Már a rendszerváltás, vagy mi fene óta szinte mindig úgy választok, és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, hogy a kevésbé rossznak vélt lehetőség mellé húzom be az X-et, és tessék, a  hétköznapok is kikényszeríthetik ezt a mentalitást: Gyárfás, vagy...

Kezdjük az elején: negyven éve még szépreményű úszó voltam, aztán egyszer csak elegem lett abból, ami a medence körül, az öltözők, illetve a klubházak táján történik.  Egy edzés végén kikászálódva a vízből, magam is meglepődtem miért, de azt mondtam az edzőmnek:

„Gyuri bácsi, jó volt ide járni, de én holnaptól nem jövök, a hétvégi versenyen ne számítson rám, köszönök mindent, elég volt. Persze, persze, akkor holnapután, pihend ki magad!”

- volt a válasz,mert nem hitte el, hogy egy magamfajta megszállott csak így odébb áll.

Azóta is boldogan figyelem az úszósikereket, és szomorkodom, ha nem úgy megy a dolog, ahogy kellene, de usziba be nem tettem a lábam.

Mindezek ellenére nem mondom, hogy váratlanul ért a most kirobbant vízi csata Hosszú és a szövetség, elsősorban Gyárfás generalisszimusz között. Kétségtelen tény, hogy mint kívülálló, nem tudhatom, kinek van igaza, de Gyárfást és az ő sikeres, ám akarnok módszereit ismerve el tudom képzelni, hogy több megfontolandó igazság áll a most már nem is csak a férjével, hanem egyre több élvonalbeli úszóval együtt küzdő Hosszú Katinka oldalán. Egészen tegnapig jó volt izgulni a végkimenetel jósolgatása és az arcvonalak szemlélése közben, mert azt hihette az ember, hogy akárki győz is, az csak egy jobb, eredményesebb szövetséget hozhat létre. Éljen a megújulás! – kiáltotta - gondolom velem együtt - jónéhány más fotelforradalmár is az otthonában.

Majd tegnap: „Szó megszakad, hang fennakad, lehelet megszegik” mert érkezik az elborzasztó hír: Seszták Miklós, vagy Czene Attila követheti Gyárfást a székében. Na, ne szórakozzunk már egymással, az előbbi egy gyanús seftelő, akit a vezér akarata emelt fel az egyszerű kétkezi zugügyvédi létből a  miniszteri bársonyszékbe, Czene pedig ugyan 1996-ban Atlantában a 200 méteres vegyes úszásban olimpiai bajnok lett, ám azóta folyamatosan lábon lövi magát, ha helyezbe kerül, ezzel is igazolva azt a róla közszájon forgó véleményt, hogy finoman fogalmazva sem tartozik a szellemtörténet óriásai közé. Sportpályafutását befejezve sok minden volt, például 2010 és 2012 között a Nemzeti Sportügyekért Feleős államtitkár az akkor még Emberi Erőforrás Minisztériumának nevezett giga-micsodánál. Majd itt igazgatott, ott igazgatott valami Nemzeti-vel kezdődő céget, itt lett bizottsági tag, ott lett bizottsági tag, de jól látható, még a saját rendszere, érts Orbán rezsim, se tud mit kezdeni vele. Az is azt mutatja a zuhanyhíradó szerint, hogy valami tehetségtelen fidesznyik következi, hogy  Gyárfás eltávolítása után is megtartja majd valamilyen funkcióban a vizes vb kivitelezésének felügyeletét, mert azt nem merik rábízni az érkező komiszárra.

Az egyáltalán nem ígéretes jelölt párost látva két lehetőségünk van, a hatásosabb: végre felegyenesedünk, mármint a szövetség tagjai és elzavarjuk az úszószövetség körül kőröző dögkeselyűket, hogy a jót, és ne a kevésbé rosszat választhassuk, hiszen nem egy tehetséges, rátermett sportmenedzser és sportközgazdász szaladgál az utcákon. A másik, egyben a rosszabb lehetőség, hogy megint megadjuk magunkat, és felkiáltanunk:

„Katinka, hátrább az agarakkal, vissza nekünk a Gyárfás féle babaruhát, akármilyen szutykos is!”

Egyetlen percre se feledjük, ha a sesztákok, czenék vagy a hozzájuk hasonlók közül bármelyik is rárepül erre a gyönyörű sportágra, akkor mindennek vége, évtizedeken át csak a jeges szelet érzékeljük majd, amit Hajós Alfréd úszó, az első magyar olimpiai aranyérem tulajdonosa kelt azzal, ahogy forog a sírjában.

Szerző: Pálmai Tamás / varosikurir.blog.hu