h i r d e t é s

Javított kiadás: újabb nyílt levelet írt a káromkodó Kossuth-díjas

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam
a- a+

Javított kiadás: újabb nyílt levelet írt a káromkodó Kossuth-díjas

2015. április 29. - 13:14
0 komment

Mint arról korábban beszámoltunk, nagy vihart kavart Rácz Zoltán, a Kossuth-díjas Amadinda ütőegyüttes tagjának nyílt levele a hónap közepén.

A zenész Fáy Miklós egyik kritikájára válaszolt keresetlen szavakkal, melyekkel sokan nem értettek egyet, ám például Fischer Iván a zenész védelmére kelt.  Vasárnap este  Rácz újabb levelet írt. Sokkal hosszabbat, higgadtabbat. - írja a valasz.hu

Rácz Zoltán első levelét itt olvashatja.

Fischer Iván az ügyről kapcsolatos támogató írását itt illetve itt olvashatja.

Rácz higgadt írása pedig így kezdődik:

„Javított kiadás

Válasz mindazoknak, akik időt szántak arra, hogy nevüket vállalva, észrevételeiket megosszák a Fáy levél kapcsán. Köszönet érte.

Nem vagyok büszke Fáy Miklóshoz intézett levelemre. Fáy önmagában nem érdemel meg ennyi figyelmet, de írása az utolsó csepp volt egy pohárban, így éppenséggel esetlegesnek is tekinthető, hogy ő került célkeresztbe, noha aligha véletlenül éppen ő. A tagadhatatlanul szennyes szavak, a Fáy által képviselt jelenséget célozzák. Megértem, hogy a levél stílusa sokakat okkal felháborított, őket ezennel megkövetem. Arra sem vagyok büszke, hogy ezzel egyidejűleg igen sok helyeslő, elismerő üzenetet, levelet kaptam, koncertlátogatóktól, zenetanároktól, köztiszteletben álló művészektől, köztük Kossuth díjasoktól is. A Facebook oldalamra ezekben a napokban feltűnően sok "friend request" érkezett, de egyet sem igazoltam vissza, olcsó sikernek tűnt. Összességében azt hiszem sikerült megfelelnem annak a Schiller idézetnek, amelyre amióta csak megismertem vezérlőelvként tekintek és amelynek utolsó sora így hangzik: ...,vielen gefallen ist schlimm. Ami viszont leginkább elgondolkodtat és ami a legfontosabb felismerésre vezetett ebben az ügyben, hogy ez volt pályafutásom legnagyobb nyilvánosságot elérő megnyilvánulása, nagyobb figyelmet sikerült vele kivívnom, mint az idei szezonban bemutatott, Magyarországon korábban soha elő nem adott, mintegy 4 órányi zenével, de erről később….”

Az írásban nem csak a jelenségre és az ominózus koncertről készült írásra reagál Rácz, hanem a Fischer által említett Fáy-jelenségre is: „Az hogy Fáy mértékadó lapokban publikálhat, semmi mással nem magyarázható, mint a lassan mindent uraló középszerrel kapcsolatos, mára szinte az egész életünket elborító közönnyel. Ha kiváló zenetörténészeink egyszer az életben megfogalmaznának egy közös levelet, amelyben kijelentenék, hogy mindaddig nem adnak írást sem a Népszabadságnak, sem az ÉS-nek, amíg azok hajlandóak Fáy bulvárirományait közölni, nagy összegben lefogadom, hogy Fáy pár hét alatt az őt megillető platformokra kerülne. Ott aztán írogathatna kedvére, akár egy blogon, akár a Blikkben, vagy összebútorozhatna a bugris paraszt Bochkor Gáborral, aki pár héttel ezelőtt, egy kereskedelmi rádiócsatornán bicskanyitogató módon heherészett, hozzá hasonlóan prosztó beszélgetőpartnereivel a karmesterség mibenlétéről. A végtelen közönynek köszönhetően ennek a vérlázító beszélgetésnek sem támadt adekvát visszhangja.”

Levelét pedig így zárja:

„Tartok tőle, hogy ez a mostani írás nem számíthat hasonló olvasottságra, de ha így lesz, az sem baj, csak újabb bizonyosság. Hiába no, kis szakma is szakma (copyright: C. F. Ramuz) a latrinatisztítás is az, aki kitanulja, elkerülheti, hogy fekáliával kenje össze magát. Nekem nem sikerült, de legalább megtanultam belőle, hogy ezután minden körülmények ellenére az maradjak, aki mindig is voltam. ZENÉSZ, aki könnyek közt hallgatja éjjel a Medici TV-n Stravinsky Zsoltárszimfóniájának harmadik tételét, Leonard Bernstein felvételén.”

A teljes, részletes írást itt olvashatja.

 

valasz.hu

Posted by SEJT on 2015. április 29.