Miféle válaszok adhatók egy ilyen kérdésre? Az első verzió Lenke nénitől származik és úgy kezdődik, hogy „amíg vannak éhező gyerekek, addig van jobb helye is annak a pénznek”. Erre aztán lecsaphat Bangóné Borbély Ildikó is, aki már álmából is a gyerekszegénységre szokott felriadni. De vannak más politikusok is a teljes ellenzéki palettáról, akiknek meg a kórházépítés, vagy az oktatás a betanult mantrájuk. 
És ha még ez sem lenne elég érv a stadionépítések ellen, akkor jönnek a különféle szakszervezetek, akik mostanában találtak rá a nagy igazságra. Alacsonyak a bérek, amiért ez a stadionépítő kormány a felelős. Mondjuk, azonnal meg kéne duplázni az orvosok és egészségügyben dolgozók bérét, hogy hazajöjjenek a nyugatra szakadt honfitársaink. De miért nem mindjárt megötszörözni, vagy meghatszorozni, hiszen a tényleges bérhátrány akkor lenne ledolgozva. És ha már itt tartunk, a német pilóták a világon legjobban kereső szakemberek közé tartoznak, mégis képesek tüntetni a több pénzért. (Mi lenne, ha legalább egyszer valami magasztosabb célért, például a nagyobb közbiztonságért demonstrálnának?)

A politikai sandasággal átszőtt „szakértői” válaszok helyett ideje lenne egy kicsit foglalkozni a tényekkel is. Az igazság az, hogy a Népstadion lebontása előtt már tíz évvel le volt zárva a felső karéj annak életveszélyes statikai állapota miatt. Ugyanez a probléma más, elsősorban vidéki stadionok esetében is fennállott, vagy érlelődött. Ideje volt már ezzel a problémával is kezdeni valamit, ráadásul a stadionépítés egy igen érdekes része az építőiparnak. Nem igényel sok és drága, importból beszerzendő építőanyagot, viszont az építés során létrehozott hozzáadott értékben dominál a hazai munkaerő. Amikor nem csak a munkanélküliség jelent országos problémát, hanem az alacsony foglalkoztatottsági szint miatti kevés járulékbevétel is, akkor kifejezetten kézenfekvő megoldás egy ilyen projektcsoportra hangsúlyt fektetnie egy államnak. A megnövekedett foglalkoztatás miatt több adó és járulékbevételre tett szert az állam, ami élénkítően hatott a gazdaságra. Normális esetben ezt egy átgondolt gazdaságpolitikának hívják, de vannak olyanok is (Pl: Bod Péter Ákos), akik gazdasági szakember léttükre amolyan Orbán-féle hóbortnak tekintik az egészet, letagadva annak gazdasági hasznait.

Fontos kérdés persze az is, hogy milyen egy ország gazdasági teherbíró képessége, mert ha baj van, akkor különösen fontos a józanság. Mi van tehát akkor, ha importból drága eszközöket szerzünk be a nem termelő ágazat fejlesztése érdekében? Egy kórházépítés tipikusan erről szól. Mondhatnánk azt is, hogy itt a magyar munka hozzáadott értéke sokkal alacsonyabb, de ez a típusú import még a hazai gazdaság versenyképességét sem képes érdemben befolyásolni. Szöges ellentétben a stadionépítésekkel, ami az említett államháztartási előnyökön túl életben tart egy iparágat, továbbá új referenciákra is szert tehetnek hazai vállalkozások.

Nem mehetünk el egy olyan kérdés mellett sem, hogy ki beszél itt? Az a baloldal stadionozik habzó szájjal, amelyik a megengedett 3%-os államháztartási hiányt évente 5-8 %-kal lépte túl kormányzása idején. Csak a túllépés mértéke egy 30.000 milliárdos GDP-re vetítve átlagban és évente 2.000 milliárd forint eltüntetését jelentette. Ebből az összegből például évente 138 db Groupama Arénát lehetett volna felépíteni. Vagy kifejezhetjük úgy is a dolgot, hogy egy négy éves ciklusban 64 milliárd forintot költ ez a kormány a stadionprogramra, amíg bírálói ezen időszak alatt 8.000 milliárdot tapsoltak el a semmibe. Mert valahogy akkor sem épült több kórház, de még az egészségügyi dolgozók bére sem emelkedett akkorát, mint mostanában.

Hosszasan lehetne itt még sorolni a stadionépítések gazdasági előnyeit, hiszen meghatározó méretű új közösségi terek jönnek létre. Vidéki stadionok esetében nem egyszer egy egész városrész rehabilitációjára, környezetvédelmi beruházásaira is sor kerül. Mindezek jó hatással vannak a turizmusra is, amelyről elmondható, hogy az utóbbi években szárnyal.

Legfontosabbnak azonban mégis azt tartom, hogy a ma épített, több funkciós stadionok az elkövetkező években, évtizedekben a közösségépítés országos és helyi központjai lehetnek. A közösségépítés pedig azt jelenti, hogy polgártársaink nem államban, hanem egyre inkább hazában gondolkodhatnak. Egyeseknek sajnos ez fáj a legjobban.

Hajdú László közgazdász