Váróteremben, buszon, vonaton, mindig volt az emberek kezében valami olvasnivaló és ezek se voltak akármik. Irodalom, politika, humoros hetilapok, stb. Ugyan ma is olvasnak, legtöbbször mobiltelefonos üzeneteket, net híreket, de az értés színvonala más volt. Ma az emberek jó részének nincs megfelelő szövegértése. Kivesznek olyan szavakat, mondatokat az összefüggésből, amin felháborodnak,veszekedni tudnak. Igen, veszekedni, beszólni, mert a közélet ma veszekedésből, beszólásból áll. Gyötrelmes, szánalmas. Jól haladunk az eltahósodás útján. Így kétségem sincs arról, hogy amit most vetek papírra, az is kiveri a biztosítékot, hiszen az előítélet, gyűlölet erősebb, mint a józanész, aminek hiányát látom. Ha ez még fűszereződik a szövegértés hiányával és a kocsmai „tudja, ki vagyok én” odaszólásokkal, akkor bizton vehetem, hogy jelen próbálkozásom csak fajmagyar elítélésben részesül.

Cigánykérdés. Már egyszer írtam egy elemzést hazánkban élő nemzetségeikről, törzseikről, melyek éppannyira változatosak, mint a különböző magyar etnikumok. Viszont szociológiai szempontból ma büszkén állíthatom, hogy cigánykérdés nem létezik. Nem azért, mert sikerült őket felzárkóztatni, hanem azért, mert a lakósság többi részét is sikerült a cigányság mélyszegénységben élő rétegeinek szintjére süllyeszteni. Afrikai nyomortelepek, bádogvárosok után állíthatom, hogy itthon a helyzet rosszabb. Nem azért mert sem ott, sem itt nem kezelik ezt a kérdést, hanem azért, mert Afrikában legalább létezik egy spiritualitás, ami könnyebbséget hoz az ínség elviselésében. Itthon lelketlen, emberi értékekkel nem bíró szegénységgel lehet találkozni úton útfélen. Az elmúlt években bejártam a Nyírség, Borsod, Nógrád, Hajdú-Bihar és Nógrád falvait, telepeit. 

Ahol korábban volt mezőgazdasági termelés, állami gazdaság, termelőszövetkezet, ott most nincs semmi. Vagy az üzem ment tönkre, vagy a helyi oligarcha gépesített termelése teszi szükségtelenné a kézi munkaerőt. Az „átkos” nagy építkezései, melyek felszívták a lapátosokat, ma nincsenek. A bányák bezártak. Az egykor vegyesen együtt élő és dolgozó lakósság azon része, akik szakképzettek voltak, találtak munkát, tovább tudtak lépni, akik nem, azok megrekedtek, lecsúsztak és horrorisztikus állapotba kerültek. Akik kikupálódtak közülük, nem néznek hátra, honnan jöttek. Esetleg csak akkor, ha uzsorakamatot lehet kivetni, lányokat lehet eladni, vagy drogot lehet terjeszteni. Telepek jöttek létre, amikkel kapcsolatban nincs ma olyan érdek, hogy felszámolódjanak. Nincs, mert a politika, csak négy évben gondolkodik, holott ez az állapot csak 20-30 éves pénzemésztő programmal lenne látszatra is megváltoztatható. 

Alkohol, drog, nagyszámú gyermekáldás mindenhol, ahol az apák felszívódnak. Az összezárt telepeken kialakul az erőszak hierarchiája. Egy láthatatlan kezet látok, ami minden felett áll és belenyúl életekbe. Ide hatóság nem teszi be a lábát. Mindent áthat az agresszió, üvöltés, megszerzem, elveszem hangulat. Csak akkor van valamijük, ha veszekedéssel, verekedéssel, vagy sunyi átveréssel megszerzik. A gyerekek számára is ez a minta. Csak akkor van játékuk, ha a másikat megverik és elveszik tőle. Tudják, hogy kiabálással, ökölcsapkodással, átkozódással többre mennek, mint kéréssel, szép szóval. 20-30 év és a szaporaság miatt ők lesznek többen, akik ebben a hangulatban nőttek fel, „szocializálódtak”. Ez a tömeg szabadul rá azokra, akik most azt hiszik, hogy megteremtik az ország jólétét, gazdagságát, hiszen Magyarország jobban teljesít. Igen, jobban teljesít a lappangó bajok szőnyeg alá söprésében, elhallgatásban, a fenyegető gondok láthatatlanná tételében. Olyan migránsokra kell figyelnünk, akik közül senki sem akar itt megtelepedni, ugyanakkor több millióan lesznek azok, akik határainkon belül lépnek fel majd ösztönszerű igényeik kielégítésére. Akik egész másképp kommunikálnak, mint a ma többségi társadalom. Olyan szavak értelmét nem ismerik, mint parlament, háztartás, karikagyűrű és ezer más! Mi most azt hisszük, hogy értenek minket? Tudományos, lózungok, eszmefuttatások, tanulmányok, mind szart se érnek! Élt már valaki köztük döntéshozóink közül? Tudják-e mit esznek, hogy beszélnek, hol éreznek? 

Még mielőtt valaki cigányozna és rájuk verné a balhét, mégegyszer felhívom a figyelmet a mi, többségi társadalmi szövegértésünkre. A probléma túlnőtt azon, hogy egyetlen etnikumot hibáztatni lehetne. Talán azt vetik szemükre, hogy miért nem veszik kezükbe sorsukat, szervezik meg magukat? A mélyszegénységbe, hajléktalanságba jutott ember túljutott azon a ponton, hogy lenne értelmes értékítélete. Itt nem egy ember, hanem tömegek jutottak túl ezen a ponton. Ők már nem irányíthatók szavakkal, tessék-lássék frázisokkal. A választásokkor adott ötezer forint és utána négy évig tartó csend nem húzza ki őket a bajból. Kormányzati beavatkozás kell. Nem hitelüket vesztett egyházak spirituális rabszolgákat toborzó kampányára van szükség körükben, ami nyomorukat tovább növeli. Nem egykori bukott miniszterek miniszterelnöki biztosi kinevezésével, korrupt roma vezetők kinevezésével, hanem szakértelemmel kellene közeledni!

Ja és még valami. Ez nem a fidesz kormány kritikája, hanem mindegyiké! Szövegértés! 

Mihálffy Balázs