.

Még gyerek cipőben járt a magyar jégkorongozás. Minden válogatott meccsen kikaptunk, mint most a futballban, új, drága luxus stadionok építésének ellenére is.  A jégkorong játékvezetői bizottsága is többségében kezdő, valamikor sportoló játékosokból állt.

Irányelvként fogalmazta meg a Miniszterelnöki Sporthivatal, hogy erősíteni kell a sportágat. Kezdtünk összehozni olyan edzőmérkőzéseket, ahol az ellenfél valóban nemzetközi színvonalat képviselt! Így ösztönöztük játékosainkat a komolyabb, minőségi, nem a „a falura jó lesz”, hanem minőségi, nemzetközi színvonalú teljesítményre. Úgy adódott, hogy a csehszlovák válogatott elfogadta a maghívásunkat, játszanak egy-két meccset Budapesten, nagyobb közönségre is számítva. Csehszlovákiából több száz szurkoló is érkezett a stadionba, szakértő sportemberek, akik régen megszokták a csapatuk sikereit.

Jó lesz látni, hogyan fektetik két vállra a magyar játékosokat”!

Megbeszéltük, hogy a két válogatott meccset magyar játékvezető irányítja, neki is legyen alkalom a tanulásra. Ott kezdődött a baj, a szokásos jéghokis kakaskodások miatt, hogy a magyar játékvezető elég sűrűn, jogtalanul ítélt valamelyik csapat javára! Mondom, több estben, egymás után, már-már meggondolt következetességgel! Érthetően a magyar válogatott támogatása iránt érzett elkötelezettségből! A vendégszurkolók felháborodásuknak hangot adva, szidalmazták a bírót, fütyültek és káromkodták, ki szlovákul, ki csehül! Lényegében teljesen jogosan bírálták döntéseit!

A fiatal magyar bíró mondta később, hogy a palánk mellett állt éppen, amikor a sportágat ízlelgető hazai szurkolók a fülébe kiabálták: „Pista! Miért külföldinek kell megmondani, hogy hülye vagy”?

Lehet, hogy nem minden időszerűség nélkül emlékszem vissza erre a régi eseményre? Döntse el az olvasó, ismerve nemzetünk, büszke hazánk helyzetét a népek nagy közösségében!

Név és cím a szerkesztőségben