A beszédében kifejezetten fajgyűlölő mondatok is előfordulnak. Az istentiszteletről a M-érték TV készített felvételt.

Állítása szerint a Veszprém és Várpalota között lévő település lelkészének régi vágya volt, hogy egy ünnepi alkalmon katonazenészek játszanak a településen. Ez meg is történt, a zenészek a templom belső terében játszottak az istentisztelet kezdetekor, a falusiak, a katonai és rendőri vezetők, valamint a környék polgármesterei előtt. 

A hálaadó istentiszteleten a lelkész Lukács evangéliumából idézett. A szamaritánus példázata alapján vezetett le eszmefuttatást. Kicsit elmélázott azon, hogy vajon lehet-e istentiszteletet tartani katonáknak és a határ védőinek ajánlva, de végül arra jutott, hogy igen, mert ők állítják meg a „sáskahadként” és rabolni érkező tömegeket. 

„Mit mondhatnak a keresztény egyházak ilyenkor? Vajon lehet-e egyáltalán egy ilyen istentiszteletet tartani, ahol hálát adunk, hogy vannak olyan hazafiak, olyan katonák, akik odaállnak a határra, kerítést építenek, akik az idejüket, az életüket, az egészségüket, a családjukat, és ki tudja hány, számukra fontos értéket - még ha parancsszóra is, de akkor is önkéntesen - odaállítják a délről hozzánk érkező emberekre, és eléjük állnak és azt mondják, ne gyertek, ne így gyertek, hanem ha rabolni jöttök, ha sáskahadként áthaladni jöttök, akkor inkább kerüljetek ki minket!” - hangzott el a rendőri, katonai vezetők és polgármesterek előtt.

A példázatnak volt egy igencsak rasszistára sikerült vonulata is, amikor a lelkész kijelentette, hogy mi, európai emberek

nem állíthatjuk, hogy fehér emberként felebarátként kezelnénk a színesbőrűeket,

különösen az arabokat, a feketéket és az ázsiaiakat.

„Elő kell venni a samaritánus történetét. Amikor Jézus visszakérdez, hogy ki a felebarátja ennek az embernek. Mindenki? Mindannyian egymásnak felebarátai vagyunk? Istennek egyformán gyermekei vagyunk, ez igaz. De hogy ki a felebarát? Az, aki kegyelmességet cselekedett velünk.

Kedves testvéreim, mi európai emberek, nem állíthatjuk, hogy fehér emberként felebarátként kezelnénk a színes bőrűeket. Legyen az arab, legyen az néger, legyen az afrikai, legyen az ázsiai, nem úgy kezeltük őket, hiszen lementünk az ő országukba, háborús frontokat nyitottunk, persze exportáltunk hozzá némi demokráciát, de elvettük az olajukat, el akarjuk venni a vizüket, el akarjuk venni talán még a sivatagjukat is, mert a homokból valami maltert csak lehet keverni valakinek, és utána meglepődünk, hogy ők nem felebarátként tekintenek ránk. Jönnek, mint a sáskajárás, jönnek, mert elüldöztük őket a saját természetes élőhelyükről.

Engedjétek meg, hogy azt mondjam, olyanok, mint a hangyák, olyanok, mint a vadon állatai, akiket az ember kiszorít az élőhelyükről, mert városokat és falvakat, utakat építünk oda, ahol ők természetesen éltek odáig. És utána mit csinálnak a hangyák? Beköltöznek a házakba. Mi történik az egerekkel, pockokkal és más mezei élőlényekkel? Jönnek és megszállnak minket.

De bár hibásak vagyunk, hogy ez az egész elkezdődött... de ne essünk abba a hibába, hogy az egyik hibát a másikkal tetézzük. mégpedig azt, hogy az értékeinket most eldobjuk azért, mert az első hibás döntésünkért most olyanok érkeznek közénk, akik nem felebarátjuknak tekintenek minket” - vonta meg a végkövetkeztetést Bikádi László Károly. 

Az erről készült részletet itt tekinthetik meg:

Majd feltette a kérdést, hogy tudjuk-e úgy szeretni őket, mint az édesapánkat vagy az édesanyánkat?

Mert mi feláldoznánk a fél kezünket a másikért, a felebarátunkért.

De ők nem - hangzott a beszéd. Bikádi László Károly azzal zárta az eszmefuttatást, hogy a kerítésnél lévők történelmi hősök, mert vállalják a fertőzéseket is, amelyeket ki tudja honnan hoznak be azok, akik rabolnak, robbantanak kíméletlenül.

Végül megköszönte, hogy része lehet a nemzetnek és az új összetartozásnak.

nol.hu