h i r d e t é s

Járványcsapda

Olvasási idő
8perc
Eddig olvastam
a- a+

Járványcsapda

2020. március 27. - 12:55

Azzal a felütéssel kezdem ezt a kis járványfilozófiai fejtegetést, hogy a koronavírus a világ legdemokratikusabb teremtménye. Megkülönböztetés nélkül látogatja az angol királyi ház és az afrikai kunyhók lakóit.

Válogatás nélkül beteggé teszi a híres művészt, a bátor politikust és Mari nénit.
Bejárja az egész világot és próbára teszi a kis államokat ugyanúgy mint leghatalmasabbakat. A vírus mindenkivel szemben őrzi a titkát, pillanatnyilag senkinek sincs érdemi tudása erről a hívatlan látogatóról. Ahol felüti a fejét, ott krízis van, vészhelyzet alakul ki és elkezdődik egy halálos párbaj a vírus és az ember között, amelynek bizonytalan a végkimenetele.

Két stratégia

Ha jól értelmezem a járványellenes fellépést a világban, két stratégia alakult ki az országok védekezésében. Közös kiindulópont, hogy a lakosság kétharmadát a vírus várhatóan megfertőzi és vakcina hiányában csak akkor kezd megszűnni, ha több lesz a betegségen átesett ember, mint ahány megúszta a  fertőzést. Az egyik stratégia azt mondja, hogy essünk át rajta minél előbb, terjedjen ki a járvány és csak egyes helyeket, csoportokat izoláljunk. (Ezt csinálják sajtóhírek szerint a svédek.) A másik stratégia tudomásul veszi, hogy nem akadályozható meg a fertőzés széles körű elterjedése, de lassítani akarja, hogy az egészségügy képes legyen úgy-ahogy megbirkózni a feladattal. A helyzet ne vezessen társadalmi robbanáshoz (és politikai csődhöz). Kétségtelen, hogy mi más országokkal együtt a második stratégiát követjük, miközben az első stratégia is megjelenik a gyakorlatban. Korlátozzuk az érintkezéseket, de nem vagyunk szigorúak (eddig). A külföldről hazatérőket lazán fogadtuk a határon, szabadon jött az "import" vírus. Teszteljük a fertőzötteket, de csak szűk körben. A tesztelés szerepe pedig az egyéni betegellátáson túl a fertőzöttek kiemelése és elkülönítése lenne. A miniszter és a szakhatóság azt kommunikálja, hogy egészséges embernek nem kell maszkot hordani. Kár, hogy teszt nélkül senki sem mondhatja magáról, hogy egészséges.

Esetszám

A járványtan kulcsfogalma az esetszám, a fertőző betegség előfordulásának gyakorisága. Ismeretlen kórokozónál már egyetlen eset is a járvány kezdetét jelenti. Tekintettel arra, hogy a koronavírus járvány Kínában alakult ki először, nálunk a veszély észlelése, az első eset azonosítása és a szervezett védekezés megkezdése jelenti a fontosabb határköveket. Tényként kezelhetjük, hogy a Kormány 2020. január 30-án határozott az Operatív Törzs felállításáról. A kormányfő pedig március 4-én jelentette be az első fertőzéseket és a járványügyi veszélyhelyzet kihirdetését. Több mint három hete folyik a vírus elleni védekezés és nem állunk jól a számokkal. Kormányzati források szerint is tíz-tizenötször nagyobb lehet a fertőzöttek száma, mint amennyit sikerült beazonosítani. Mértékadó szakember huszonötszörösre teszi a vírushordozók számát. A kevés számban végzett teszttel hozható összefüggésbe, hogy az (egyelőre) alacsony esetszám miatt a közvéleményben hamis biztonságérzet alakul ki, egyes csoportokban laza a normakövetés és kevés támpont áll rendelkezésre a járvány várható lefutásának prognosztizálására. Megfelelő egyeztetések hiányában sajnos nehézségeket okoz különböző országok esetszámainak összevetése. Pedig a járványügy egyik legfőbb támasza a szakmailag korrekt statisztika.       

Három pillér

A koronavírus elleni védekezés három pilléren nyugszik. Első helyen a közegészségügy és a betegek gyógyítása áll. Második helyen az emberi érintkezések korlátozása. Harmadik tényező pedig a kommunikáció. Ebben a „vírus háromszögben” szerveződik a társadalom és az egyén védekezése a kór ellen. Ezekre a pillérekre épül az élet mentése, fenntartása és a nemzeti közösség megőrzése. A túlélés esélye és a közös értékek átmentése a járvány utáni időkre annál sikeresebb lehet, minél inkább teret nyer a társadalomban a racionálitás, a szolidaritás és a segítőkészség. A baj nem jár egyedül. Történelmi példák mutatják, hogy nagy járványok idején sokféle indulat, érdek és bűnös szándék szabadul fel. A bizonytalanság, a halálfélelem és a megszokott rend felborulása nagy kihívás elé állít minden országot. A vírus próbára teszi a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, az elmúlt tíz évben kialakított politika minden eddigi prioritását. Kérdésessé válik maga a centralizált állam, az autokrata hatalomgyakorlás, az önkormányzatok leépítése, az egészségügy elhanyagolása, az ürese stadionokra költött beruházások, a kézivezérelt kormánymédia, a szétvert kutatóhálózat, a mellőzött szakmai szervezetek, a felszámolt érdekegyeztetés, a lealázott ellenzék. Most bizony hiányzik sok minden a veszélyhelyzet moderált kezeléséhez. Jó lenne egy fejlettebb egészségügy jobban fizetett személyzettel, sokszínű média a lakosság széles körének eléréséhez, életképes szakszervezetek az akut foglalkoztatási és bérezési gondok megoldásához, aktív civil szervezetek az izolációban élők segítésére, erős eszközökkel rendelkező önkormányzatok, és persze egyenrangúan kezelt és ezért szolidáris ellenzék is jó lenne. Nem nagyon jók a kilátásaink a következő hónapokra.

Személyes ügy

A kormányfő személyes ügyének tekinti a vírus elleni küzdelmet. Az ismert háborús logikával és retorikával küldi harcba az embereit és nem kíméli önmagát sem. Ha másoknak nem jut, maga sem hord maszkot. Arról sincs hír, hogy tesztelték volna az állapotát. Minden szálat kezébe vett, intézkedik és kommunikál, járvány idején is egy a zászló, egy az akarat. A helyzet komolyságához illően azonban meg kell jegyezni, hogy a járvány leküzdéséhez kevés lesz a miniszterelnök úr személyes forgolódása és a mögötte álló 133 bátor képviselő biztatása. Pedig ma, a kijárási korlátozás elrendelésének napján, úgy tűnik, hogy a kormányfő halálosan komolyan gondolta a parlamenti ellenzéknek odavetett kijelentést, miszerint ha elutasítják a feltételeit, akkor „megoldjuk egyedül” a veszély elhárítását. Miközben másra sem lehetett gondolni a koronavírus elleni védekezésről benyújtott törvényjavaslat kapcsán, mint arra, hogy Orbán Viktor ütni akar egyet a politikai ellenfelein. Okos elemzők szerint ügyes csapdát állított fel az ellenzéki pártoknak, bizonyságát adva, hogy hatalmi céljaitól egy világjárvány múló epizódja sem térítheti el. Ajánlata roppant egyszerű volt, a képviselő urak és hölgyek vagy maguktól mondanak le bizonytalan időre a jogaikról vagy kétharmados többségével rájuk kényszeríti az akaratát. Szünetelteti a törvényhozást és magának tart fent minden jogot és lehetőséget, hogy a polgárok élete és javai fölött rendelkezzen a veszélyhelyzet idején. Sem tanácsra, sem ellenőrzésre, sem kritikára nem tart igényt.

Alkotmányos élet

Azzal érvelnek a teljhatalom időbeni korlátozása ellen, hogy az előttünk álló hónapokban esetleg nem lesz biztosítható a parlament határozatképessége. Az elhangzottakkal kapcsolatban csendesen megjegyezném, hogy koronavírus a miniszterelnök úrnak sem adott garanciát, hogy mindvégig állva marad a csatamezőn. Érdemes lenne több tisztelettel viseltetni az ország alkotmányos élete iránt. Különösképpen azért, mert a jogrend és a történeti alkotmány sutba vágása ragadós példa lehet, ha a normasértés fönt megengedhető, akkor lent sem kérhető számon. Elegendő fejtörést okozhat még, hogy a járványügyi veszélyhelyzet („humánjárvány”) szervezeti kereteit a katasztrófavédelemről szóló 2011. évi törvény adja, amelyet természeti és civilizációs katasztrófák kezelésére alkottak meg. Vélhetően ennek tulajdonítható, hogy az Operatív Törzset a belügyminiszter vezeti (az emberi erőforrások minisztere asszisztálásával) és a testület tagjait felsoroló listán az országos tisztifőorvos csak az utolsó előtti helyen szerepel. A koronavírus elleni védekezés karakterét elsősorban a rendvédelmi és katonai elemek dominálják, háttérbe szorítva az egészségügy anyagi, szervezeti és személyi állományát. Pedig a járvány további menetében jobban kellene látszani a fehér köpenynek, mint az egyenruháknak.

Újratervezés

Az érintkezések korlátozása terén főként az osztrák és a német gyakorlatot követjük. A bevezetett intézkedések ugyan kapkodónak tűntek, de a fokozatosság elvét követték és a lakosság megértésével találkoztak. Bizonyosnak látszik, hogy a vírus gyors terjedésének megakadályozása az érintkezések korlátozásával, a lakosság nagy részének karanténba helyezése, illetve a gazdaság működésének bizonyos szintű fenntarthatósága a járvány elhúzódásával ütközik egymással. Különös tekintettel a gazdasági szereplők túlélési esélyeire. Egyelőre töprengés és tervezgetés szintjén folyik a gondolkodás a járvány utáni helyzetről, de egyelőre inkább csak találgatni lehet, hogy milyen változások jöhetnek a munkaerőpiac, a foglalkoztatás, a munkavégzés, a humán erőforrás menedzselése területén. Régi közhely krízis idején elmondani, hogy „semmi sem úgy lesz, mint eddig volt”, de inkább az a valószínű, hogy sok minden marad, néhány dolog pedig változik a járvány után. Fölértékelődnek és leértékelődnek egyes szektorok, gazdasági tevékenységek és munkavégzési képességek. A munkáltatók az eddiginél is többet akarnak majd megtudni a munkaerőről, nagyobb körből intenzívebben kívánnak szelektálni és kockázatnak tekintenek minden kötelezettségvállalást az alkalmazottaikkal szemben.

Tájékoztatás

A kommunikáció terén sok a zavar, a manipuláció, az értetlenség, ami rontja a védekezés hatékonyságát. Több helyről hallom, hogy a NER alapsajátosságát jelentő hazudozás a járvány idején zavartalanul folytatódik, Egy eleve elrontott médiastruktúrával léptünk bele a járványba, és egy olyan rossz gyakorlattal, amelyben a tájékoztatás és a politikai propaganda összekeveredik. Most látjuk a hátrányát igazán, hogy nincs hiteles, megbízható közmédia, korrekt állami tájékoztatás. Helyette pártállami médiumok kisszerű harcokat vívnak ellenzéki személyekkel, szakmai szervezetekkel, kritikus megszólalókkal. Csak remélni lehet, hogy nem zárul ránk a járványcsapda és a veszélyhelyzet további szakaszában a média elfoglalja a maga helyét a védekezésben, az újságíróban nem ellenséget lát a „tábornoki kar֨” és az olvasóknak, nézőknek nem rejtőzködő forrásokból kell tájékozódni a csata állásáról.