A hatalom megragadása volt a cél(?)

Estefelé vagy az éjszakákba nyúló polemizálásokon a kollégium alagsorában Kövér László, az MSZMP, az állampárt tagja nyugtatta meg az egzisztenciájukat féltőket, a kétségek között vergõdõket – mondván: „– Ha Bem Józsefbõl, a forradalmárból, 1849 után végül janicsár despota lehetett a török hadseregben, akkor az sem elképzelhetetlen, hogy a kommunista nómenklatura tagjai között is akadhatnak olyanok, akiknek elege van a szocializmus kínálta demokráciából…”

Kövér, a nevelőtanár eme kijelentése megnyugtatta a fontolva haladó egyetemistákat, akiknek ugyan ezt követõen is maradtak kételyeik – egyebek mellett az a figyelmen kívül nem hagyható tény is, hogy az „akadhatnak olyanok” (a KISZ ifjú törökjei) számára nem a kommunista rendszer megdöntése, hanem a hatalom megragadása, a generációváltás volt a cél – de ezeket a gondolatokat elhessegették.

Már abban a "boldog" korban, 1988-89-ben is volt sok idétlen heherészés, tréfálkozás a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának történetével, hogy, haha, Krátkij kursz; most még klassz minden, de majd néhány év múlva lesznek a csisztkák, te leszel a Jagoda, te meg a Jezsov, te meg konkrétan úgy fogsz kinézni a cvikkerrel, mint Lavrentyij Berija. Pártot csinálni, hehe, hivatásszerűen politizálni, az persze egy piszkos-büdös tevékenység, frakciózás lesz, árulók és ál-árulók, leszámolások és párttörténelem-hamisítás. Lesz Győztesek Kongresszusa, jégcsákány, Bjelomor-kanal, ahol a másodlagos mahorka-füst és a harmadlagos frissességű szardínia is az élettől kapott nagy ajándék. Viszonylag friss tudás volt ez akkor, senkit nem kergettek az asztal körül a nyolcvanas évekig –, ha nem tudta álmából felverve a Gulag történetét citálni.

Kronstadt - Budapest - Eper utca 56

A "God That Failed"-ben az amerikai Louis Fischer az 1921-es kronstadti matrózfelkelés metaforájára adja meg a kommunizmusból való kiábrándulás kronológiáját. A matrózokat leverő bolsevik hatalomból kiábrándultak az anarchisták (Emma Goldman, Alexander Berkman), aztán a Sztálinnal hatalmi harcba keveredett trockisták, a baloldali ellenzék, majd Zinovjev, Kamenyev, később Radek, Buharin, a Vörös Hadsereg tábornoki kara, élén Tuhacsevszkijjel, boldog és boldogtalan. A Párt politikájának fordulatai pedig a (külföldi) kiábrándulók Kronstadtjait szaporították. Az Eper utcai beszélgetés – mert ott gyűltünk ám össze megint, az Eper utca 56.-ban – a fideszes Kronstadtokat is megpróbálta összegezni:

Az első Kronstadt: voltak a korai eltávozók, a Fidesz "anarchistái", a Munkáscsoport, az önigazgató és bázis-demokratikus „puccsisták”, a belső párt és a „pártértelmiség” által kártékonynak és veszélyesnek látott lesajnáltak. 1988. november 7-én a nemzetközi sajtót is megjárta a Kossuth-címeres Fidesz Munkáscsoportjának söprögetési akciója a Vörösmarty téren, akik munkával ünnepelve követelték, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom helyett március 15-e legyen állami és nemzeti ünnep.

"Mi, a romantikus forradalmárok?..."

Talán nem véletlen, hogy nem a Magyar Nemzetben jelent meg az a keserű interjú Kollár Erzsébettel, a Munkáscsoport tagjával, ami a tizedik évfordulón készült. ("Elsöpörték november hetedikét" Pünkösti Árpád Népszabadság, 1998. november 7.) Idézem: „Mi a Fidesz akkori programját vállaltuk, azt, hogy munkásjólét, nemzeti jólét, liberális politika, sajtószabadság. - Bántanak a be nem váltott ígéretek, becsapottnak érzem magamat. Nem kérném én számon a ’88-as programot, ha nem az ellenkezőjét csinálnák! A Fidesz zászlaján a Kossuth-címer volt. Kikerült a címer, kikerült a munkáscsoport, liberális pártból polgári (akármit is jelentsen ez) párt lett. - Folytassam?... - Nem mi hagytuk el a Fideszt. Mondhatnám azt is, hogy az álmainkat sírom vissza, amit a karrieristák, Orbán és társai, leromboltak. Miért árult el bennünket a Fidesz?...”

Ezt olvasom a régi dolgozatban: „Az anarchisták romantikus forradalmárok voltak, ennélfogva nem jutottak semmire. A forradalom fegyelem nélkül káosz. Túl sok diszciplínával viszont maga a halál.” A fideszes Munkáscsoportban, Közvetlen Részvétel Frakcióban nemcsak romantikus forradalmárok voltak, mert nyíltak innen utak nemcsak Krassó Györgyhöz és a Magyar Október Párthoz, de a MIÉP-hez is.

©Kollár Erzsébet, 2018
Pünkösti Árpád (Népszabadság, Budapest) és Szemenyei-Kiss Tamás
(Komet Düsseldorf) jegyzeteiből. - Bibliotheca Nationalis Hungariae,
Kézirattár