A világ óriásit tévedett – talán mára látja -, hogy a kalifátus intézményét 1924-ben lerombolta és helyette a nyugati rendszerekben elterjedt köztársaságokat, vagy monarchiákat hozott létre mesterségesen az Iszlám világban. Ugyanis mind a kalifa, mind a sharia intézménye Koránba foglalt! Ebbe belenyúlni történelmi hiba!

1. Az alábbi idézet a paradicsomi jelenetet írja le. Isten az angyalokhoz szól még Ádám megteremtése előtt:

Midőn Urad az Angyalokhoz szólt: „Bizony én helytartót teszek meg a Földön.” Mondták: „Megteszele ott olyat, ki ront rajta, ontja a vért, miközben mi Dicsőségedet zengjük és Szentnek illetünk? ”Mondá (az Úr): „Én tudom azt, amit ti nem tudtok (Korán 2:30)

Új tartalom kezdődik. Ez Ádámról és a Földi lét teremtéséről szól. A Láthatatlan világnak is vannak lakói, ilyenek a Dzsinnek és az Angyalok. Egy párbeszéd alakul ki Allah és az Angyalok között, ahol Allah bejelenti, hogy helytartót (Kalifát) akar teremteni a Földön. Az Arab szó, „Khalifa” azt jelenti: a személy, aki képvisel, és aki követő. Ez a szó alárendeltséget is kifejez az alá, Akit képviselni és követni kell. Az Angyalok kétségbe vonták, hogy a Látható Világban jöhet-e olyan teremtmény, aki ezt a missziót felelősséggel véghez tudná vinni anélkül, hogy egoizmusa a bűnök oldalára ne térítené. Ez az Angyalok részéről egy jövőre vonatkozó Biblikus előrejelzés. Ők azonban csak előre jeleztek, míg Allah tudja, minek kell bekövetkeznie és mi jön el a végén.

Ádámot az Úr kalifaként (a fordításban helytartóként) teremtette, hogy az Ő Útmutatását tegye elérhetővé az emberiség számára. خلف azaz khalf azt jelenti mögött, خليفة azaz khalifa pedig utód, aki az Úr mögött képviseli Őt. Itt is el szeretném oszlatni azt a felfogást, hogy az Iszlám Mohamedtől (béke reá) számítódik. A mi felfogásunkban az Iszlám mindörökkön volt az anyagi világban és Ádámtól, Évától van folyamatosan az ember világában. A kalifa pedig az elöljáró emberek között, aki az Úr doktrínái (aqida) és rendtartása (sharia) megtartása mellett alkot törvényt (fiqh), ami mindig adott korhoz és helyhez igazodik. Ebben a fogalmi rendszerben kalifa volt Ábrahám, Izsák, Izmael, Mózes, Jézus, sőt az első Iszlám értelemben vett földi királyság Dávidé és Salamoné volt, akik hallj csodát az Iszlám rendjének királyai voltak. Nem az Egy Istennek rendelték-e alá királyságukat? Vitatod? Ha nem tudod vitatni, akkor ez arabul Iszlám és az Iszlám tartalmi meghatározása szerint is az! Mohamed próféta (béke reá) is ebben az értelemben kalifa volt, hiszen a Korán doktrínái és rendtartása szerint törvényt vezetett le. Íme:

Majd Mi megtettünk téged (ó Mohammed) a törvényességre a (hitvallás) rendelése alapján, hát azt kövesd, és ne kövesd azok óhajait, kik nem tudnak. (Korán 45:18)

Az idézett arab szövegben is szerepel a sharia szó! Márpedig a Koránt átírni nem lehet, szavait kicserélni másokra, pl. demokráciára, vagy köztársaságra szintén nem lehet. A kalifátus volt az az intézmény, ami korszerűsítette volna az iszlám felfogást.
A kalifátus jogtudósai (fuqaha) alakították a törvényt mindig az adott korhoz alkalmazkodónak.
A kalifátus az együttélést biztosíthatta volna és ha tudós kezekben működik, a szekuláris világ jogtudósaival összefogva létrehozhatta volna azt a „sharia compliant” jogkövetést, ami a világ szekuláris jogkövetésével analóg! A kalifátus megszüntetése hasonló a cigányság vajdaság intézményének megszüntetésével.

A következmény kézzel fogható. A cigányság esetében is és a muszlimok gondolkodásában is. Van, aki integrálódik, ez tény, de a többség nem képes sem történelmi berögződés, sem a jogi terminológiák közösségi tudatban elfoglalt helye és azok különbözősége miatt európai jogkövetőnek lenni. Nem azért, mert nem akar, hanem mert nem tud! Legalábbis még jó pár generáción keresztül nem fog tudni. Ha pedig így marad, párhuzamos társadalmak tömegei fognak létrejönni. Ez pedig senkinek nem lesz jó.

Két térfélnek kell együtt működni:

1. A befogadó társadalmak fel kell fogják, hogy a muszlimokkal nem lehet megcsinálni azt, amit a keresztényekkel. Nem lehet látványiszlámmal, show elemekkel, hollywoodi alkotásokkal, zenés-táncos katartikus jelenetekkel ellaposítani ezt a hitet. Hogy miért nem? Azért, mert a muszlimok tömegesen hitgyakorlók. Nem vasárnapi templomjárók, hanem hitgyakorlók. Az ilyen próbálkozások radikalizálódáshoz fognak vezetni. Ha már nincs kalifátus, mint jogi intézmény, szükséges nekiállni egy jogi harmonizációs folyamatnak, melyben a jogi értéseinket közös nevezőre hozzuk.
2. A muszlimoknak is át kell értékelni jelenlegi tudásukat, ismereteiket az Iszlámról. A szent szövegek bebiflázása mellett érdemes a mély szövegértésre is rámenni. Ideje felfogni, hogy tudatlanságunk okán mi vagyunk önmagunk ellenségei, nem mások. Szószólóinkat ne a népszerűség hajhászása, bomlasztás vezesse, hanem az együttműködési szándék. A párhuzamos társadalmak létrehozásában felelős és szegregációt hirdető hitszónokoktól meg kell szabadulni. Az együttműködés tudást igényel. Nem csak Iszlám tudást, hanem szekuláris tudást is. Csak akkor történhet párbeszéd, ha mindkét fél mindkét nyelvezetet, fogalomalkotást ismeri.

Az Ibériai kalifátusokban zsidók, keresztények és muszlimok együtt harmonizálták a törvényt 800 éven keresztül. Bagdadban is így volt ez, ill. a Fátimida Egyiptomban és sorolhatnám. Nagy Szulejmán a XV. században gyakorlatilag már szekularizálta a kalifátust. Ő maga nem kalifaként, hanem a földi hatalom birtokosaként, tehát szultánként uralkodott. A hitélet irányítását vallástudósok, muftik kezelésébe adta, ezzel ő nem foglalkozott. Akármely korszakhoz nyúlok, ezer példát találok a jogharmonizációra, deduktív, azaz levezetett analógiákra (Qiyas). Mindez 1924 óta nincs.

Izraelben folytatják az Oszmán idők hagyományát. A muszlimok családjogi, békéltető ügyeit és azokat a speciális eseteket, mellyel a többségi társadalom nem akar foglalkozni, az adott közösség kezelésébe adja. Izraelben sharia bíróság működik, melynek tagjai, elnöke Izrael elnökétől kap legitimációt. Természetesen a sharia bíróság nem írhatja felül a többségi társadalom törvényeit, azzal harmonizálva működik.

Sokféle módon történhet együttélésünk. Kerítésekkel, lövészárkokkal, kirekesztéssel, gyűlölködéssel, ellenséges irodalmak gyártásával, egymás bemocskolásával és erre mind van politikai szándék. Én egy olyat szeretnék javasolni, ami nem eltávolít, hanem közelebb hoz és az Iszlám maga kínálja fel. Jogharmonizációt javaslok. Ehhez alapvető, hogy a nem-muszlim térfél szokjon hozzá a sharia szó pozitív értelmezéséhez, a muszlim pedig lássa be, hogy amit ma ért sharia alatt, az idejét múlt, alkalmazhatatlan és követhetetlen. Hangsúlyozom, azt mondtam: amit ma ért sharia alatt! Nem shariát mondtam.
Kérem Allahot, fogadja el gondolataimat és bocsájtsa meg, ha tévedtem.