Elsőként mindenképpen szükség lesz hozzá egy gyerekre, egy 3 körüli kisfiúra. Ennek a kisfiúnak mindenképpen meg kell ütnie a homlokát például ágyon ugrással és lendületből találkoznia kell az éjjeliszekrény sarkával.

Ezek után szükség lesz a szüleire, akik azonnal beviszik a gyereket az esztergomi kórház sürgősségijére.

Végül szükség van egy orvosra, aki beszáradt ragasztóval kezeli a mély és vérző sebet. Teszi ezt annak ellenére, hogy az asszisztens jelzi az orvosnak, hogy ez nem lesz jó, várjon egy kicsit, elszalad és hoz egy újat. Erre az orvos közli vele, hogy jól lesz ez.

Hát nem lett jó bazdmeg!

Egy másik orvos látván a sebet csak annyit tud mondani, ezzel már semmit nem lehet csinálni, majd 6-7 éves korában meg lehet plasztikázni, mert csúnya, mély heg marad a gyerek fején. Igénytelen, fércmunka.

Hogy hívják az orvost? Lényegtelen.
Tényleg Esztergomban történt? Lehet.
Mikor? Nem rég.
Miért ezek a kérdések? Mert az ilyen orvosnak is vannak személyi jogai. És tök mindegy mit csinál az ember, a seb az seb, az ellátás meg olyan, amilyen.
Mi a cél? Remélem eljut a cikk a szakemberhez és egy üres ötpercében elgondolkodik azon, hogy mit csinált. Azután az is lehet, hogy nem, de legalább háborodjon fel azon, hogy valaki szóváteszi neki, hogy nem így kéne gyógyítani!

Név és cím a szerkesztőségben