h i r d e t é s

Hamis számok igazolják a sportba ömlő százmilliárdokat

Olvasási idő
12perc
Eddig olvastam
a- a+

Hamis számok igazolják a sportba ömlő százmilliárdokat

2018. április 23. - 17:12

A kormánypropaganda szerint Magyarország jobban teljesítésének egyik fő eredménye, hogy jelentősen nőtt az igazolt sportolók száma, különösen a taóból támogatható csapatsportágakban. - írja az index.hu.

A siker természetesen a sport nemzetpolitikai ágazattá válásának és a tao-program áldásainak köszönhető. Az elért eredményeket látványos adatok támasztják alá, az összes versenyengedélyes sportoló száma 2017-ben meghaladta a félmillió főt, a látványsportágakban igazoltak száma pedig 155 ezerrel nőtt.

Komoly probléma viszont, hogy mindkét adattal kapcsolatban erős kételyek merülnek fel. 

Sikernek álcázott kudarc

Nem vitás, hogy a fideszes sportpolitika kezdete és a tao-támogatás bevezetése óta elköltött irgalmatlanul sok pénz eredményeként ma többen sportolnak Magyarországon, mint korábban. Legalábbis versenyszerűen biztosan.

DE VAJON MEKKORA SIKERNEK SZÁMÍT AZ EREDMÉNY, HA SOKKAL KISEBB, MINT VÁRTÁK, VISZONT SOKKAL TÖBBET KÖLTÖTTEK RÁ, MINT TERVEZTÉK? 

Tán meglepő, de a növekedés mértéke lelombozó az ígérthez képest. Akár a zászlóshajónak számító futball adatait vesszük, akár az összes igazolt sportoló számát nézzük valamennyi sportágban.

2017 őszén Szabó Tünde büszkén jelentette be, hogy a versenyengedélyes sportolók száma átlépte a félmilliót. Csak azt felejtette el hozzátenni, hogy ez a szám a 2013 óta regisztrált összes sportolót jelenti. Legalábbis az Országos Sportegészségügyi Intézet tájékoztatása szerint a nyilvántartási rendszer 2013-as indulása óta ők összesen 500 798 sportolót regisztráltak.

2017-BEN VISZONT EGÉSZEN PONTOSAN 394 806 SPORTORVOSI ENGEDÉLYT ADTAK KI, AZAZ MAXIMUM ENNYI ÉRVÉNYES VERSENYENGEDÉLLYEL RENDELKEZŐ SPORTOLÓVAL SZÁMOLHATUNK.

A vonatkozó törvény szerint ugyanis érvényes sportorvosi engedély nélkül még az edzések látogatása is tilos, a versenyzésről már nem is szólva. Kivéve a biliárd, bridzs, darts, golf, modellezés, sakk és pétanque sportágak versenyzőit, de az ő számuk nem igazán fedi a különbséget. Hogy a maradék 100 ezer korábban regisztrálttal mi lett, jó kérdés, de érvényes versenyengedélye nem volt.

A sikerszám még rosszabbul néz ki a korábbi remények tükrében. Simicskó István – az akkori sportért felelős államtitkár – 2015-ben még azt jósolta , hogy 2018-ra 500 000 utánpótláskorú igazolt sportoló lesz Magyarországon. Ehhez képest 2017-ben a felnőtteket és a szeniorokat is beleértve tudtunk százezerrel kevesebb érvényes igazolással/versenyengedéllyel rendelkező sportolót felmutatni.

Forrás: index.hu

A növekedés ára

Miközben a statisztika elmaradt a tervektől, a sportra és különösen a taóból támogatható csapatsportokra fordított közpénz mennyisége megnőtt, messze felülmúlva a kormány várakozásait.

2016-ban például a becsült 64-69 milliárd forint helyett végül 113 milliárd forintnyi tao-támogatás jutott a sportra, összesen pedig már 522 milliárd forintnál járunk.

De még ez sem fejezi ki teljesen a programra költött közpénz mennyiségét. A taós beruházások ugyanis típusuktól függően a társasági adóból származó támogatáson felül 10, 30 vagy 50 százaléknyi önrész bevonását is igénylik, amit az esetek döntő többségében a helyi önkormányzat fizet, szintén közpénzből.

AZ MLSZ ADATAIVAL SZÁMOLVA A LABDARÚGÁSBAN AZ ÖNRÉSZ TOVÁBBI 50 MILLIÁRD FORINTOT JELENTETT A 229 MILLIÁRD FORINTNYI, MÁR TÉNYLEGESEN FELHASZNÁLT TAO-TÁMOGATÁSON FELÜL.

És persze az eltérített társasági adón kívül is mérhetetlenül sok állami pénz érkezett és érkezik a taós és nem taós sportágakba egyaránt, működési támogatásként és létesítmények fejlesztésére. A 2018-as év magyar állami költségvetése már 190 milliárd forint sporthoz kötődő költéssel tervez, a kieső társasági adóbevéteken felül.

Ebből mindössze 1 százalék (1,9 milliárd forint) jut a szabadidősportra, beleértve a diák- és hallgatói sportot is. A maradék a versenysporthoz és annak utánpótlásképzéséhez kötődő működési és fejlesztési kiadás, és erre megy majd a taóból várható, minimum 100 milliárd körüli összeg is.

 

Simicskó István az Emmi sportért felelős államtitkára a kerület országgyűlési képviselője a 2015. augusztus 12-én felavatott fitneszparkban. Fotó: Soós Lajos Forrás: index.hu

De nincs az a pénz, ami elég lenne. Seszták Miklós városában, Kisvárdán hiába épült stadion, fociakadémia és a sportcsarnok is készül, a kézisek így is einstandolták az EU-s pénzből épített roma oktatási központot. Konditermet csináltak belőle, ahová a helyi cigányok elmondásuk szerint be sem mehetnek.

A preferenciákat jól érzékelteti az is, hogy amíg a futballban a létesítmények fejlesztése messze megelőzte az igényeket, addig a mindennapos testnevelés 2012-es bevezetése után még két év kellett a szükséges feltételeket megteremtő Nemzeti Köznevelési Infrastruktúra Fejlesztési Program beindításához.

A program I. ütemében 26 tornaterem és 25 uszoda építése volt a terv. Az uszodák közül egy sem készült el az ígért határidőn belül, és bár a programnak az eredeti tervek szerint már a második ütemnél kellene tartania, cikkünk írásáig az első ütemben vállalt 51 létesítményből mindössze 30-at adtak át. A program I. ütemére nagyjából 25 milliárd forint jutott, futballstadionokra nagyjából 350 milliárdot szánt eddig a kormány.

A magyar sikerszámok

A kormány annyira büszke a tao-program sikerére, hogy külön hirdetésben kommunikálja, micsoda növekedés történt a társasági adóból támogatható hat sportág igazolt sportolóinak számában. A hirdetés több szempontból is értelmezhetetlen, de ami ennél nagyobb baj: finoman szólva is félrevezető, sőt talán hazugnak nevezni sem túlzás.

Komoly probléma, hogy hirdetés nem közli az adatok forrását és pontos idejét, mivel egyazon év vonatkozásában is jelentősen eltérő hivatalos számok léteznek, illetve az igazolások évenként szükséges megújítása miatt egy éven beül is igen eltérő számokat kaphatunk az adatlekérés időpontjától függően. Ez a kisebb létszámú sportágak (vízilabda, röplabda, jégkorong) esetében súlyosan torzíthatja az eredményeket, például egy túlzottan alacsony kiindulólétszám megadásával arányaiban sokkal nagyobbnak állítható be a fejlődés. Ügyesen választott időpontokkal akár a valós tendenciákat meghazudtoló adatsor is összeállítható.

A hirdetés annyira slendrián, hogy mind a kormány javára, mind a kormány kárára előfordulnak benne tévedések. A jégkorong 2305 fős adatával szemben a Magyar Jégkorong Szövetség 2016-ban kiadott fejlesztési stratégiájában 2011 vonatkozásában 3554 játékos szerepel, azzal a megjelöléssel, hogy „tényadat”. Ugyanakkor vízilabdában meg érthetetlenül alacsony számot választottak, ha 2017 júniusában kérdezték volna le az adatokat, akkor 10 665 játékost írhattak volna eredményként a 6708 helyett.

És persze a szédítő növekedés sem mindig olyan őrült jó dolog. A röplabdásoknál például 2017 augusztusáról októberére bombasztikus módon 25 százalékkal nőtt az igazolt játékosok száma, míg a versenyengedélyes röplabdázók száma megduplázódott (2750–›5353). De miért? Mert tavaly a röpi is taós sportág lett, és szeptember közepén adhatták be a klubok az első pályázatot.

ABBA PEDIG MINÉL TÖBB JÁTÉKOST ÍRT BE VALAKI, ANNÁL JOBBAN JÁRT.

Mégis hol bujkált eddig ez a több ezer last minute leigazolt, illetve nyilvántartásba vett röplabdázó? És vajon hol lesznek, ha már elfogadták a beadott tao-programokat?

Az igazolt strandröplabdások száma több mint duplájára nőtt Fotó: Koszticsák Szilárd Forrás: index.hu

Az sem evidens, hogy a megnövekedett forrásokból tényleg a magyar utánpótlás profitál, legalábbis a második legtöbb támogatást begyűjtő kézilabdában biztosan nem. A sportágban mindenre és mindenkire jut pénz, főleg amióta Kocsis Máté a szövetség elnöke, csak ezzel épp a saját nevelésű fiatalokat sikerült kiirtani a legtöbb női NB I.-es csapatból. Az 1,6 milliárd tao-támogatásnál járó Kisvárdában például március elejéig  a csapat által lőtt 397 gólból összesen 6-ot szereztek 21 évesnél fiatalabb játékosok. A magyar bajnokság góllövőlistáján egyébként az első 30 között mindössze 11 magyar játékos volt. 

A hirdetést az silányítja végképp egy rossz viccé, hogy még a benne szereplő adatok között is súlyos elentmondás van. Ha ugyanis összeadjuk a növekményt az egyes sportágakban, akkor nem 155 ezer fővel több igazolt sportolót kapunk, hanem 180 692-vel. Hogy akkor miért nem ezt írták, ki tudja.

Az viszont nem kérdés, hogy a növekmény több mint felét a futball adta, ezért érdemes egy kicsit jobban megnézni, hogy mi a valóság az adatok mögöt.

A tízmillió focizó gyermek országa

A Fidesz sportpolitikájának legnagyobb büszkesége és leglátványosabb eredménye a labdarúgók számának ugrásszerű növekedése.

A KORMÁNY SZÁMAI ALAPJÁN 2017-BEN KÖZEL NEGYEDMILLIÓ IGAZOLT FUTBALLISTA VOLT MAGYARORSZÁGON, AMI EGYSZERŰEN NEM IGAZ.

A hirdetésben szereplő adat az MLSZ 2016. június 1-i statisztikájából származik. Ekkor Magyarországon 167 818 ezer igazolt labdarúgó volt, az „igazolt” kifejezés általánosan bevett és hivatalosan is használt értelmében. Ebben a számban benne van mindenki, férfi és nő, az óvodásoktól a szeniorokig.

A maradék döntő többségét az úgynevezett „Bozsik intézményi regisztráltak” adják. Ebbe a kategóriába azok az 4–14 éves gyerekek tartoznak, akik az oktatási intézményeknek szervezett Bozsik-program résztvevői, szemben az egyesületeknek szervezett Bozsik-programmal.

A Bozsik intézményi regisztráltak nem igazolt játékosok, mivel nincs igazolásuk. Azért nincs, mert nem játszanak egyesületekben, az igazolás pedig pont azt jelenti a sportban, hogy az illető egy adott sportegyesület vagy sportklub tagja. Az intézményi regisztráltaknak ebből fakadóan versenyengedélye sem lehet, így nem is vehetnek részt az igazolt sportolóknak rendezett versenyeken. 

A különbséget az MLSZ-nél is szeretik elkenni, hogy minél magasabb számot mondhassanak. Ezért használják lelkesen a „regisztrált” kifejezést, mert így még a középiskolásoknak rendezett Fair Play Cup résztvevőit is beleszámolhatják a létszámba (a hirdetésben írt 250 ezerben ők is benne vannak).

Az adminisztratív szempontoknál is lényegesebb különbség, hogy az igazolt sportoló felkészítését a klubjánál vagy egyesületénél dolgozó szakképzett edző irányítja, úgynevezett edzések keretében. Az intézményi program résztvevői ezzel szemben ideális esetben heti kétszer részt vesznek egy játékos foglalkozáson az óvodában vagy iskolában, amit egy olyan pedagógus vezet, aki elvégezte a 30 órás, háromnapos továbbképzést. 

Kevésbé ideális esetben valamikor az évben egyszer felírták őket a támogatás begyűjtéséhez, és aztán soha többet semmi közük nem volt az egészhez. (Ez egyébként előfordul az egyesületi programban leigazolt gyerekekkel is.)

Gyerekek fociznak a Debreceni Labdarúgó Akadémia edzőközpontjában 2013. április 27-én. Az edzőközpont Debrecen-Pallagon 13 hektáron épült fel 15 milliárd forintból. Fotó: Czeglédi Zsolt Forrás: index.hu

A két kategóriát összemosni azért is nagyon fals, mert az MLSZ is pontosan tudja, mekkora különbség van köztük. Ezért is korlátozza szigorúan az igazolt játékosok részvételét a Bozsik Intézményi Program rendezvényein. 

(Ha a regisztrált játékosokat) január 1. után igazolják labdarúgó egyesületbe és játékengedélyt váltanak ki nekik, a tanév végéig részt vehetnek az Intézményi-programban

– írják a program eljárási rendjében.

De az is egyértelművé teszi a dolgot, hogy az MLSZ 2017-es tao-programjában 191 548 fő szerepel a versenyrendszereiben részt vevő igazolt sportolók létszámaként, ebben a labdarúgáson kívül a futsal és a strandfoci művelői is benne voltak.

Nemcsak a kategóriákkal való trükközés a gond a futballban, az utánpótlásra vonatkozó statisztikákra általánosságban is igaz, hogy a hivatalos adatokat érdemes komoly fenntartásokkal kezelni. Ugyanis több tényező is arra ösztönzi az egyesületeket, illetve az edzőket, csoportvezetőket, hogy mesterségesen felduzzasszák a számokat. A két legfontosabb ilyen faktor, hogy több gyerek után több támogatást lehet igényelni, illetve hogy a felsőbb osztályokban szereplő kluboknak kötelező utánpótláscsapatot indítani a különböző korosztályos bajnokságokban. Mindebből pedig ijesztő számban születnek az átlagban tíz-húsz góllal elvert, a meccseket létszámhiányosan kezdő utánpótláscsapatok, amiket esetenként a szezon előtt rántottak össze, lényegében az utcáról.

Furcsa növekedés

Túl azon, hogy az MLSZ saját adatai csúnyán alávágnak a büszkén hirdetett 250 ezer főnek, a közölt számokból egy igen különös fejlődés képe rajzolódik ki.

Nevezetesen, hogy a Bozsik-programon kívül, vagyis az U15-ös korosztálytól felfele lényegében alig volt növekedés a játékosok számában 2014 óta. Sőt, még némi csökkenés is történt. Akár az elköltött pénzre, akár a létszámnövekedés folyamatos sikerpropagandájára gondolunk, a jelenség minimum sokkoló. De ha az összes igazolt játékos számát nézzük, a fejlődés mértéke akkor is borzasztóan lelassult, alig 6000 fővel nőtt két év alatt.

A szövetség tao-programjaiban közölt adatokból pedig az derült ki, hogy az igazolt játékosok számának növekedése leginkább a 13 évesnél fiatalabb játékosoknak köszönhető. Az ő számuk a tavalyi évhez képest 27 518 fővel nőtt, ami még úgy is egészen elképesztően magas szám, hogy a futsal és a strandfoci is benne van.

Bozsikos számgyártás

A baj csak az, hogy a 13 évnél fiatalabbakra vonatkozó adatokat nem könnyű komolyan venni. Akár az intézményi, akár az egyesületi programról van szó, a csapatoknak csak évi pár tornán kell szerepelniük, amúgy a kutya sem látja, hányan vesznek részt valójában a foglalkozásokon, viszont az edzők és csoportvezetők anyagilag is motiváltak minél több gyerek regisztrálásában vagy leigazolásában.

Mi 2016 novemberében kaptunk legutóbb részletes, nemekre, korcsoportokra és megyékre lebontott adatokat az MLSZ-től. Ha ezeket az adatokat összevetjük az egyes  korcsoportok népességével, akkor esetenként egészen hihetetlennek tűnő eredményt kapunk.

PÉLDÁUL HOGY A NÓGRÁD MEGYÉBEN ÉLŐ 9-10 ÉVES FIÚK SZÁMÁHOZ KÉPEST 43 SZÁZALÉK AZ EGYESÜLETI ÉS INTÉZMÉNYI PROGRAMBAN REGISZTRÁLTAK ARÁNYA.

Ha ez tényleg igaz, akkor most azonnal húzzon le mindenki Nógrádba tanulmányozni a csodát, mert ilyen valószínűleg a világon nincs. Legfeljebb Somogyban, ahol 42,5 százalékot teljesítettek ebben a korosztályban, esetleg Hajdú-Biharban, ahol az 5-6 éves fiúknál hozták a 40 százalékot. Papíron legalábbis. Harminc százalék feletti teljesítményből meg annyi van, hogy megszámolni is nehéz. Hivatalosan a megyéink felében a teljes 4–14 éves korosztály nagyjából egyharmada igazolt vagy regisztrált játékos volt 2016-ban.

A futballban tehát elég komoly számháború zajlik, ami a politikával keveredve végképp elfajult. Pedig a statisztika pumpálásánál valamivel fontosabb kérdés lenne, hogy milyen edző jut a gyerekeknek.

Néhány másféle szám az eredményekről

Az Európai Bizottság megbízásából végzett európai sportolási szokásokat vizsgáló közvélemény-kutatás legújabb adatait az Eurobarométer 2017-es Sport és fizikai aktivitás című kiadványában publikálták. A kutatás szerint Magyarországon a megkérdezettek 9 százaléka mondta azt, hogy rendszeresen sportol, ami 6 százalék visszaesés 2013-hoz képest. A némi rendszereséggel sportolók aránya 24 százalék volt, ami egy százalékpontos növekedést jelent, ugyanakkor a ritkán sportolóké csak 14 százalék, ami 4 százalékpontos csökkenés. 2017-ben a megkérdezettek 53 százaléka válaszolta azt, hogy soha sem sportol, ez 9 százalékpontos emelkedést jelent 2013-hoz képest.

Érdekesség még, hogy az EU 28 tagállamából Cipruson és Magyarországon mondta azt a válaszadók legkisebb része (11%), hogy azért sportol, mert örömét leli benne. Ugyanakkor nálunk mondták a legtöbben (szintén 11%), hogy a versengés tartja őket távol a sportolástól. 

index.hu