Eddig sokan gondolták ugyanis, hogy Orbán úgymond „tökös gyerek”, ám mostani húzása arról árulkodik, semmitől sem fél jobban, minthogy nyílt csatába kelljen valakivel bocsátkoznia. Orbán ugyanakkor nem közvetlenül a Jobbiktól tart, hanem a mögötte álló egykori baráttól, Simicska Lajostól. Egy biztos, Orbán Viktor végleg bebizonyította, hogy kicsinyes és bosszúálló politikus, aki nem képes túllépni a saját árnyékán.

Feltűnően kesztyűs kézzel bánt évekig a jobboldal kisebbik pártjával a Fidesz, ám mióta egyértelművé vált, hogy Simicska Lajos a korábbi szélsőséges irányvonalát levedlő Jobbik mögé állt, Orbán Viktor nem ismer pardont Vona Gáborral és társaival szemben. Korábban már felvetődött a kormánypárton belül az az ötlet, hogy be kéne tiltani aszélsőséges pártot, ám mire ez a terv megvalósulhatott volna, a Jobbik már elvesztette szélsőséges jellegét. Egy középutas, mégis menekültellenes konzervatív pártot nem érdemes ideológiai szinten támadni, így maradt az anyagi ellehetetlenítés. Mivel a Jobbik plakátkampánya érzelmileg erősen megérintette a választókat és a korrupcióval vádolt kormánypárti politikusokat egyaránt, nem maradt más választása a Fidesznek, mint olyan törvényeket alkotni, melyek a Jobbik ellehetetlenítését szolgálják.

Első ránézésre elég érthetetlen a közvélemény-kutatásokban népszerűségi csúcsokat döntögető kormánypárt frusztrációja a Jobbik néppártosodása miatt, ám ha a számok mögé nézünk, van oka az aggodalomra Orbán Viktor csipetcsapatának. Amíg ugyanis az úgynevezett demokratikus ellenzéki pártok egymás kinyírásában jeleskednek, addig a Jobbik szépen lassan komoly kihívóvá nőtte ki magát. Az MSZP népszerűségének zuhanásával már nem is kérdés, hogy az egykor a rasszizmus legelvadultabb irányait is bejáró Jobbik a legerősebb ellenzéki párt, amely már nem is olyan szalonképtelen, amennyire ezt a Fidesz és sok ellenzéki politikai erő szeretné. Ha a választók elhiszik, hogy a Fidesz leváltása érdekében a Jobbik jelöltjeit kell támogatniuk, akkor akár lesz összefogás a demokratikus ellenzéki pártok között, akár nem, Vona Gábor emberei az egyéni körzetekben sem lesznek esélytelenek.

Ha valaki számára még nem világos, jó, ha most az eszébe vési: ma már az állami és pártfunkciók épp úgy nem különülnek el egymástól, mint az MSZMP által vezetet Kádár-kori Magyarországon.

Orbán, a nagy hintapolitikus most már odáig ment, hogy inkább szeretne magának egy közepesen erős MSZP-t ellenfélnek, mint egy folyamatosan erősödő Jobbikot.  Mivel azonban a Fidesz nem hozhatja vissza a szocialistákat a ringbe, azzal kellett szembesülnie, hogy a választásokon egy olyan jobboldali párttal kell majd megmérkőznie, mely elfoglalta azt a jobbközép politikai teret, melyet a kormánypárt a sorozás és migránsozás, kedvéért elhagyott. Ráadásul egy olyan oligarcha támogatjaezt a pártot, akinél jobban senki nem ismeri a Fidesz belső viszonyait, féltett titkait, és azokat a hiányosságokat, melyek a külvilág számára észrevehetetlenek. Vona Gábor, azzal, hogy szakított a szélsőséges retorikával, hogy szövetséget kötött a Fidesz egykori pénztárnokával, hogy sok baloldali szavazó számára is elfogadhatóvá tette pártját, olyan kesztyűt dobott Orbán Viktor elé, melyet kénytelen volt felvenni a miniszterelnök.

Ám Orbán nem úgy párbajozik, ahogy az úri körökben szokás, hanem másokkal igyekszik elvégeztetni a piszkos munkát. Nem pusztán saját propagandagépezetét, hanem olyan állami szervek eszközeit is mozgósította a Jobbik ellen, melyek feladata távolról sem az lenne, hogy részt vegyenek a kormányfő bosszúhadjáratában. Nem véletlen hát, hogy az ügyészség éppen most emelt vádat Kovács Béla, jobbikos európai parlamenti képviselő ellen, az Állami Számvevőszék épp most találta törvénytelennek a párt finanszírozását, holott, köztudott, hogy minden politikai erő követ és követett el szabálytalanságokat, ráadásul egy valóságshow kiszuperált sztárja is megvádolta a Vonáról könyvet író Havas Henriket a mostanában divatos szexuális zaklatással. Mintha VV Baukó Évától az ÁSZ-on keresztül az ügyészségig mindenki Orbán Viktor intésére esett volna neki a legnagyobb ellenzéki pártnak.

Persze, hagyjuk az ál-naiv kijelentéseket: nyilvánvaló, hogy ma már az élet szinte minden területe Orbán Viktor közvetett vagy közvetlen felügyelete alá tartozik, így sem egy általános iskolai igazgató, sem egy egyetemi rektor, de egy kisebb állami cég vezetője nem foglalhatja el pozícióját, ha közvetlenül vagy közvetve nem kapott rá engedélyt a kormányfőtől. Ha valaki számára még nem világos, jó, ha most az eszébe vési: ma már az állami és pártfunkciók épp úgy nem különülnek el egymástól, mint az MSZMP által vezetet Kádár-kori Magyarországon. Épp ezért borzasztó aggályos az, ami a Jobbikkal történt, függetlenül attól, hogy valaki szimpatizál-e a Vona-párttal vagy sem. Orbán Viktor ugyanis azzal, hogy a papíron pártatlan Állami Számvevőszékkel és a szintén elvi függetlenséggel rendelkező ügyészséggel végezteti el a piszkos munkát, arra mutat rá, hogy már a látszatra se ad a hatalom.

A mindig macsós magabiztossággal nyilatkozó Orbán azonban most akár el is számolhatta magát, ugyanis egyfelől gyáva tettét nem felejtik el neki sem a hívei, sem az ellenségei, ugyanakkor mártírt csinált a Jobbikból, ami erősítheti a szolidaritást az ellenzéki párt iránt. Ha valaki olyan elszántan próbálja elpusztítani ellenfelét, még mielőtt elérkezne a valódi megmérettetés ideje, az annak a jele, hogy nem bízik önmagában. Ha a Jobbik adománygyűjtése eredményes lesz, így a párt nemcsak ki tudja fizetni a több mint félmilliárdos büntetést, de még forrásokat is szerez a kampányra, akkor a Fidesz nagy bajban lehet. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha el akarod kerülni a harcot, dicsérd az ellenséged harci díszét, így az olyan elégedett lesz magával, hogy elfelejti, miért akart megtámadni.”   

szeka.blog.hu