Najó, NER lovag nem voltam. Ha mindenáron a középkori fordulatokkal szeretnék élni, talán fegyverhordozónak mondanám magam, vagy olyan kígyónyelvű csávónak a gyűrűk urából, aki áll a király mellett és belesúg a fülébe valami gonoszat. A Nemzeti Együttműködés Rendszere amúgy több ízben is hasonlóságokat mutat a régi jobbágyrendszerre, amelyben földesurak a saját kis birtokukon halálra szopathatják a parasztokat, de azért nekik is csak egy uruk van; a király. 

Napra pontosan tíz évre a 9/11 néven elhíresült terrortámadás napján húztam fel legjobb öltönyömet (amit még a pénzzel csajozós bloghoz vettem), hogy első munkanapomat megtegyem a hivatalban. Sőt csupa nagybetűvel; A HIVATALBAN. Polgármesteri titkár - ez állt a munkaszerződésemen, amit a munkába állásom után két héttel írtunk csak meg, de ez nem tántorított el attól, hogy lelkesen főzzem a kávét és fénymásoljam az aktákat hőn szeretett Polgármester Uramnak. De ne szaladjunk annyira előre. 

2011 nyarán amikor a Mennyi pénz kell az esti csajozáshoz blog? befutott elég sok embert ismertem meg, mondhatni szintet léptem a vidéki startupos yuppie szerepből, s már olyan arcokkal együtt is toltuk a yäger-redbullokat, akik addig maximum azt mondták nekem, hogy egy yäger-redbull lesz. Mivel addig az online világban voltam afféle tanácsadó-social media specialist (2011-ben még nem volt mindenki az, akkor még mindenki DJ akart lenni), ezért kézenfekvő volt, hogy a bloggal igen komoly referenciát lehet megvillantani, ami be is jött. Volt egy csávó, aki ismert egy csajt, aki véletlen leszopott én meg kinyaltam egy szakadt piros golf 1-esben és bár napokig köpködtem a drótállagú pinaszőrt, de csak beajánlott a hivatalba, hogy van itt egy csávó, aki érdekes lehet jövőbeni online kampányokban. Személyesen a polgi fogadott az első interjún, ahol magamról kellett mesélni én meg jól elmondtam, hogy többre értékelem a kokaint mint a kumiszt (egy jobbikosnál ez már kiesés), hiszek az online lehetőségekben (ellenben az offline kopogtatásnál) és nagyjából mindent megszerzek ami neten elérhető, legyen az gyilokpornó, Örkény összes vagy éppen Thomas a gőzmozdony a csemetéinek. Jókat vihoráztunk, majd a csávóban körvonalazódott, hogy érdemes lehet velem kezdenie valamit, mert az éppen csak épülőben lévő Fidesz hatalom még nem elég kiterjedt ahhoz, hogy olyan fiatal szakemberek is álljanak az első sorban mint én. Akkoriban sok politikusnak még nem is volt facebookja, weboldala is csak az a minimális gagyi, amit valami fideszhez közeli mutyivállalkozó eladott nekik jópénzért, s közben csak egy wordpress oldal, ingyenes sablonnal és ócska photoshoppol headerképek, amin pixele outer glow jelezte a hozzá nem értő kezek munkáját. 

A Hivatalban óvatos emberek dolgoztak. Kapásból fél év volt a próbaidő, amire már előre alá kellett írni egy titoktartási nyilatkozatot, vagyis kellett volna, ha megtalálja a személyügyis csaj a sablon word doksit. De nem találta meg ezért hét évet húztam le enélkül. Az erkölcsi bizimet is be kellett volna adnom, de stílusosan elfelejtettem, így mondhatni az átvilágításon oly könnyen mentem át, ahogy manapság Lőri nyeri a tendereket. De akkor még más világ volt, a regnáló hatalom frissen megszerzett 2/3-ával annyira elképzelhetetlennek tartotta, hogy valaki szánt szándékkal kárt akarjon okozni belülről, hogy meg sem fordult a fejükben, hogy lehetnék kém, tömeggyilkos vagy akár maga Soros György. Ezt jól jelzi, hogy hivatalba lépésem után alig pár hónappal személyesen találkozhattam a fő atyaúristennel Viktorral, méghozzá úgy, hogy nem volt előtte semmi bombavizsgálat vagy ilyesmi. Az akkor még kevésbé pocakos figura simán besétált a portán, hogy váltson pár szót a fociról az öreg recepcióssal, majd felsétált az irodába hozzánk. Most ne értsetek félre, nem állna soha szándékomban embert ölni, még akkor sem, ha Viktorról van szó, de érted akár lehetett is volna. Nuku ellenőrzés, nuku titoktartás, ilyen erővel hamis személyit is adhattam volna le, ezek az idióták az sem veszik észre. Kész szerencse, hogy nem akartam rosszat. Akkor még... /kacsint

De, hogy mi vitt rá, hogy én egy nyíltan politikai munkát vállaljak? Önnön naivitásom. Én abban a rendszerben nőttem fel, akkor voltam pincér tanuló inas, mikor a 2006-os zavargások voltak. Közvetlen utána a világválság, amit hiába akarnak sokan mondvacsinált manipulációnak beállítani, az bizony a magyar vendéglátásban (ahol én akkoriban voltam) bizony éreztette a hatását. Nem utáltam a szocikat, sőt Gyurcsány híres beszédét mai napig nem kontextusából kiragadva kezelem, de azt azért beláttam, hogy nem jó ami van. Bár a Fidesz első kormányzására nem nagyon emlékszem, lévén alig voltam tizenpár éves, de ez nem is különösebben érdekelt. Az érdekelt, ami sok akkori kortársamat, hogy tenni valamit az országért és mivel a halálcsillagot sem egy nap alatt építették, ezért úgy gondoltam, hogy piciben, helyben azaz patriótaként kezdeni valamit, nem feltétlen utolsó dolog. Persze a barátok már az első hónapokban szopattak a pártkatonasággal, de ezen azért túltettem magam. Motivációm egyszerű volt; olyan dolgokat akartam csinálni, ami hasznára van az embereknek, s mellette biztos fizetést és kiszámítható jövőt vizionáltam. Mivel előtte is irodában dolgoztam, így nem volt újdonság a 8-16-ig munkaidő, a menüs ebédek, a céges teló, meg laptop, szóval mondhatni kellemes volt a pedigré, de csak eleinte. Ismételten felhívom a nagyérdemű figyelmét, hogy 2011-et írunk, amikor még a céges mobil, korlátlan használattal, ráadásul mobilnettel még igencsak burzsoá dolog volt az átlagemberek között. A fizetés mondjuk  szar volt, ha jól emlékszem 120k nettó, amire rájött egy két kilós kafetéria, de már jó előre jelezte nekem az összes ott dolgozó haver és ismerős, hogy az ilyen munkát nem a bejelentett fizuért vállaljuk, hanem a juttatásokért. Erről viszont majd később.

***

Szóval politikai tanácsadó voltam, akkor miért is titkárként alkalmaztak?

A köztisztviselői bértábla eleve egy érdekes dolog. Nem az számít, hogy mit tudsz, hanem, hogy miről van papírod. Így esett meg az a dolog is, hogy a negyven éve hivatalban dolgozó, még csak nem is osztályvezető nőci, hét diplomával a ridiküljében, közel egymillát keresett forintban úgy, hogy tulajdonképpen aktákat tologatott és három évente elvégzett valami büfészakot. Munkáját egy kis túlzás nélkül is egy betanított majom is el tudta volna végezni, de ez ebben a szférában nem számít, mert a bértábla szorzói kötöttek. Ennyi év jogviszony, ennyi diplomával egyenlő 6-os fizetési szorzó. Pont. Közben a frissen diplomázott tehetségek, akik a belüket kidolgozták, örültek ha megkapták a 120 nettóban. 

Az én papírjaim száma elég véges, ha a prosectura legdicsőbb balladáját kéne idéznem, azt mondanám magamról, hogy 

nincsen túl sok iskolám, hát kapd be a tököm kiskomám!

De tényleg, van egy szakmunkás vizsgám, meg van egy pár olyan képzésem, ami szart sem ér (igen, még éreccségim sincs, geci) így a bértáblás fizum lett volna 80-90 ezer forint. Mondtam is a polginak, hogy azért a kommunista vicceknek is vannak határai, így közszolga helyett egyedi munka törénykönyvés dolgozó lettem, egyedi fizetéssel. Mivel egy polgármesteri hivatalban politikai tanácsadó posztot csak köztisztviselőként lehet betölteni, határozott idejű szerződéssel (ami egy adott tisztséghez szól, például megegyezően annak a politikusnak a határozott jogviszonyáig, akinek tanácsot adsz). Tehát addig lehetsz tanácsadó, amíg az a személy akinek tanácsot adsz, az hatalmon van. Ha a polgit leváltják, te mész vele. Ha újraválasztják, akkor újra megbízhat. Ilyen egyszerű. Mivel munkatörvénykönyvés voltam az én szerződésem határozatlan időtartamú volt, ami rém viccesen jött volna ki, ha megvárom egy esetleges váltás végét, mert akkor bizony bajosan rúghattak ki volna, de ez már egy olyan sztori amit soha nem tudunk meg. (Mert nemrég felmondtam a gecibe, ugyebár...)

Így lettem hát titkár, ami rém viccesen hangzott, főztem a kávét, fénymásoltam, naptárt egyeztettem, szabóhoz meg suszterhoz jártam, szóval tipikus olyan dolgok amiket egy titkár csinál. Ez időtájt sokat néztem valami ludvnya kedvéért az Ördög pradat visel című alkotást, amelyben Anne Hathaway karakterét sanyarú sorsommal tudtam párhuzamot kötni, de szerencsére az asszisztencia feladatai kezdtek szépen lassan háttérbe szorulni és elkezdődött a kreatív gondolkodás, ezért megkíméltem főnökömet egy drámai hivatali-telefont-szökőkútba-baszós jelenettől. Pedig feladataim nem voltak kevésbé könnyűek, mint a neveletlen hercegnőnek, s bár harry potter kéziratot nem kellett szereznem, de csomó más hasonlót igen. Belső körökben hatalmas tiszteletnek örvendő, tanár urak, művész urak és bácsik mindenféle szar műveit kellett bemagolnom, aláíratnom velük olyan dolgokat, hogy igen felhasználhatjuk kampány célra a műveiket, tíz rugót fizetnem olyan alkesz színészeknek egy kis szereplésért, akiket a közönség bár imádott, de a kulisszák mögött összeszarták magukat és mindenféle homályos eredetű, féllegális dolgot, amiket bár a jog nem igazán tud megfogni, erkölcsileg semmikképp nem helyes. Ebben a tekintetben kimondottan hasonlítottam Doug Stamper karakterére, a House of Cards-ból, s bár én egy ribancot sem öltem meg, de voltak súlyos pillanatok.  

Megasztáros koncert cserébe egy interspárért

Hogy valami konkrét sztorit is mondjak, így a bevezető poszt végére, elmesélem azt legális korrupciót, amivel először találkoztam a munkám során. Csordogál a nap, minden fasza, választásokig még van közel két év, mindenki nyugodt, mindenki happy. Jön a spár, hogy megvett egy bizonyos méretű telket a város ezen pontján és szeretne ott egy interspárt csinálni, kéne engedély. Persze már a tárgyalásra úgy jöttek, hogy minden titkár és titkárnő ajándékot kapott (ez fontos, jegyezzétek meg a későbbiekre, mert a titkárság lekenyerezése előnyt jelent, ha további időpontok kérésére kerül sor), a férfiak drága borokkal megrakott kosarakat, a nők értékes piperecuccokat kaptak, szóval nettó 50 rugós csomag várt mindenkire, kivéve a polgira meg a jegyzőre. Ha ők kapnának valamit az már korrupcó, tetszik érteni? Szóval mondja a figura, hogy akar itten egy interspárt, ekkora lenne, ennyi embernek adna munkát ésatöbbi. Tulajdonképpen nem is várta meg, míg a polgi bármit kérdez, hanem ő maga mondta, hogy ha tárgyév decemberéig megvan az alapkőletétel, akkor mondjuk egy tizenötmilliós beruházásig a cégcsoport igen hálás lesz. És akkor itt most álljunk meg egy pillanatra. Mi is történt? A polgi vagy a jegyző gazdagabb lett? Látszólag nem. A választott beruházás, egy ingyenes koncert és családi nap lett, ahol az egyik megasztáros gádzsi jött el, amelyre még a szomszéd falvakból is átjöttek az emberek, konkrétan közel tizenkétezer ember volt ott az esti csúcskoncerten, amit persze a polgi konferált fel a spáros figurával együtt. Tanulság? Mondjátok el kommentben Ti?

Forrás: Szíveslátás, vendéghányás...