A helyzet azonban az, hogy a Fideszt mégis sokan szeretik. 

Amikor az ellenzéki politikusok a fentiekhez hasonló "észérveket" próbálnak a választóknak mondani, semmi okuk meglepődni azon, hogy a többség meg sem hallja ezeket a kijelentéseket. Ugyanis a Fidesz sokat tett azért, hogy a "divatos párt"-ként, a fiatal dinamikus sikeres emberek pártjaként vonuljon be a kollektív emlékezetbe. Márpedig ha a kollektív emlékezet a "Fidesz" szóhoz ilyen pozitív tartalmú tudat alatti tartalmakat társít, a mellé ragasztott negatívumok könnyen leperegnek az alapvetően a Fidesszel szemben valaha pozitív attitűddel rendelkező választókról. Ezt a folyamatot csak erősíti a kognitív disszonancia redukció. Ha valaki valaha szavazott a Fideszre, a Fidesz tetteiben tudat alatt automatikusan saját korábbi döntésének igazolását keresi. Ez mindig könnyebb, mint az alapdöntést, az alapattitűdöt (szimpátia) megváltoztatni. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a kormányzati propaganda természetesen minden fronton azért dolgozik, hogy még inkább bevésse az eredeti élményt, a Fidesz, mint brand eredeti pozitív tartalmait, s gyengítse az azt kikezdeni, rombolni kívánó üzeneteket. 

Mi lehet akkor a hatásos megoldás arra, hogy az ellenzéki érvelés mégis megtörje ezt a monolit érzelmi elköteleződést? Véleményem szerint az, ha állítások és ítéletek helyett a politikusok nyitott, valós kérdéseket tesznek fel a Fidesz TEVÉKENYSÉGÉVEL kapcsolatban, s ezekre a válaszokat a választó maga adhatja meg. 

A másik hatékony módszer a józan mérlegelés alapján történő megnyilatkozások. Ha a választó élménye egy üzenet tartalmáról folyamatosan az, hogy bármi, amit a Fidesz csinál, rossz és gyűlöletes, az egész egyszerűen kevésbé hiteles üzenet, mintha egy ellenzéki politikus olyan típusú üzeneteket juttatna a közvéleményhez, amelyek arról szólnak, hogy a Fidesz mit és hogyan csinál jól, ami támogatható, ÉS emellett mi az, amiről azt gondolja, hogy másképpen kellene csinálni. 

Józan mérlegelés alapján néha egyetérteni és eszerint érvelni hosszú távon biztosan több támogatást eredményez, mint agresszív kismalacként folyamatosan mindent tagadni. Utóbbi ráadásul erősíti azt a háborús kontextust, a társadalmi csoportok közötti árkok mélyítesét, melyek létrehozása és fenntartása 1998 óta a Fidesz stratégiájának egyik kulcseleme. Arról nem beszélve, hogy ki akarna azonosulni az agresszív kismalaccal?