h i r d e t é s

Kálmán Olga kétes szerepben

Olvasási idő
9perc
Eddig olvastam
a- a+

Kálmán Olga kétes szerepben

2019. június 07. - 12:45

"Csak arra ígéret, hogy ő lesz Puzsér halk szavú reinkarnációja, egyébként Tarlós malmára hajthatja a vizet."

Forrás: DK / Facebook

A szememben most tette zárójelbe riporteri működését Kálmán Olga újságíró, szerkesztő-műsorvezető. Pályájának csúcsán előttem nyilvánvaló volt, hogy a stúdióban ülve mindinkább elhatalmasodik rajta a bennfentesség érzése, s politikacsináló szerepbe kezdte képzelni magát. Tehetségét mindig elismerve, egy-egy konkrét ügyben bíráltam is ezért. Most azonban újabb határt lépett át, miközben az őt ajánló Dobrev Klára is baklövést követett el.

Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció (DK) megválasztott európai képviselője 2019. június 6-án bejelentette, hogy pártja Kálmán Olgát indítja a főpolgármesteri előválasztáson. Ha jól tudom, Dobrevnek semmilyen vezető funkciója nincs pártjában. Akárhogy is forgatom, a DK elnökének, Gyurcsány Ferencnek kellett volna vállalnia a jelölt bemutatását. Esetleg az ügyvezető alelnöknek, Molnár Csabának, vagy bárkinek az alelnökök közül. Még az is rendben lett volna, hogy Gy. Németh Erzsébet elnökségi tagra osztják ezt a feladatot. Ő ugyanis a párt budapesti koordinációs tanácsának tagjaként tette ismertté a nevét. És üsse kő, a holduvarhatás technikáját bevetve, ott lett volna Dobrev is, mint aki jó arcnak bizonyult a két héttel ezelőtti megmérettetésben. 

Kommunikációs játszmába kezdtek

Mindezek miatt jórészt a politikai kommunikációs mezőben értelmezhető, hogy éppen Dobrev Klára állt ki a volt riporterrel együtt a nyilvánosság elé azt követően, hogy pártjának elnöke a közelmúltban még azt bizonygatta: Karácsony Gergelyfőpolgármesteri jelöltségét támogatják. Mint a vérszegény magyarázkodásban elhangzott: azért, mert ő beszélte rá Kálmánt az indulásra, akit támogat ugyan a DK, de ő továbbra is független marad. Ugyan már! Eléggé nyilvánvaló, hogy az a meggondolás érvényesült: hátha másodjára is le lehet játszani ugyanazt a menetet. A nyilvános politizálásba hirtelen berobbant nő, történetesen Dobrev mintájára Kálmán Olgát is fel lehet juttatni a magyar közélet horizontjára. Annál inkább, mert ismert, és sok budapesti által kedvelt személyről van szó.

Minden együtt van hát a sikerhez – gondolhatják sokan lelkesen. És így igaz, ha csak kommunikációs kérdésként tekintünk a jelölésére. Bár ne feledjük, hogy két televíziós szerkesztőséggel is konfliktusba  került az elmúlt években: az ATV-vel, illetve a Hír Tv-vel. És egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a következő hónapokban olyan nagyon segítőkészek lesznek majd a volt kollégái, akiket cserben hagyott, illetve akik közé befurakodott. Az ATV kezdetben már-már lekezelő műsorvezetője, Rónai Egon például szinte kierőszakolta, hogy a köztük megszokott tegeződés helyett magázzák egymást az Egyenes beszéd című műsorban, amihez aztán nem tartották magukat, majd rögvest a főpolgármester fizetés nagyságáról érdeklődött, a bejátszásban pedig immár olyan vágóképet is használtak, amelyből kiderült a volt kolléga kisebb testi hibája.

De rendben, Kálmán, aki nehezen fogadta el a beszélgetésben, hogy politikusi szerepre vállalkozott, ezzel is megbirkózik anélkül, hogy otthon lenne a várospolitikai-szakmai kérdésekben. Hiszen egyre inkább azt tapasztalni, hogy a választóknak az okostelefonok, az internetes közösségi hálózatok képi benyomásai, hangharapásai és vakkantásszerű szövegei által formált világában egyre kevésbé számít a szakmaiság. És lám, milyen gyors sikert aratott Dobrev Klára is! Csakhogy az EU-parlamenti választáson indult és nyert Dobrev Klára esete nem ugyanaz, mint a Kálmán Olgáé.

Dobrev közgazdászként brüsszeli megbízásokon dolgozott korábban, részben családi vállalkozásuk révén, vagyis eleve voltak adekvát szakmai tapasztalatai. Egyébként csupán parlamenti képviselői helyre aspirált, nem egy szerteágazó tevékenységet végző szervezet élére. Ezzel szemben viszont azzal, hogy pártfunkció nélkül vállalta a Kálmán Olgát bemutató szerepet, egyszerre két hibát is elkövetett. Egyrészt azt demonstrálta, hogy a pártelnök felesége fölötte áll a szervezeti hierarchiának. Ezért nem lennék meglepve, ha a DK köreiben egyesek morgolódnának a következő napokban. Másrészt, s ez a fontosabb, kiderült, hogy ő sem érti, mekkora a különbség egy parlamenti képviselő, illetve egy önkormányzat vezetője iránt támasztott követelmények között. Hogy mást ne mondjak: az előbbinek szinte csak politikai felelőssége van, míg az utóbbi könnyen kerülhet olyan helyzetbe, ami büntetőjogi következményekkel is járhat. 

Demszky sem rázódott bele

Ami a volt műsorvezetőt illeti, nyilvánvaló, hogy nem érzi vállalása súlyát. Talán nem is érdekli. Attól a vágytól vezérelve, hogy visszaküzdje magát az országos nyilvánosságba, olyan feladatra jelentkezett – illetve mint mondta: hagyta magát rábeszélni mindössze egy hete –, amelyre nincs felkészülve. Ez persze, mint fentebb már jeleztem, láthatóan a választókat sem igazán foglalkoztatja manapság. Többségük szemében csak az számít, hogy legyen hercig, jól öltözött, jól sminkelt, színészi képességekkel megáldott a jelölt. Csak kevesen gondolnak bele, hogy választottjuk tevékenységén a kerület, a város, az ország helyzetének alakulása áll vagy bukik azt követően, hogy az illető a tisztségbe került. Az úgynevezett demokratikus választásoknak ez a nagy paradoxona: a magas fokú szakértelmet feltételező, irányító posztokra a legritkábban jutnak hozzáértők. S minthogy egyre inkább a sikeres médiapolitizálás dönti el, hogy kit választ a tömeg, jó szándékú amatőrök, de akár romlott célokat követők, bohócok, kalandorok vehetik át fölöttünk az irányítást.      

Életemnek volt olyan szakasza, amelyben tanúja lehettem, milyen bonyolult városvezetési-közigazgatási szakértelem kell ahhoz, hogy a fővárosi tanács elnöke, illetve a főpolgármester egyáltalán átlássa a Budapesttel kapcsolatos döntésekhez szükséges helyzeteket. Mit ne mondjak, Bielek József, aki a rendszerváltozás előtti utolsó tanácselnöke volt a városnak, korábbi végrehajtó bizottsági titkárként (mai kifejezéssel főjegyzőként), bár nem volt kifejezett politikus alkat, magasan képzett, gyakorlott jogászként, közigazgatási szakemberként megrázkódtatások nélkül átvezényelte Budapestet az új korba. A főváros akkori lapjának főszerkesztőjeként, meghívottként vettem részt a heti végrehajtó bizottsági értekezleteken. Így csaknem egy éven át fültanúja lehettem annak, milyen manőverekkel érik el a város akkori vezetői, hogy a majdani többpárti önkormányzat ne üres kasszával, hanem a kötelező feladatok fedezetén túl több milliárd forintnyi, szabad felhasználású összeg birtokában kezdje meg működését.

Az őt követő Demszky Gábor épp ellenkezőleg. Több órát töltöttem főpolgármesterségének első napján az irodájában, aztán csaknem egy éven át munkakapcsolatban voltam vele. Láthatóan fogalma nem volt, hova került, nem ismerte a hivatalvezetés ábécéjét sem. Legalább fél év kellett ahhoz is, hogy az új testület megalkossa saját működési szabályzatát, s addig lényegében álltak az ügyek. Csak a nagy rendszerből eredő tehetetlenségi nyomaték tartotta mozgásban a várost, s az, hogy az elődök gondossága miatt volt pénz a bankszámlán. Sokakkal ellentétben, nekem ma is az a véleményem, hogy Demszky főpolgármester soha nem rázódott bele a város vezetésébe annyira, hogy meg tudta volna akadályozni egyrészt a leépülést, másrészt nem volt képes úrrá lenni az egymással hadakozó lobbi csoportok felett annak érdekében, hogy egységes irányt szabjon Budapest fejlődésének. Ezt később az általa választott főépítész lemondása, s más szakemberek kiválása is jelezte. A következményeket, az egyik oldalon a mérhetetlen pazarlást, a másikon a toldozást-foldozást, naponta érezzük ma is.

Elvesztheti vele Budapestet az ellenzék

Mindezt csupán azért vázoltam, hogy érzékelje az olvasó, mi is a tét valójában. Már ha egyáltalán érdeklik az észérvek. Ha Kálmán Olga komolyan venné, hogy majdan esetleg ő lesz a főváros első női főpolgármestere, először is felmérte volna a feladat nagyságát és bonyolultságát. Másodszor előbb önkormányzati választáson indulna egyszerű képviselőjelöltként. De legyen! Harcba száll valamelyik kerület polgármesteri posztjáért. Városfejlesztő egyesületet alapít, vagy belép egy pártba, ahol vezetői munkát is végez. Megszerzi munkatársai, elvtársai bizalmát, akik előtt bizonyítja, hogy képes velük együtt konkrét feladatokat megoldani, s akik elfogadják őt vezetőjüknek. Kampányol, és várospolitikai kérdésekben hallatja hangját. Így aztán idővel talán sokan elhiszik róla, hogy tudja, mire vállalkozik. Vagyis hiteles főpolgármester-jelöltté avanzsál. És akkor még mindig nem lehet biztos abban, hogy ő lesz a befutó.

Persze tudom, hogy ez nem valami korszerű levezetés. Kálmán maga is elutasította az ATV-ben zajlott stúdióbeszélgetésben, hogy egy főpolgármesternek végig kellene mennie ezen a rögös úton. Az enyhén szólva naivnak mutatkozott jelölt szerint erre nincs szükség, mert úgy véli, különösebb felkészülés nélkül is minden itt élőnek van egy Budapest-programja. Így aztán, szerintem, Kálmán Olga is csak arra ígéret, hogy ő lesz a sok hangoskodás után az előválasztásból kiszállt Puzsér Róbert halk szavú reinkarnációja. Sok sikert hozzá! De alighanem sem ő, sem Dobrev Klára nem gondoltak bele, mi történik, ha az előválasztáson ő lesz az ellenzék közös jelöltje. Mi történik, ha az ismert tévés arc előnyeit kihasználó előkampányban, kézenfekvő kommunikációs technikákkal odajuttatják, hogy az ő neve áll majdan a jelenlegi kormánypárti főpolgármester, Tarlós István nevével átellenben? Esetleg még egy-két további kalandoré, akiket áttételesen a Fideszagytrösztje, esetleg egyes sértett ellenzéki pártok hoznak helyzetbe annak érdekében, hogy a Tarlóssal szemben szavazók megosztottak legyenek.

Ebben az esetben ugyebár az ellenzék ismét elveszíti Budapestet, bár ma még minden esélye megvan ahhoz, hogy lakossága többségének gondolkodásával egyező felfogású főpolgármestert juttasson a városvezetői székbe. Ha viszont a fentebb vázolt forgatókönyvem érvényesül, és van rá esély, hogy ez történik, akkor semmi és senki nem mossa le Kálmán Olgáról a vele kapcsolatban gyakorta emlegetett gyanút, hogy már akkor a Fidesz szekerét tolta, amikor az ATV-től átigazolt, az Orbán-párt anyagi alapjait trükkös ügyletekkel megteremtett Simicska Lajos Hír Tv-jéhez. Na, bumm, és akkor mi van? – gondolja talán a sokaság, akit egyáltalán nem foglalkoztat semmiféle szakmaiság. Ám ha ez így van, azzal azért mindenkinek érdemes számolni, hogy akkor – Kálmán Olgával vagy nélküle – végképp befellegzett Budapestnek. #

 

SLUSSZPOÉN

Kálmán Olga áprilisban azt válaszolta a 24.hu-ban Nagy József kérdésére, hogy "Elárulom, miért nem fordult meg a fejemben, hogy pályázzak a főpolgármester-jelöltségre: mert nagyon komolyan gondolom a politikát. Mi is történne? Kampányban nyilván el kell mondani, milyen pocsék itt a köztisztaság, az úthálózat, a tömegközlekedés, az egészségügyi ellátás és az oktatás. De ha netán megválasztanak, eltelik fél év, s megint ki kell állni. Akkor mit mondhatok? Hát továbbra is azt, hogy pocsék a köztisztaság, az úthálózat, a tömegközlekedés, az egészségügyi ellátás meg az oktatás. Számomra feloldhatatlan ellentmondás, hogy miközben az emberek talán bíznának bennem, én nem bízom abban, hogy Fidesz-kormány alatt ellenzéki vezetéssel fejlődhet egy település. Ráadásul komoly a sansz, hogy egy esetleges ellenzéki főpolgármestert még egy kátyú betömésében is meggátol majd a saját kormánypárti testülete. Én viszont kizárólag úgy szeretek belefogni bármibe is, hogy reális esélyét látom a megvalósulásnak. Magammal szemben lennék borzasztóan elégedetlen és csalódott, ha nem tudnám azt cselekedni, amit szeretnék. (...) Politikai messiásnak túl őszinte vagyok. Ami a szívemen, az a számon: engem aztán egyetlen kormány egyetlen titkosszolgálata se hallgasson le, fölösleges közpénzkidobás, privátban sem mondok mást, mint adásban. A politikusi léthez más típusú személyiség szükséges".

bekialtas.blog.hu