Az Országos Gyermekjogvédelmi és Örökbefogadási Hatóság adatai szerint Romániában 17 425 olyan gyermek él, akinek mindkét szülője külföldön dolgozik. Az országban összesen 94 896 olyan gyerek van, akinek egy vagy mindkét szülője külföldön vállal munkát. A 16 302 hátrahagyott gyermekről a rokonságból kiválasztott személy gondoskodik, 1558 kiskorú a szociális védelmi rendszer keretében nyújtott szolgáltatásban, elhelyező központoknál, vagy más családoknál van elhelyezésben.

László Éva pszichológus, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociális munka tanszékének elmondta, a tíz évvel ezelőtti időszakhoz képest történtek előrelépések ebben az esetben. Az akkori törvénykezés nem kötelezte sem a tanintézményeket, sem pedig a szülőket arra, hogy bejelentsék a hatóságoknak az ilyen eseteket, ebből kifolyólag alakult ki az a helyzet, amely során akár évekre is egyedül hagyták a szülők a gyerekeiket.

A jelenleg hatályba lévő gyermekvédelmi törvény kötelezi a szülőket, hogy ilyen esetben bejelentést tegyenek a polgármesteri hivatal szociális osztályán, a szociális munkásoknak pedig ellenőrizniük kell, hogy az ideiglenes gyámságot vállaló személy, képes-e eleget tenni ennek a kötelezettségnek. A megbízott szülőknek vállalniuk kell a felelősségét a gyermek nevelésében, biztosítva a megfelelő életkörülményeket. Ismerniük kell a gyereket, eleget téve a kiskorú igényeinek, elérve azt, hogy a gyerek ne versengjen, hanem együttműködjön a szülőkkel. A jelenlegi törvény értelmében ugyanakkor az oktatási intézmények is szigorúbban ellenőrzik az ilyen eseteket.

A pszichológus szerint egyre jellemzőbb az a gyakorlat, hogy a külföldi munkaadók egy része a munkaszerződés megkötésének feltételei során kötelezi a szülőket arra, hogy hivatalos okirattal bizonyítsák, minden gyermekvédelmi kötelezettségnek eleget tettek az itthon maradt gyermekük érdekében.

Erre a helyzetre válaszként születtek azok az intézkedések is, amelyek kötelezővé teszik, hogy az országból való kilépéskor kiskorú gyerek esetén a szülőknek kötelező felmutatni a közjegyző által jóváhagyott felhatalmazást. A gyermekvédelemben dolgozó szakemberek szerint a hivatalosan bejelentett esetek számát jóval meghaladják az erre vonatkozó reális adatok.

László Éva kifejtette, a szociális osztály alkalmazottai egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra is, hogy a külföldön élő szülők és az itthon maradt gyermekek közt hatékonyabb legyen a kommunikáció, ugyanis egyre hangsúlyosabban jelen van az úgynevezett határokon átnyúló családok konstruktuma.

„A gyermekek esetében nem az életkor határozza meg azt, hogy a szülők távolmaradása traumatikus hatást vált-e ki. Ezt elsősorban az határozza meg, hogy az érintett személyek hogyan tudnak erre rákészülni, mint család. Ilyen esetben csapdahelyzet, hogy sok szülő úgy véli, előnyösebb az, ha kevésbé tartja a kapcsolatot a gyerekével, hogy ne okozzon traumát, ezt követően pedig hazalátogatáskor próbálja pótolni ezt a hiányosságot. Ilyen esetekben lehet fontos szerepe egy szociális munkásnak, aki megfelelő tanáccsal látja el a szülőket.

A pszichológus szerint az ilyen helyzetek súlyosságát nem feltétlenül a fizikai távolság, hanem a szülő és a gyermek közt fenntartott kapcsolat határozza meg. A belföldön élő családok esetében is sok a negatív példa, vannak olyan szülők, akik bár fizikailag jelen vannak, a gyerekek számára mégis elérhetetlenek, mert a gyerek nem mer hozzájuk bizalommal fordulni. Mindkét esetben az a kérdéses, hogy milyen mértékben hanyagolják a kiskorúak nevelését. „Azoknak a családoknak az esetében, ahol már a kezdetekkor konfliktusokkal, elhanyagolással terhelt volt a viszony, sokkal nehezebb kiépíteni egy hatékonyabb kapcsolattartási módszert”.

László Éva úgy véli, a társadalmi nyomás is egyre jelentősebb az ilyen helyzetben lévő családtagokon, ami elsősorban a gyermekek helyzetét nehezíti.

„Ez az előítéletekkel teli gondolkodás oda vezet, hogy sokszor a gyerekeket címkézik meg. Sok esetben a hátrahagyott kiskorúak nem attól szenvednek, hogy nincsenek fizikailag mellettük a szüleik, hanem azért, mert például az iskolai környezetben beszédtémává válik a családi helyzetük”.

A szakember szerint erre az jelenthet megoldást, ha az iskolák és a szociális osztály között szorosabbra fűzik az együttműködést. Kolozsváron ilyen tekintetben pozitív példának számít, a szociális osztály alkalmazottai és az iskolák közt rendszeres az egyeztetés, a pedagógus káderek felvilágosítása.

A polgármesteri hivatal szociális osztályának alkalmazotta szerint sok esetben az érintett családtagok nehezen értik meg, hogy ezeknek a preventív intézkedéseknek nem az a fő céljuk, hogy a hatóságok előtt felelősségre vonják a szülőket, hanem az, hogy minél hatékonyabban segítsenek összetartani a családokat.

Szerző: Ambrus István / transindex.ro