Már-már abnormális, ahogy minden szart magunkra aggatunk, mert tudnunk mennyi a vérnyomásunk, pulzusszámunk, cukrunk, hány lépést teszünk meg egy nap alatt, hány kalóriát fogyasztunk és mindezt nem csak magunkon, hanem máson is mérjük. Nem mindegy? Ezzel együtt sokkal kevesebbel élünk, mintha nem mérnénk, mert abba betegszünk bele, hogy rossz adatokkal szembesülünk. Mérjük a gazdasági eredményeket, vállalati hatékonyságot és azt vesszük észre, hogy egy mondatunkból sem hiányoznak a számok. Agyunk átalakul, már nem történeti összefüggéseket tartalmaz, hanem számbeli levezetéseket és ha a történetek nem felelnek meg a számoknak, akkor azok hiteltelenné válnak, hiszen csak a számok hitelesek. A számokhoz pedig óhatatlan, hogy mértékegységek tartoznak, hiszen azokhoz képest van a számoknak jelentősége. Igen ám, de mértékegységek csak az ipari forradalom, tehát a 18-19. század óta léteznek, azok sem egységesek! És most csak a világ fejlettebb részéről beszélek. Afrikában sok helyen ma sincsenek. Pár évvel ezelőtt megbízást kaptam, hogy Nigériából hozzak Magyarországra két kiló szárított halat. Kimentem az abudzsai piacra és amikor két kilót kértem, fogalmuk sem volt, mit akarok. Egy üres konzervesdobozt mutogattak, hogy hány olyannal viszek? Az egy mérő! De egy másik asztalnál egy teljesen más méretű konzervesdoboz volt a mérő.
A ma embere pedig el sem tudja képzelni a múltat, ahol az abudzsai piac rendszere volt a normális.

És most térjünk át az időre. Maradjunk annyiban, hogy az időnek a múltban nem volt jelentősége.
Arra az időre gondolok, amit a karóránk, vagy mobilunk mér. Természetesen évszakoknak, napállásoknak fontos szerepük volt, mert az emberek ehhez igazították életüket, mezőgazdasági tevékenységüket és ezer mást. A múlt embere a jelenben élte meg életét, az időszakok váltakozásának is a jelenben volt értelme. A múltra vonatkozólag az időt nem értelmezte. Legalábbis nem úgy, mint mi ma. Nem léteztek évszázadokban, évezredekben mért idők, ezeknek az akkori jelenben más értelme volt. Ha kimondták azt, hogy egy nap, az bármit jelenthetett. Az évezred szintén. Az nem pontosan ezer évből állt, hanem egy időszakaszt jelzett, amitől egy másik időszakaszt el akartak választani. Aki nem ebben a felfogásban értelmezi a múlt feljegyzéseit és komolyan veszi az egy év, tíz év, vagy egyes személyek életkorainak megjelölését, az nagyot hibázik. Így történhetett, hogy Mohamed próféta (béke reá) sem 570-ben, hanem az Elefánt évében született. Akkor, amikor Abraha egy elefántokat is felvonultató haddal meg akarta támadni Mekkát. A jelenséghez kötődött a dátum. Azt csak a számmániás tudósok számították ki visszamenőleg, hogy ez 570-ben volt Krisztus szerint. Ez csak akkor történhetett, amikor a kormeghatározás modern eszközei, mint szénizotóp és más, rendelkezésre állt. Addig a logika a történeteken alapuló kor azonosítás volt. Nem kell messzire menni, Julius Nyerere (1922-1999) Tanzánia államfőjének neve hangyát jelent, mert születésének évében hangyajárás volt.
A legnagyobb kavarodást a múltban élt nők életkorának meghatározása okozza. Ugyanis a korabeli iratokból nem derül ki, hogy az adott hölgy mitől számítva 6, 20, vagy 40 éves. Hiszen nem mindig a születéstől számították, hanem a női beavatástól, a nemi érettségtől. Így kapnak lábra mindenféle tévhitek házasságokról, korai elhálásokról, egyebekről.
Most pedig foglalkozzunk a világ teremtésének idejével, e logika szerint.

Allah az, Ki hat nap alatt teremtette meg az Egeket, a Földet és mi a kettő közt van, majd elhelyezkedett a Trónuson. Nincs Rajta kívül számotokra sem Oltalmazó, sem Közbenjáró, hát nem száltok magatokba? (Korán 32:4)

(7:54-ben ugyanez a gondolat). Egy „Nap” nem jelent emberi értelemben vett napot, ahogy mi számoljuk. Tehát nem a Föld egy saját tengelye körül megtett forgásáról van szó. Az 5. versben azt találjuk, hogy egy nap felér ezer évvel abban a rendszerben, ahogy az ember számon tartja. A 70:4- ben pedig 50.000 év egyenlő egy nappal. Ezek az adatok nem mérvadók, főleg nem emberi mértékkel, akkor, ha az” időtlen idő” kategóriájában próbáljuk meghatározni az idő hosszát. Egyszerűen egy hosszú időszakot kell elképzelni, ami lehet földtörténeti kor, periódus, talán évmilliók?

Ő vezérel (minden) dolgot az Égből a Földre, majd (azok) Hozzá szállnak fel a Napon, minek mértéke ezer év úgy, ahogy ti számoljátok. (Korán 32:5)

Egy napunk lehet ezer év, vagy ötvenezer, egy évünk pedig ezzel arányos. A végtelen Múltban Allah volt a Teremtő, ma is az, emellett megalkotta a szabályszerűséget, ami szerint a világ működik. Mindenek felett őrködik, és kontrollál. A végtelen Jövőben minden Hozzá tér meg. Ő minden elbírálója a Napon, vagy Órában, vagy egy szempillantásnyi idő alatt, ami a mi számításunk szerint ezer év!

Az Angyalok és a Lélek száll fel Hozzá a Napon, minek mértéke ötvenezer év. (Korán 70:4)

Két nap alatt beteljesítette a hét Égboltot és minden Égnek sugallotta parancsát. Feldíszítettük a legalsó Égboltot fényekkel és biztossá tettük azt. Ez a Nagyszerű, a Mindentudó Mértékadás. (Korán 41:12)

A „Nap” kifejezés alatt évezredeket, évmilliókat kell érteni, (lásd 7:54) és a teremtés fizikai fázisait jelentik. A Biblikus kozmogónia (Genezis 1:1-7 és 2:1-7) sok eleme a Babiloni kozmogóniát idézi, ahol a Nap fogalmát a teremtésben szó szerint értették a következők szerint. 1. Az első napon Allah megteremtette a világosságot. 2. A másodikon az Égboltot, Mennyországot. 3. A harmadikon a Földet és a növényzetet. 4. A negyediken a csillagokat és égitesteket. 5. Az ötödiken a vízi teremtményeket, halakat. 6. A hatodikon a földi teremtményeket, állatokat, csúszómászókat, vadakat, és az embert. 7. A hetediken befejezte a teremtést és megpihent.

Az Iszlám sémája eltér ettől. - Allah sohasem pihent és sohasem fog pihenni. Trónja beéri az Egeket és a Földet, a Trón megtartása és az ottani elrendelés nem fárasztja ki. Allah munkája nem fejeződött be. Folyamatosan tevékenykedik tovább, lásd 32:5 és 7:54. - Az ember nem az állatokkal, hanem sokkal később lép színre. - A stádiumok nem különülnek el élesen egymástól, ahogy a fenti séma 4-ik pontjában jelentek meg a csillagok és az égitestek. Az Iszlámban az Egek és a Föld teremtésének fázisai nem különülnek el egymástól időben. Az Iszlám teremtéselméletének hat fázisa a következő: 1. Kozmikus anyag szétrobbanása és ennek térbe kerülése. 2. Az ős-szubsztancia kihűlése, kondenzálódása, szilárd folyékony, gáznemű halmazállapotok létrejötte. 3-4. Növény és állatvilág kialakulása. 5-6. Csillagok és Nap rendszerének párhuzamos fejlődése.

Tehát, akár Biblia, akár Korán, sose a mértékegységekbe kössünk bele. A logikát figyeljük és a logikában, levezetésekben kell fellelnünk a párhuzamosságokat, vagy eltéréseket. Ilyen alapon az Iszlám Teremtés elmélete különbözik a Bibliáétól. Nem időben, hanem logikában tér el. Továbbá a felsorolt hat teremtési fázis kiegészül az élet, majd az ember teremtésével, aminek alapja a víz. A Teremtés az Iszlámban nem befejezett folyamat, hanem folyamatos, ma is tart.